- Na mit vettetek?- kérdezte Tom, ahogy Billel beléptünk a kórterembe.
- Csak pár szendvicset és gumicukrot meg ásványvizet- soroltam és leültem mellé.
- Elvoltatok?- nézett Bill Zoeyra.
- Aha. Tom elmesélte hogy történt a balesete- mondta Zoey.
- Képzelem milyen izgalmas lehetett- forgatatta a szemeit Bill.
- Na most mért vagy velem ilyen?- háborgott Tom.
- Mert- nevetett Bill.
- Hát nagyon értelmesek vagytok, de…- kezdett bele Zoey, de a fiúk közbe szóltak.
- Megcsikizhetlek ha sértegetsz- fenyegetőzött Bill.
- Jól van visszaszívom. Amúgy azt akartam kérdezni, hogy mikor jöhetsz ki?- nézett Zoey Tomra.
- Azt mondta az orvos még 2 nap- mondta Tom.
- David idegrohamot fog kapni, ha megtudja, hogy le kell mondani két interjút- húzta a száját Bill.
- Most nem tud mit csinálni Tom egészsége fontosabb már nem azért- vágtam közbe.
- Ez tényleg igaz. Biztos meg fogja érteni –mondta Zoey.
- Én lesza.rom. Innen felkelni úgyse tudok szóval, majd mentek ti. Vagy már nélkülem nem is tudtok szerepelni? Végül is meg tudom érteni, ha így van hisz…- vigyorgott Tom, de Bill fejbe vágta egy párnával.
- Ba.zd meg Bill mi van ha kap még egy agyrázkódást –szóltam az énekesre.
- Hát ennél hülyébb már úgyse lesz- jegyezte meg Zoey.
- Menjetek a pi.csába- dobta le a fejéről a párnát Tom.
- Tom nyugi a végén még túlságosan is felizgatod magadat- simogattam meg az arcát.
- Mi szerintem megyünk a végén még kitudja hol fog kikötni Tom ha így haladunk- mosolygott sejtelmesen Zoey.
- Nem vagytok viccesek- szólt Billék után Tom.
Én csak ráztam a fejemet ezen az egészen.
- Tom nyugi már tényleg, mert behívok egy nővérkét, hogy a se.ggedbe nyomjon egy nyugtatót- szóltam rá miközben durcázott magába.
- Jól van, de milyen jogon csinálják ezt velem?- nézett rám.
- Majd megkérdezed tőlük, de most már próbálj pihenni- takartam be jobban.
- Akkor feküdt mellém- mosolygott rám kajánul.
- Tom itt nem pajzánkodhatunk- szóltam rá.
- Csak egy kicsit- húzott magához és a kezemet kezdte csókolgatni, majd haladt egyre fentebb.
A hideg teljesen kirázott, ahogy megéreztem a hideg piercingjét a nyakamon. Halkan felsóhajtottam és megfogtam a kezét, majd megcsókoltam. Óvatosan rámásztam az ágyra és a nyakát kezdtem csókolgatni miközben a keze a fenekemre csúszott.
- Khm… khmm….Remélem nem zavarok- köszörülte meg a doki a torkát.
Bennem rögtön megfagyott a vér és Tomra néztem, majd a lehető leggyorsabban lemásztam az ágyról. Iszonyú kínosan éreztem magamat alig mertem a dokira nézni.
- Azt hiszem Kaulitz úrnak jó lenne egy kis pihenés. Még nincs teljesen jól a megerőltető dolgokhoz- mondta a doki.
- Én már tökéletesen jól vagyok a szexhez- pirított rá Tom én meg azt hittem ott vágom pofán, hogy kussoljon.
- Hüm…- mosolygott a doki- ne akarjon kockáztatni- váltott komolyra. A lényeg, hogy most szeretném megvizsgálni.
- Jó- ült fel Tom.
- Én addig kimegyek- mondtam és már ott sem voltam.
Leültem a folyosó egyik székére és az előző percek eseményeit idéztem fel magamban. Régen égtem már ekkorát. A dokinak most biztosan meg van rólunk a véleménye.
Pár perc múlva kijött a doki az ajtón, de én rá sem néztem csak megvártam, amíg elmegy és visszamentem Tomhoz.
- Na?- kérdeztem és leültem mellé.
- Áh semmi jó- mondta teljesen összetörve. Kissé megijesztett az arckifejezése.
- Mert?- estem kétségbe.
- 1 hétig semmi szex- mondta elszontyolodva.
Én felhúztam a szemöldökömet és pár percig értetlenül néztem rá, majd elkezdtem röhögni.
- Most mit röhögsz?- nézett értetlenül.
- Már kezdtem azt hinni ,hogy leamputálják a kezedet és nem tudsz majd gitározni ,de hogy így összetörni azon, hogy egy hétig semmi perverzió hát anyám- nevettem.
- Kösz szépen ezt most vegyem úgy, hogy nem vagyok jó az ágyba?- vágta hozzám.
- Én ilyet nem mondtam- hagytam abba a nevetést.
- Pedig nagyon úgy tűnt mintha örülnél annak, hogy nem csinálhatjuk- fordult el.
- Jaj Tomci dehogy. Erről szó sincs- másztam az ágyba és a nyakát kezdtem cirógatni.
- Aha- mondta unottan.
- Még sosem mondtam, de akkor most mondom, hogy… igazából egy isten vagy- nyaliztam neki.
Tom megfordult, majd felült.
- Hidd el tudtam hisz mindenki ezt suttogja csak hallani akartam a te szádból is- mondta egy öntelt vigyorral az arcán.
Azt hittem ott vágom pofán.
- Oh, hogy nem szakad le az ég egy darab istennel- néztem fel az égre.
- Minek kettő?- vigyorgott.
- Tom te egoista állat- vágtam hozzá azt a párnát, amit Bill is.
- Mért kell folyton pofán vágni?- kérdezte.
- Jaj szegényke- pislogtam rá.
- Ezért kapsz- mondta, majd magához húzott és vadul megcsókolt.
- Figyi én hazamegyek, átöltözök meg ilyenek és visszajövök- szakadtam el tőle.
- Aludj otthon nyugodtan- mondta kedvesen- elvagyok én itt a nővérekkel- vigyorgott.
- Reménytelen vagy- másztam ki az ágyból.
- Most komolyan tényleg aludj otthon nyugodtan. Ott kényelmesebb- mondta.
Az igazság az, hogy tényleg szívesebben aludtam volna otthon, mivel ez az ágy kettőnknek elég kicsi volt ráadásul Tom folyton rajtam feküdt meg terpeszkedett.
- Jó rendben, de holnap korán jövök. Hozzak valamit? –kérdeztem.
- Valami kaját, mert ezen a kórházi koszton nem sokáig fogom bírni –mondta.
- Jó rendben akkor hozok olyan cukros fánkot.
- Az szuper lesz- mosolygott.
- Megyek. Bármi van hívj fel akár éjszaka is.
- Ha félholtan tolnak be a műtőbe, akkor kétlem, hogy fel tudlak hívni.
- Jól van érted, hogy értem mikor.
- Értem- mosolygott.
- Aludj jól –csókoltam meg.
- Nélküled nehéz lesz- adott még egy csókot.
- Próbálj meg- adtam neki egy újabbat.
Tom egy hosszad csókot adott, majd elindultam egyedül haza