Bill Kaulitz rávette magát arra, hogy végre sétáljon egyet a német utcákon. Szomorúan mászkált az utcán egy hatalmas napszemüveggel az arcán, fekete ruhába öltözve. Ezzel a külsővel csak a rajongói elől akart elbújni, de ez nem nagyon sikerült neki. Pár bártor lány odament hozzá kért autógrammot, közös képet vagy esetleg puszit. Az utóbbit Bill inkább kihagyta megfázásra hivatkozva.
- Saki egy újságot akarok venni- mondta Bill testőrjének, majd a legközelebbi újságoshoz mentek.
Egy lány reménytelenül próbált megkaparintani egy újságot, de mivel kissé alacsony volt ezért nem nagyon sikerül neki. Bill csak hátulról látta, de amit látott az annyi, hogy hát közepéig érő szőke haja van fekete melírokkal és csinos alakja.
Bill csak mosolygott egyet a lányon, aki már ugrálva próbálta elérni, amit kiszemelt magának.
Az énekes amilyen jó szívű és magas levette a lánynak, aki rögtön megfordult.
Bill egy gyönyörű arccal és kékeszöld szemekkel, telt ajakkal találta magát szembe. A két fiatal csak nézte egymást. Bill nem értette magát. Valami megfogta a lányba, de aztán mintha fejbe vágták volna beugrott Redzsi arca, és rögtön levette a lányról a szemét.
- Köszönöm- mosolygott a lány Billre.
- Szívesen- mondta Bill és egy halvány mosolyt eresztett.
- Bill most már menjünk 11-re Toméknál kell lennünk- zavarta meg Billt Saki.
- Oké- mondta Bill akinek a szeme újra a lányra tévedt, vagyis inkább a dekoltázsára.
A szőke hajú kissé kezdte zavartan érezni magát és ezt Bill is észrevette.
Az énekes elkezdett hátrálni és nem figyelt, majd felbukott egy esernyőbe, ami mutiba ki volt téve.
A fiú teljesen elpirult és irtó gázul érezte magát. A lány csak édesen mosolygott rajta, majd segített neki felállni.
- Kösz- mondta zavartan Bill mikor felállt.
- Nincs mit- indult a lány a kasszához, de közben végig Billt nézte és nem figyelt maga elé és a kasszánál esett egy hatalmasat.
Ekkor Bill mosolygott egyet és segített felállni.
- Csak én lehetek ilyen béna- motyogta pirulva a lány.
- Én is felbuktam sikeresen egy esernyőbe szóval oda se neki- vigasztalta a lányt.
- Hogyha már így „összeismerkedtünk” megtudhatom a nevedet?- kérdezte a lány Bill pedig értetlenül nézett rá. Örült neki, hogy nem ismeri, de mégis meglepte.
- Bill vagyok és te?
- Natalie.
- Bill haladjunk már Tomék várnak ebédre- sürgette Saki.
Bill fejében egy aprócska gondolat röppent át. „Mi lenne, ha ma mással és máshol ebédelnék?”
Árulásnak érezte azt ,hogy egy másik lányt akar elvinni ebédelni miközben ott van Redzsi aki… aki elhagyta. Aljas dolog volt tőle, hogy csak úgy szó nélkül elhagyta az esküvőt félbehagyva több száz ember előtt.
- Mi lenne, ha ma velem ebédelnél?- nézett a lányra Bill hosszas filózás után.
- Nem is tudom, még van egy csomó dolgom- kezdett bele a lány.
- Csak 1 óra egy gyorsétteremben?
- Hát, na jó- egyezett bele lány.
- Saki hívd fel Tomot és mond meg neki, hogy nem megyek- utasította Bill.
- Na, de mért én?
- Mert azt mondtam.
- Jó oké –vette elő a telefonját.
- Megveszem ezt az újságot és mehetünk- mondta a lány.
- Oké –bólintott Bill.

- Mit kérsz?- kérdezte Bill Natalietól.
- Mondjuk, süt krumplit majonézzel.
- Oké- ment az eladóhoz Bill, majd kikérte a kaját.
- Mi ez a fekete cucc rajtad?- kérdezte a lány mikor Bill letette elé az ételt.
