Bill Kaulitz izgatottan csengetett be Zoey házába. Fogalma sem volt, hogy mit fog mondani, de azt tudta, hogy határozott céllal érkezett.
- Szia Bill!- nyitotta ki az ajtót Zoey.
- Szia- mondta Bill.
- Gyere be- engedte be a srácot.
Bill bátortalanul lépett be az ajtón. Elveszettnek érezte magát a szíve, pedig majd kiugrott a helyéről izgalmában.
- Ülj le. Kérsz valamit?- ültek be a konyhába.
- Mondjuk egy narancslevet- ült le Bill.
- Még nem tudtam beugrani Tomhoz, de mivel ma nem dolgozom ezért biztosan bemegyek. Te is jössz?- tette le egy pohár narancsot Bill elé.
- Köszi. Igen, majd én is benézek- kortyolt bele.
- Sosem szoktál eljönni hozzám. Mért jöttél?- ült le vele szembe Zoey.
Bill kínosan érezte magát és nem tudta, hol is kezdje egyáltalán elkezdje-e.
- Szóval…- kezdett bele és közben az asztalt nézte- Én… hát… nekem… szóval…izé- dadogott Bill.
- Ez kódolt volt? Mert én ebből egy mukkot sem értek- nézett értetlenül Zoey.
Bill vett egy nagy levegőt és elmondta, amit gondol.
- Tetszel nekem és az a csók tegnap a kórházban megmozgatott bennem valamit. Többet szeretnék, mint puszta barátságot- mondta el Bill és közben Zoey szemébe nézett.
A lány azt e tudta, hogy most köpjön, vagy nyeljen. Nevessen, vagy sírjon. Küldje el netán csókolja meg vagy mi…
- Hát én izé. Nem tudom…. Mi van?
- Járnál velem?
- Hogy kitörjön a III. világháború? Az túl durva lenne. Te még én áhh - állt fel Zoey a székről és Billnek hátat fordítva dőlt neki a konyhapultnak.
Zoey tényleg járt volna Billel, de volt egy csomó akadály. A rajongók, Redzsi és a média. Ha megtudják, hogy ő meg Bill akkor biztos mindenki róla fog cikkezni és ő szívesebben lenne inkább egy ismeretlen lány, mint egy ismert ráadásul arról ismert, hogy Billel járt.
- Akkor ezt vegyem nem- nek?- állt fel Bill.
- Nem tudom Bill. Végül is tetszel nekem meg minden, de félek- fordult Billel szembe.
- De mitől?- állt közelebb a lányhoz.
- A rajongóktól a médiától és neked különben is ott van Redzsi. Hogy adod be neki azt, hogy te mással vagy?
- Majd bujkálunk és együtt nem mutatkozunk Redzsi meg már a múlté.
- Ezt, hogy érted?
- Majd elmondom, de most… most még nem- hajtotta le a fejét.
- Rendben.
- Akkor?- nézett úja a lány szemébe.
- Jó rendben próbáljuk meg, de ha a rajongók megtudják és megvernek, akkor te fizeted az arcplasztikámat.
- Nem fognak –adott egy puszit Zoey arcára, amiből aztán csók lett.
Bill mindent bevetet annak érdekében, hogy elfelejtse Redzsit. Elhatározta, hogy Zoeyba fog beleszereti és Redzsi csak a múlté marad. Igaz nem lesz könnyű, hisz Zoeyt eddig csak egy jó barátnak tartotta és talán még most is, amivel mind a ketten tisztában vannak.

- Várj segítek- mondtam Tomnak mikor inni akart ,de nem nagyon sikerült neki mivel a sok fájdalomcsillapítótól alig érezte a kezét és az ilyen nehezebb dolgokat nem nagyon tudta felemelni.
- Nem kell inni azért csak tudod- mondta és kivette a kezemből a poharat ,de kiejtette a kezéből.
- Fa.szom ki van, hogy semmit sem tudok csinálni- dühöngött.
- Nyugi, majd elmúlik- vettem fel a poharat.
- Sziasztok!- nyitott be Zoey és Bill kézen fogva a kórterembe.
- Sziasztok- köszöntünk nekik.
- Máris összejöttetek?- kérdezte Tom vigyorogva.
- Igen- mosolygott Zoey és Bill is próbált.
- Ez szuper!- örültem meg nekik.
- Tom hoztam neked egy csomó csokit- vett elő Zoey egy kis táskát és a tartalmát Tom ölébe zúdította.
- Oh már tudom mi hiányzott nekem- bontott ki egy epreset.
- Mikor jöttetek össze?- fordultam Billék felé és elvettem egy mogyorókrémes csokit Tomtól.
- Ma- mondta tömören Bill.
- Átjött hozzám, ami elég érdekes volt mivel nem szokott csak úgy eljönni és akkor elkezdte mondani a mondandóját és kb. ennyi- mesélte Zoey.
- Örülök nektek- mondtam.
- Én is- mondta teli szájjal Tom.
- Ha megbocsátotok én lemegyek valami kaját venni a büfébe mert éhen döglünk- álltam fel a székről.
- Én is megyek veled. Éhes vagyok- mondta Bill és együtt elmentünk a büfébe.

- Tényleg örülök, hogy próbálod elfelejteni Redzsit- mondtam útközben Billnek.
- És is örülök, hogy rászántam magamat- mondta egyhangúan.
- Valahogy ez nem látszik- jegyeztem meg.
- Nem tényleg örülök csak… furcsa ez az egész. Nem rég még barátok voltunk most pedig együtt járunk. Christi én nem vagyok belé szerelmes- álltunk meg és kétségbeesetten nézett rám.
- Valahogy gondoltam- karoltam belé és tovább mentünk.
- Tetszik Zoey meg minden, de nem szerettem belé.
- Én megértelek én senki sem várja el, hogy beleszeress most azonnal. Majd idővel kialakul.
- Baromira hiányzik Redzsi.
- Tudom, de ott van Zoey. Próbáld őt szereti. Hidd el jobb lesz