- Tom haladj már!- szóltam fel Tomnak a nappaliból miközben ő a szobában szerencsétlenkedett.
- 1 perc- kiabált le.
- Kb. fél órája is ezt mondtad.
10-re volt megbeszélve, hogy találkozunk a pályán, de ha így haladunk, akkor biztosan késünk minimum egy órát.
- Mehetünk- szaladt le a lépcsőn Tom.
- Végre- sóhajtottam fel.
Az autópályán száguldoztunk és bő fél óra alatt meg is érkeztünk.
- Sziasztok- köszöntött minket Zoey aki Billel mosolyogva beszélgetett.
- Hali- szállt ki Tom a kocsiból és lenyomott Zoeynak két puszit.
- Sziasztok- pusziltam meg őket.
- Simon most nincs itt és be van zárva a pálya, de mivel én a húga vagyok ezért rám hagyta azt egészet- mondta Zoey.
- Az szuper!- mondta Tom.
- Az na gyertek nézzünk valami ruhát.
Nagyon meglepődtem mikor megláttam a pályát. Hatalmas volt és félelmetes.
- Gyertek itt vannak ruhák- adott Zoey valami piros szürke egybe ruhát meg a fejünkre ilyen sisakot.
- Szerintem inkább maradj ki ebből- mondta nekem Tom miközben öltözött.
- Ugyan mért?- néztem rá értetlenül.
- A babák miatt. Mi van ha valami bajuk lesz?
- Terhes vagy?- nézett nagyot Zoey.
- Igen, de ez hülyeség nem lesz semmi bajuk.
- Szerintem sem lesz semmi baja nyugi- veregette meg Tom vállát Zoey- Amúgy gratulálok- nézett rám Zoey.
- Köszi.
- Na megyünk már?- türelmetlenkedett Bill.
-Megyünk- vette fel a sisakját Zoey.
Mindenki választott magának egy kocsit.
- Egy verseny?- kérdeztem.
- Minek? Úgyis én nyerek- villogott Tom.
- Te sosem változol- jegyezte meg Zoey.
- Fogjátok be és induljunk- mondta Bill.
- Oké, aki hamarabb beér az nyer- mondta Zoey.
Fejvesztve száguldoztunk a fedett pályán mellettem Zoey jött és azon voltunk, hogy ki ér be hamarabb.
Tomról és Billről semmit sem tudtunk, de nem is érdekelt minket csak nyomtuk a gázt.
A kanyarok nagyon meredekek voltak és a verseny is nagyon szoros volt, de végül egyszerre gurultunk át a célon.
- Anyám, bénák vagytok én már 1 órája itt várok rátok- forgatta a szemit Bill.
- Persze! Inkább 2 perce- vágta oldalba Zoey az énekest.
- Ezért még kapsz- fenyegetőzött Bill és elkezdte csikizni a lányt.
Mosolyogva néztem őket, majd hirtelen eszembe jutott Tom. Ennyire nem lehetett béna, hogy még most sem ért ide.
- Srácok Tom merre van?- kérdeztem, mire abbahagyták egymás gyilkolását.
- Béna- legyintett Bill.
- Az lehet, de akkor is már rég be kellett volna érnie- mondtam.
- Ez igaz- gondolkodott el Zoey.
- Azt hiszem valami rosszat érzek- mondta Bill.
Ijedten néztem Zoeyra.
- Gyertek velem- indult el a vezérlő felé- Mindenhová be vannak szerelve kamerák, hogy a biztonságot ellenőrizzük. Lehet meglátjuk valahol- nyitotta ki az ajtót, majd bementünk.
- Nézzétek a képeket és ha valahol valami változást láttok szóljatok- mondta Zoey és elkezdtük nézni a kis képernyőket.
Idegesen néztem a kockákat mikor megláttam az egyiken valamit.
- Nézzétek itt van valami- mutattam az egyikre.
- Ráközelítek- mondta Zoey és elkezdett valamit nyomkodni a gépen.
- Az Tom autója- kapott a szája elé Bill.