- Csak ehhez volt kedvem meg amúgy is ilyen feketés vagyok- kezdte el enni a hamburgerét Bill.
- Jól áll nem azért mondom csak furcsa, hogy ilyen fiatal vagy és feketét hordasz, na nem azért mert az öregek olyan sokat hordanak feketét. Nem is tudom honnan jött ez a hülyeség, hogy az öregek feketét hordanak, hisz az még jobban öregít.
- Aha tényleg. Én igazából ilyen rocker féleség vagyok szóval…
- Ja értem. Jól áll, jók ezek a nyakláncok meg ilyen dolgok.
- Köszi és tanulsz?
- Ahha most fogok diplomázni nem soká szóval tanulok ezerrel.
- Oh sok sikert.
- Köszi bár ha így haladok nem nagyon fog menni. Állandóan van valami, ami közbe jön anyámék ide mennem oda mennek és akkor bulit kell csinálnom és no tanulás amit meg nagyon kéne.
- Biztos sikerülni fog.
- Szia Bill- állt meg egy csaj.
- Öhm szia- köszönt a lánynak kicsit zavartan Bill.
- Kaphatok egy aláírást?
- Persze- a csaj egy papírt meg tollat nyomott a kezébe Bill meg aláfirkálta és a csaj már ott sem volt.
- Hát ez meg? –nézett nagyot Natalie.
- Csak egy rajongó.
- Rajongó?
- Tudod van egy bandám és abba énekelek.
- Nem mondod? Nem is ismertelek fel. Ez nekem nagyon új.
- Pedig, de és nem baj, ha nem ismertél fel talán jobb is. Legalább rendesen tudunk beszélgetni.
- Mi a bandádnak a neve?- kérdezősködött a lány.
- Tokio hotel.
- Ismerős. A húgom szokott valami ilyesmit hallgatni.
Bill meg mosolygott egyet.
- Leetted magad- mutogatott Natalie Bill pólójára.
- Hol?- nézegette magát az énekes.
- Itt- állt közelebb Billhez ,hogy letudja törölni a foltot.
Nagyon közel álltak egymáshoz szinte érezhető volt a lélegzetvételük.
Bill a lány arcát nézte, de úgy mintha lenne rajta valami, pedig makulátlan volt.
- Kész vagy- nézett Bill szemébe Natalie.
Bill nem tudott megszólalni csak tátogott egy kösz-t.
- Nekem asszem mennem kell- ábrándította ki Billt.- Remélem még találkozunk
- Ha megadod a számod- mosolygott Bill.
- Persze add a telefonod.
Bill a lány kezébe csúsztatta készüléket és beírta a számát.
- Majd kereslek- mentette el a számot.
- Rendben. Köszönöm az ebédet. Szia- nyomott egy hirtelen puszit Bill az arcára, aki hirtelen azt nem tudta hol van csak nézett a már távolodó lányra.
Az énekes elbambulva ült tovább belegondolva abba, hogy mennyire is hiányzik neki Redzsi. A társ, aki mindig mellette volt örömben, bánatban és most itt ül. Egyedül az emberiség rohanó hadával. Szüksége van valakire, aki szereti.
- Bill indulhatunk?- zökkentette ki gondolat menetéből Saki.
- Persze- bólintott egyet, majd beszálltak egy sötétített üvegű fekete autóba és haza mentek.
A háza üres volt. Hiányzott neki Redzsi hangja, bár ha jobban belegondolt Natalival is szívesen töltené az időt. Mióta Redzsi elment azóta nem beszélgetett még így lánnyal. Jó volt neki, hogy így beszélgethetett egy lánnyal, de mégis hiányzott neki valami az egészből, ami tudta, hogy Redzsiben meg van.

- Most akkor Bill talált magának valami csajt?- néztem értetlenül Tomra.
- Nagyon úgy néz ki.
- Szerintem jól teszi, hogy ismerkedik lányokkal.
- Szerintem is. Legalább nem csak az üres lakásban üldögél a fájdalmas gondolataival.
- Redzsi nagyon összetörte a szívét.
- Csak azt nem értem, hogy akkor mért hagyta el. Hisz szerették egymást.
