Egész éjszaka csak forgolódtam. Gyötört a lekiismeret, hogy hagytam Redzsit elmenni és erőszakkal sem voltam hajlandó itt marasztalni.
- Christi nyugi már!- szólt rám Tom.
- Nem tudok aludni. Nem megy- ültem fel.
- Én sem tudok. Komolyan nem értem Redzsi hová tűnhetett.
- Valamit nem mondtam el nektek.
- Talán tudsz valamit arról, hogy hová mehetett?- ült fel mellém.
- Arról nem, hogy hová és mért csak beszéltem vele és nem tudtam megállítani. Azt mondta történt valami ami miatt Bill nem lehet vele boldog és ezért el kell mennie. Én próbáltam győzködni, de ő beült egy taxiba és elment.
- És te erről mért nem szóltál senkinek sem?!- kérdezte idegesen- ha hamarabb szóltál volna akkor talán utána tudtunk volna menni és megállíthattuk volna!
- Sajnálom- mondtam halkan.
- Hát kösz ezzel sokra megyünk. Képzeld el ez most Billnek, hogy fájhat és te hagytad elmenni- mászott ki az ágyból és öltözni kezdett.
- Már mondtam, hogy sajnálom, és különben is ha Bill tényleg szerette volna akkor nem csalta volna meg és nem ment volna el!- kiabáltam magamon kívül, de aztán rájöttem ,hogy mégsem kellett volna hisz ez nagyon csúnya volt tőlem és a megcsalásba én is benne voltam.
- Hogy mi?- kérdezte halkan Tom és közelebb jött hozzám- Szerinted Bill miatt ment el? Hogy mondhatsz ilyen őrült nagy marhaságot?! Bill mindig is szerette és sosem csalta volna meg- kiabált velem én, pedig már kezdtem megijedni tőle.
- Akkor mért ment el?
- Honnan a francból tudjam te, vagy a testvére- mondta Tom.
- Attól még nem kell mindenről tudnom- mondtam.
- Igaz tényleg nem- mondta, majd felöltözve az ajtó felé indult.
- Hová mész? -kérdeztem.
- Nem kell mindenről tudnod- mondta ,majd rám csapta az ajtót.
Dühösen visszafeküdtem az ágyba, és csak néztem a plafont, majd elkezdtem könnyezni. Fájt ez az egész.