- Oda kell mennünk- mondtam.
- A 22-es oszlopnál van gyertek- mondta Zoey és elkezdtünk szaladni a felborult kocsi felé.
- Remélem semmi baja sincsen- lábat könnybe a szemem.
- Nyugi nem lesz semmi baja- nyugtatott Zoey.
- Tom! Tom!- térdelt le Bill a felborult autó mellém és Tomot próbálta kihúzni az autóból.
- Várj segítek- mondta zoey és együtt kihúzták a fiút.
- Tom- térdeltem le mellé és levettem róla a sisakot.
Az arcán volt egy seb a mi vérzett és a kezén is volt valami zúzódás.
- Biztosan nem jól tette fel- mondta Zoey.
- Hívom a mentőket- mondta Bill és elkezdett telefonálni.
- Tom ébredj fel, kérlek- tettem a fejét az ölembe.
Nagyon megijedtem, hogy Tomnak lesz valami baja. Teljesen kétségek közé zuhantam.
- Bemegyünk utána és nem lesz baj- ölelt meg Bill.
- Így van!
- Zoey te is bejössz? –fordult a lány felé Bill.
- Persze- bólintott a lány.
Mind a hárman beültünk a kocsimba, majd a kórházba mentünk. Egy nővérke azt mondta a 235 szobába van és agyrázkódása lett meg megzúzódott a keze és a lába.
Mindannyian bementünk a szobájába és leültünk az ágya köré.
Még aludt és a karjából infúzió lógott ki. Az arca fehér volt és egy nagy seb volt rajta.
Percekig ültem mellette, és csak néztem. A kezét lágyan simogattam, de meg sem mozdult.
- Elmegyek kávéért, kértek?- állt fel Zoey.
- Nem –ráztam a fejem.
- Egyél valamit a babáknak kell- mondta Bill.
- Jó.
- Majd én nézek neked valamit - állt fel Bill.
Bill és Zoey elmentek a büfébe én meg tovább ültem Tom mellett.

- Fogalmam sincs, hogyan történhetett. Ilyen csak ritkán fordul elő. Úgy sajnálom. Jobban kellett volna figyelnem a biztonságra.- mondta Zoey lehajtott fejjel.
- Ugyan nem a te hibád. Egyszerűen béna volt és kész. Különben is felépül. Nyugi- nézett Zoeyra Bill.
- Úgy legyen- mosolygott.
A két fiatal beállt a büfébe és vettek valami finomat, majd leültek a folyosóra.
- Szerintem jobb ha hagyjuk őket egy kicsit együtt- javasolta Bill.
- Szerintem is- kortyolt bele a kávéjába Zoey.
Csendben ültek tovább és a követ nézték. Néha fel-fel kapták a fejüket egy-egy nővérnél vagy orvosnál, akik elsuhantak mellettük, majd újra a földet nézték.
- Fáj még a karod?- törte meg a csendet Zoey.
- Nem már jobban van- nézett Zoeyra.
- Akkor jó.
Hosszasan néztek egymás szemébe, majd az arcuk egyre közelebb került egymáshoz. Az ajkaik között aligha volt pár centi, majd összeértek. Lágyan mozgatták egymás szájában a nyelveiket. Bill átkarolta a lány derekát Zoey pedig Bill hajába túrt és egyre vadabbul kezdtek csókolózni. Majd fel falták egymást olyan erővel tépték a másik száját.
- Ne haragudj- szakadt el Billtől Zoey és lehajtotta fejét
- Mi a baj?
- Neked ott van Redzsi és velem csókolózol ez nem stimm- állt fel a székről.
Zoey nem is tudta, hogy Redzsi már rég nincsen csak Bill szívében.
- Igazad van… ott van Redzsi- temette az arcát a kezei közé.
- Tom felébredt- mosolygott ezerrel Zoey ahogy benézett az üvegen.
- Menjünk be- állt fel Bill és együtt bementek a kórterembe.

- Tom végre- ölelte meg Bill Tomot.
