Fáradtan léptem be a ház ajtaján azt hittem már mindenki alszik, de nem így volt vagy legalábbis Tom nem aludt az biztos.
- Fent vagy még?- adtam egy puszit az arcára mikor bementem a konyhába.
- Fent –mondta kicsit morcosan.
- Kathrinék megkajáltak?- kérdeztem és közben a hűtőben kutattam valami kaja után. Farkas éhes voltam.
- Meg… mind a hárman- mondta nyomatékosan a mind a hárman-t.
Egy pillanat alatt átfutott az agyamon, amit mondott. Szóval Kathrin elmondta neki, hogy terhes. Jézusom! Ez oltári nagy gáz. Totál ki lesz bukva ráadásul most egy oltárit fogunk veszekedni az miatt, hogy nem mondtam el neki.
- Öm…- másztam ki a hűtőből. – Sajnálom ,hogy nem mondtam el- kezdtem bele.
- Mért nem mondtad el? Mindenki tudott róla csak én nem, pedig nekem is pont ugyannyi jogom lett volna tudni róla, mint neked- emelte fel a hangját.
- Tudom, csak… csak megakartalak óvni a csalódástól.
- És mégis meddig akartad ezt az egészet titkolni vagy azt hiszed olyan hülye vagyok, hogy nem veszem észre?- kiabált velem.
- Nem egyáltalán nem erről van szó. Azt akartam, hogy megemészd azt, hogy nem vagyok terhes, hogy könnyebb legyen, de…- magyaráztam, de elkezdett velem forogni a konyha és foltok jelentek meg a szemem előtt.
- Mi a baj?- fogta meg a karomat Tom, de mielőtt válaszoltam volna, összeestem.
Nem sokkal később a kanapén ébredtem mellettem Tommal aki, aggódva nézte az arcomat.
- Jobban vagy? –kérdezte, ahogy kinyitottam a szemem.
- Mi történt?- kérdeztem és felültem.
- Elájultál- mondta és leült mellém.
- Oh jézus, de ugye nem hívtál orvost?
- Megfordult a fejemben ,de gondoltam, hogy úgyse fogsz neki örülni, de inkább feküdj le nem akarom, hogy valami bajod legyen- mondta.
- Oké- álltam
- Inkább felviszlek én- mondta ,de mielőtt még válaszolhattam volna az ölébe kapott és felvitt a hálóba.
- Kérsz valamit?- térdelt az ágy mellé és az arcomat kezdte simogatni.
- Nem semmit.
- Ne haragudj, hogy kiabáltam veled.
- Inkább te ne haragudj, hogy nem mondtam el, de meg kell értened, hogy volt rá okom. Tudom, hogy babát akarsz és tudtam, hogy fájni fog az, hogy nekik lesz nekünk meg nem- fogtam meg a kezét és a szemébe néztem.
- Tudom. Mi tagadás tényleg irigykedem- próbált mosolyogni- Szeretnék már én is gyereket- mondta mire én megfogtam az állát és a számhoz húztam az ajkait. Egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
A kezemmel az arcát simogattam, majd a csók után a szemébe néztem.
- Szeretlek- mondtam.
- Én is- adott még egy csókot.

A napok gyorsan követték egymást. Immár szeptember 1-jét írunk, és ma van az ikrek születés napja.
Nem sok minden változott. Bill próbálja játszani a szakítás utáni boldog embert, ami nem nagyon megy neki. Mosolyog és próbál minden akadályt könnyedén venni, de látszik, hogy az a mosoly, ami az arcán van az csak fájdalmat fed.
- Csak pár embert, a családot és néhány közelebbi barátot szeretnék meghívni a szülinapunkra. Úgy érezem Billnek is így lesz a legjobb. Legalább nem kell magyarázkodnia Redzsi miatt- mondta Tom.
- Jó rendben. Ez a te napod és Billé én nem szólok bele- mondtam.
- Akkor 4- kor kezdődik, kajálunk egyet meg dumálunk és utána mindenki mehet. Nem szeretnék nagy felhajtást.
- Oké.
- Elmegyek Billhez és együtt bevásárolunk- magyarázott.