- Én sem tudom- mondtam elgondolkozva.

- De nem akarok menni, sehová sem nem lehet megérteni!- kiabált telefonon keresztül velem Bill.
- Tudom, hogy fáj, hogy Redzsi elhagyott, de bele kell törődnöd- próbáltam vigasztalni.
- De nem megy- mondta elcsukló hangon Bill.
Éreztem, hogy Billnek most hatalmas segítségre van szüksége így jobb lesz, ha átmegyek hozzá.
- 15 perc és ott vagyok- nyomtam le a telefont mielőtt még bármit is mondhatott volna.
- Na?- nézett rám Tom.
- Figyelj át kell mennem hozzá. Nagyon kivan szegény muszáj, hogy ott legyen valaki aki segít neki- mondtam és közben egy magas sarkú után kutattam.
- Menjek én is?- állt meg az előszobába.
- Inkább csinálj valami vacsorát mire Kathrinék haza jönnek. Ígérem, sietek haza- vettem fel a topánkám, majd adtam neki egy puszit és leléptem.
Redzsi elmenésének képei újra meg újra lejátszódtak a fejemben és csak szidtam magamat, hogyhogy lehettem ilyen béna, hogy megállítani sem tudtam és most Bill szenved.
Nyitva volt az ajtaja és bementem.
- Bill merre vagy?- szóltam hangosan.
- Itt vagyok- jött ki a nappaliból.
- Jól vagy? –kérdeztem és átkaroltam a derekát.
- Aha. Már jobban –ültünk le a kanapéra.
- Ne haragudj, hogy az utóbbi napokban úgy viselkedtem- nézett rám megbánóan.
- Nincs semmi baj. Megértem. Én is ezt tettem volna a helyedben- simítottam meg az arcát mire ő elmosolyodta magát. Jó volt mosolyogni látni.
- Mesélj milyen volt a napod. Mért nem jöttél át ebédelni?- kérdeztem.
- Mert találkoztam ma egy lánnyal- mondta.
- Igen? És aranyos?- kérdeztem.
- Az- bólogatott- Beszélgettünk és meghívtam ebédelni.
- Oh. Ez nagyszerű! Talán lesz belőle valami?- kérdeztem, bár elég hülyén jött ki mivel most hagyta el Redzsi szóval elég kevés esélyt látok arra, hogy bármi is legyen egy darabig közte és egy lány között.
- Tudod nem azaz igazi akivel le tudod élni az életedet hanem az aki nélkül nem és én Redzsi nélkül nem tudok élni. Még mindig Redzsit szeretem annak ellenére, hogy itt hagyott és kétlem, hogy valaha is fogok mást szeretni- mondta elgondolkodva.
Ez a mondata igazán elgondolkodtató volt és teljes mértékben igaz volt.

Nagyon sokat beszélgettünk az este további részében Billel. Mindenféle téma előjött és jól éreztük magunkat. Végre Bill is mosolygott és láthatóan ő is kezdett túllépni- de csak nagyon lassan- azon, hogy Redzsi itt hagyta és egyedül kell tovább mennie az élet útján.
- Most már mennem kell. Tom biztosan vár már- álltam fel.
- Jó rendben. Köszönöm, hogy átjöttél így este – állt fel ő is.
- Egy barátért mindent.
- Holnap bocsánatot kérek mindenkitől, akivel bunkó voltam és megpróbálok új életet kezdeni… Redzsi nélkül- mondta ki a mondat utolsó felét nehezen.
- Jól teszed- mosolyogtam rá, majd adtam neki 2 puszit.
- Vigyáz magadra!- nyitotta ki nekem az ajtót.
- Te is! Szia- köszöntem el.
- Szia- integetett, majd miután elmentem egy nagyot sóhajtva becsukta az ajtót.
Lassan körbenézett a házban és fájdalmasan vette tudomásul, hogy az új élet kezdete nagyon nehéz lesz. Minden tárgy, szoba vagy bármi a lakásban lévő dolog Redzsire emlékezteti. Mindnek van egy külön története, ami nagy részben Redzsihez fűzi és az együtt töltött boldog időkhöz.