- Összenyomsz- tolta el magától Billt.
- Jól vagy? Nem fáj semmid?- kérdezősködött Bill és leült.
- De a fejem meg a lábam és a karom- sorolta.
- Jó van akkor megmaradsz- legyintett Bill –Ja bocs ezt neked hoztam- vett adott egy zacskó chipset Bill.
- Örülök, hogy jól vagy Tom, de nekem mennem kell- szólalt meg Zoey.
- Holnap is benézhetnél- mondtam.
- Majd még meglátom.
- De ha jössz akkor hozhatnál nekem abból a csokiból amit egy időben folyton küldözgettél és Bill má hányt tőle- mondta Tom.
- Jó, majd nézek- mosolygott a lány- További jó gyógyulást. Sziasztok- lépett ki a szobából.
Bill szomorúan nézett utána és tudta, hogy megbántotta. Ő kezdeményezte a csókot aztán meg jön azzal, hogy ott van Redzsi.
- Bill baj van? –kérdeztem.
- Nem semmi- rázta a fejét.
- Nekem nem úgy néz ki- mosolygott Tom.
- Tényleg csak fáradt vagyok.
- És mibe fáradtál el?- vigyorgott tovább.
- Reménytelen vagy- forgatta meg a szemeit Bill.
- Mindjárt jövök csak kezet mosok- álltam fel.
- De siess- mondta Tom és kimentem a mosdóba.

- Mi történt?- próbált felülni Tom.
- Semmi- rázta a fejét Bill.
- De látom, hogy van valami, sőt érzem.
- Jó tényleg- állt fel Bill és az ablakhoz ment.
- Zoeyval kapcsolatos?
- Igen… megcsókoltam odakint- nézett ki az ablakon.
- Na nem mondod és jó volt?- mosolygott Tom.
- Nem tudom.
- Hogy nem lehet ezt tudni?
- Jó volt ,de aztán ahogy vége lett lekiismeret furdolásom lett és különben is Ő túl jó hozzám.
- Mondták már, hogy hülye vagy?
- Fa.szom Tom ez nem olyan könnyű- tört ki Bill és felé fordult.
- Mi nem könnyű azon, hogy más lányokkal vagy és hagyod Redzsit hisz elment érted? Elment és nem fog visszajönni.
- Tudom, de akkor is. Zoey egy barát és…
- És mi van akkor? Járjál vele! Befűzzem neked?
- Már csak az hiányozna, hogy te intézkedj. Majd megoldom én- mondta Bill.
- Mit oldasz meg?- kérdeztem mikor beléptem a szobába.
- Semmit csak…- kezdett bele Bill, de Tom gyorsabb volt.
- Csókolóztak Zoeyval és lehet, hogy járni fognak- mondta Tom.
- Tessék?- döbbentem el.
- Ahj Tom ez még csak egy elképzelés mi van ha ő nem akar tőlem semmit.
- Akkor nem csókolt volna meg.
- Nem mondod? –esett le mit mondott Tom.
- Jó, hogy kapcsolsz- mondta unottan Tom.
- Ez szuper!- mondtam.
- Ezt ne mondjátok el senkinek, sem amíg nem beszéltem vele- mondta Bill.
- Oké- mondtuk Tommal.
- És hanyagoljuk ezt a témát- mondta Bill.
- Jó- bólogattunk.
- Jól vagy?- fordultam Tomhoz és megsimítottam a kezét.
- Mondjuk.
Bill savanyú képpel fordult az ablak felé. Fogalma sem volt arról, hogy most mihez kezdjen. Beszéljen Zoeyval vagy ne? Annyira furcsának érezte ezt az egészet. Nem teljesen érzi magát felkészültnek egy újabb kapcsolathoz. Olyan mintha tegnap ment volna el Redzsi ő, pedig egy másik lánnyal van. Végül is…. egyszer muszáj elfelejteni és itt az alaklom. Már csak az a kérdés, hogy vajon ez meddig fog tartani és, hogy működni fog-e.