- Oké- mondtam.
- Mentem. Vigyázz magadra!- adott egy puszit, majd gyorsan el is ment.
Mivel a rosszulléteim nem akartak annyiba maradni és kezdett gyanússá válni ezért bejelentettem magamat az orvoshoz.
Nagyon sokan voltak és csak ültem a széken és vártam. Az idő már 3 után járt és kezdtem aggódni, hogy nem fogok odaérni a partira.
- Christina Miller –szólt a doki titkárnője.
- Gyorsan felálltam a székről és besiettem.
- Christina! Jó napot!- örült meg a doki.
- Jó napot. Most asszem tényleg terhes vagyok- tértem a lényegre.
- Azonnal megvizsgálom- állt fel a székről.

- Mindjárt kezdődik a buli és Christi még sehol- mondta idegesen Tom Julinak aki a kertbe vitte ki a kajákat.
- Nyugi ide fog érni- nyugtatta Juli.
- Christi hol van?- kérdezte Bill Tomtól.
- Nem soká jön- válaszolt Tom helyett Juli mosolyogva.
- Bill!- hívta Andreas az énekest a kert végéből, majd odament hozzá.
Tom egyedül álldogált és köszöntötte az érkező vendégeket közben, pedig aggodalmaskodott.
Ideges volt és egyre hülyébb gondolatai lettek.
- Tom örülök, hogy újra látlak- mosolygott Jessi Tomra, majd adott neki két puszit.
- Én is örülök. Hogy vagytok?- tette a kezét Jessi pocakjára, amiben egy újabb jövevény növekedett.
- Jól vagyunk köszi. Christi merre van?
- Őőő… fogalmam sincs, de remélem hamar itt lesz.
- Tom! Tom! Gyere! Most kívánhatsz valamit- szaladt oda Tomhoz Bill mint egy kisgyerek és a karjánál fogva két hatalmas tortához húzta.
Tele volt gyertyákkal a két emeletes torta és a közepén kistűzijáték égett. Az egyik torta túrótorta volt a másik pedig epres torta.
Bill csillogó szemekkel nézte a ragyogó tortákat. Tom agya közben azon járt, hogy hol lehet Christi.
Mi van, ha történt vele valami? A múltkori ájulása és a rosszullétei rémisztők.
- Kívánjatok valamit és fújjátok el a gyertyát úgy, mint régen- mondta Simone.
Bill kívánságát könnyen ki lehetett találni. Persze azt kívánta, hogy élete során lássa még Redzsit és hogy egyszer, majd úgy éljenek, mint régen.
Tom hülyeségnek és gyerekesnek találta ezt a kívánós dolgot, de mégis a szíve legmélyén azt kívánta, hogy szülessen egy gyereke mihamarabb.
Miután kívántak egyszerre fújták el a sok gyertyát. Mindenki elkezdett tapsolni, majd kezdetét vette az ajándékosztás.
Az ikrek csodás ajándékokat kaptak a rokonoktól és a barátoktól. Örültek is nekik.
- Christi hol van?- kérdezte Christi édesanyja Tomtól.
- Fogalmam sincs- vett el egy pohár pezsgőt az asztalról.
- Hívd fel –csatlakozott a beszélgetésbe Bill.
- Ki van kapcsolva- mondta Tom.
- Suzan drágám segítenél?- hívta Max Christi édesanyját.
- Bill én félek- fordult aggódva Tom testvére felé.
- Ugyan mitől?
- Félek, hogy Christinek lett valami baja.
- Mi baja lett volna?
- Az utóbbi időben egy csomót volt rosszul és múltkor mikor veszekedtünk elájult. Mi van, ha történt vele valami?
- Nem hinném. A rosszullétei meg szerintem a melegtől vannak és attól, hogy nem eszik rendesen- nyugtatta Bill testvérét.
- Nagyon remélem.
A kerti ajtónál pár embert állt meg ami Tomnak igencsak szemet szúrt.
Egy szőke lányt látott, aki puszikat osztogatott és mosolyogott.
Hatalmas kő esett le a szívéről mikor meglátta Christit két papírszatyorral a kezében.