Tom idegesen csapta magára a kocsija ablakát és gondolkodni kezdett az elmúlt perceken. A düh egyre nagyobb volt benne. Rossz volt neki, hogy Redzsi fájdalmat okozott az ő testvérének. Beindította a kocsiját és az első benzinkútra ment. Mivel a kerekének valami baja van, ezért felfújtatta és Billhez vette az irányt.
Az éjszaka kellős közepén a ház előtt ült a kocsiba és azon gondolkodott, hogy most bemenjen, és ha éppen alszik, akkor felébressze vagy ne? Képtelennek tartotta azt, hogy Bill most egy ilyen nap után aludjon. Kiszállt a kocsijából, majd bement Bill házába.
A házban csend uralkodott és csak egy halvány fényű lámpa égett. Minden össze- vissza volt dobálva. Könyvek a földön, amik egyébként a polcon szoktak lenni. A Redzsivel közös képek is a összetörve a földön hevertek. Bill a kanapén feküdt vagy aludt nem lehetett tudni, körülötte pedig italos poharak és üvegek, amik már üresek voltak. Rémisztő volt.
- Bill! Bill! !- szaladt testvéréhez Tom és ütögetni kezdte az arcát, hogy adjon magáról valami életjelet.
- Mi van? Redzsi?- motyogott Bill és félig kinyitotta a szemét.
- Kicsit bepiáltál- ültette fel az énekest aki bűzlött a piától.
- Redzsit akarom! Hol van?- kérdezte Bill félkómásan.
- Elment, de most meg kell fürdened. Iszonyú pia szagod van- próbálta felhúzni Billt az ágyról Tom, majd a fürdő felé vezette.
- Hol van Redzsi?- kérdezgette Bill, de válaszra nem talált.
Tom levette Billről a felsőjét közben, pedig engedett neki fürdővizet.
- Nem akarom! Redzsit akarom!- tépte ki magát Tom szorításából.
- Redzsi elment és nem fog visszajönni- magyarázott Tom Billnek aki kezdte felfogni és eszébe jutott a levél meg az esküvő, ami nem lett megtartva.
- Nem! Nem!- kezdett kiabálni könnyes szemekkel a fekete hajú.
Tom szíve majd meg szakadt a fájdalomtól, hogy így kell látnia a testvérét, aki szinte mindig mosolygott és mindig erősnek mutatta magát, most pedig egy rakás szerencsétlenség szerelme nélkül. Sosem látta még ilyennek. Nem rúgott még úgy be, mint most és sosem rendezett még ilyen patáriát.
A gitárosnak bő egy óra elteltével sikerül lenyugtatnia testvérét. Összeszedte az eldobált tárgyakat és rendet tett a házban. Mivel nem volt kedve haza menni ezért őrizte testvére álmát, aki nagyokat szuszogott.
Próbált ő is aludni, de nem tudott. Eszébe jutottak azok a pillanatok, amikor Bill és Redzsi boldog volt.
Együtt! Azt hitték semmi én senki nem fogja őket elválasztani egymástól és aztán mégis sikerült. Dühös volt Redzsire, hogy miatta kell így látnia testvérét. El sem tudja képzelni mi lesz ez után Billel. Teljesen össze fog rokkanni és valami olyat fog tenni, amit nagyon nem kéne.
- Redzsi- szólalt meg Bill álmában.
Tom rögtön felé fordult, de megnyugodott mikor látta, hogy alszik, és csak álmodik.
Egy pillanatra eszébe jutott az a monológ, amit nem rég Christivel folytatott. „Ha Bill tényleg szerette volna akkor nem csalta volna meg és nem ment volna el!”Újra meg újra lejátszódott fejében ez a mondta. Még el sem gondolkodott ezen az egészen csak most. Ha nem csalta volna meg honnan szedte ezt Christi? Tudomása szerint Bill nem csalta meg Redzsit vagy… vagy talán mégis és…
- Bill… Bill- kezdte lökdösni az énekest.
Bill ijedten és álmosan nyitotta ki a szemeit.
- Te megcsaltad Redzsit valamikor is?- kérdezte Tom.
Bill hirtelen azt sem tudta, hogy most mi van. Csak értetlenül pislogott Tomra aki izgatottan várta a választ.
- Én…- ült fel és a pia már nem is hallatszódott a hangjába és a viselkedésén sem látszott, hogy ivott volna. A hányás megtette a hatást meg a hideg zuhany.
- Csak az igazat kérlek- szólt közbe Tom.
- Nem- válaszolta és rögtön végigfutott az agyán a válasz lehetőség és Tom reakciója.
Ha elmondja, hogy 2-szer megcsalta Christivel akkor Tom iszonyú dühös lesz nem csak rá hanem Christire is és akkor még egy kapcsolat megy tönkre. Ha viszont nem-et mond és ezt tűnt a legjobb válasz lehetőségnek akkor Tomnak hazudik, de ez az ő érdekes is.
- Akkor nem értem- mondta Tom mire Bill értetlenül nézett rá.
- Nem érdekes. Inkább aludj! Az lesz a legjobb, ha kipihened magadat- mondta Tom mire Bill lehunyta a szemit, de aludni nem aludt.

Az éjszaka további részét a nappaliban töltöttem a tv előtt, amin aztán a végén bealudtam.
Reggel iszonyú rosszullétre ébredtem és hánytam egy sort. Nem érdekelt mi történik velem csak az, hogy most mi van Billel és Tommal.
Csak csendben ültem a kanapén és néztem magam elé.
Tom estefelé érkezett haza. A tegnapi dühöm már el is szállt és úgy láttam az övé is. Odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Nem kellettek neki szavak csak az, hogy valaki ölelje.
- Annyira rossz volt látni -ült le mellém.
- Elhiszem - simogattam a kezét.
- Soha nem láttam még ennyire szomorúnak és magányosnak.
- Meg tudom érteni, mit érzel, de hidd el túl fog jutni, ezen az egészen- nyugtattam és magamhoz öleltem.

Egyikőnk sem tudta mi lesz ez után. Iszonyúan féltettük Billt. Nem akartuk, hogy valami bajt csináljon vagy bármi, történjen vele. Tommal megbeszéltük, hogy mindennap átnézünk hozzá és megpróbálunk úgy viselkedni, mintha Redzsi nem is létezett volna. Nehéz lesz, de muszáj. Csakis Bill érdekében.
Majd csak túl lesz ezen és talál magának egy olyan lányt, akivel boldogan le tudja élni az életét.