- Örülök, hogy eljöttetek- mosolyogtam Jessire és Andreasra.
- Mi örülünk, hogy végre ideértél- nevetett Jessi.
- Az ajándékosztásról is lemaradtál –mondta Andreas.
- Nagyon fontos dolgot intéztem- magyaráztam.
- Mégis mit? –kérdezte Jessi.
- Mindjárt megtudjátok- mondtam, majd Tomot kezdtem keresni a szememmel.
Amint megláttam rögtön felé vettem az irányt közben megálltam köszöngetni a családnak.
- Hol voltál? –esett nekem Tom.
- Ne haragudj, mindjárt elmondom- mondtam és megkerestem Billt.
- Boldog szülinapot!- mosolyogtam Billre és átadtam neki az ajándékomat.
- Köszönöm- ölelt meg és adott két puszit.
- Végre elmondanád, hogy hol voltál?- ragadta meg a karomat Tom.
- Boldog születésnapot- adtam át neki egy kis színes papírszatyrot.
Letette a poharát és belenézett a szatyorba, majd kivett belőle két pár hófehér kiscipőt. Izgatottan vártam a reakcióját a dologra.
- Ez ugye nem az amire gondolok?- dadogott és csillogó szemekkel nézett rám aztán meg a kiscipőkre.
- De!- mosolyogtam.
- Jesszusom!!!!- kezdett sikítozni és az ölébe kapott.
- Ezt nem hiszem el!- örült, mint egy kisgyerek a már régóta vágyott játékára.
Mindenki értetlenül nézett ránk. Senki sem tudta mi történt csak Tom arcát látták, ami sugárzott a boldogságtól.
Olyan volt mintha a kívánságát meghallották volna a fentiek.
- Annyira ,de annyira örülök, hogy azt te el sem tudod képzeli lesz egy kisbabánk?- tette le és megfogta a kezemet.
- Hát az igazság- kezdtem bele mosolyogva, és a kezünket néztem- Hogy nem véletlenül vettem kettőt… ikreink lesz-néztem rá.
- Jesszus! Én most álmodom?- ölelt magához hirtelen.
- Nem. Ikreink lesznek.
- Gyerekek!- szóalt meg hangosan mire az is idefigyelt, aki eddig nem.
- Mi történt? –kérdezte Bill.
- Apa leszek és ikreink lesznek- újságolta mindenkinek boldogan a hírt.
Mindenki boldogan fogata a hírt és odajöttek hozzánk gratulálni.
Sosem láttam még Tomot ennyire boldognak, mint most. Madarat lehetett volna vele fogatni annyira szárnyalt a boldogságtól és én is örültem. Igaz kicsit féltem az egésztől, de boldog voltam.
- Jól vagy kicsim? Nem vagy éhes vagy, szomjas?- ült le mellém Tom.
- Nem semmi- néztem rá.
- Annyira boldog vagyok- tette a kezét a hasamra.
- Én is- mosolyogtam, majd megcsókolt.
- Srácok én nagyon örülök nektek- ült le mellénk Bill.
- Mi is- fogta meg a kezem Tom.
- Bárcsak Redzsi is itt lenne- gondolkodott el Bill és a szája legörbült.
Nagyon megsajnáltam és szorosan magamhoz öleltem.
- Minden rendbe fog jönni- mondtam.
- Jó lenne- erőltetett magára egy mosolyt.

Estefelé a vendégek elkezdtek szállingózni. Jöttek köszöngetni, majd miután mindenki elment a pincérlányok elpakoltak.
- És mégis mióta? –kérdezte Tom az ágyban és közben a hasamat simogatta.
- Állítólag már másfél hónapja.
- Biztos a kocsiban- vigyorgott.
- Biztos –nevettem rá.
Azt hiszem ez a nap nem is végződhetett volna jobban. Tom egyik álma végre valóra vált és most a lehető legboldogabb, ami nekem a legfontosabb. Most már lesz két kis babánk, akikért dolgozhatunk és akikről gondoskodhatunk. Velük még szorosabb lesz a kapcsolatunk Tommal és már senki sem fog tudni minket elválasztani, mert mindig lesz valami, ami összeköt minket.