A lehető leggyorsabban szaladtam le a lépcsőn a türkizkék szatén ingemet keresve, amit nem találtam az emeleten.
- Tom nem láttad a türkiz kék ingemet?- kérdeztem tőle mire ő rám emelte a kanapéról a tekintetét és megrázta a fejét.
- Basszus fél óra múlva ott kell lennem a munkahelyemen és nem találom azt a sza.rt- idegeskedtem és kimentem a teraszra a szárítóhoz.
- Egyáltalán minek mész be?- kiabált ki.
- Mert azt mondták, hogy fontos megbeszélés lesz- kiabáltam vissza és időközben megtaláltam az inget.
- De ugye nem maradsz sokáig?- kérdezte, mikor visszajöttem.
- Megpróbálok. Legyél jó. Zac itthon van, ha bármi történne. Feküdj nyugodtan. Itt vannak a gyógyszereid- térdeltem le mellé a szőnyegre.
- Jó- húzott magához és a mellemet kezdte csókolgatni a melltartóm vonalán.
- Tom nyugi már- álltam fel és begomboltam a felsőm meg megigazítottam a fekete térdig érő szűk szoknyámat.
- Na én lépek, majd jövök. Légy jó –adtam egy puszit a szájára, majd felvettem a magas sarkúmat és elindultam.

- Bill én megvettem mindent, amit mondtam Christinek, hogy veszek, szóval indulhatunk- mondta Zoey Billnek a ki a fürdőszobában igazgatta a haját.
- Jó rendben én elviszlek, aztán megyek interjúra- mondta Bill és megállt Zoey előtt.
- Rendben- bólintott a lány.
Másodpercekig nézték egymást. Bill Zoey ajkaira nézett, majd egy lágy csókot lehelt rájuk.
- Induljunk- mondta a lány és megfogta Bill kezét.
- Oké –mosolygott Bill.
- Még mindig nem szeretnéd elmondani, hogy mi van Redzsivel?- nézett Zoey az énekesre.
- Nem- rázta a fejét Bill.
- Rendben.
Az út további részében csendben ültek és a kérdéseken gondolkodtak főleg Zoey, hogy Bill mért nem akar beszélni Redzsiről hisz régen olyan boldogok voltak. Mi történt vele?
- Majd én is jövök, ha vége az interjúnak- állt meg Bill testvére házánál.
- Jó rendben. Jó legyél –adott egy puszit Billnek.
- Oké. Te is. Szia- hajtott el, ahogy Zoey kiszállt a kocsiból.

Tom a kanapén fekve unalmasan kapcsolgatta a tv-t. Semmi jó filmet nem talált, amit talán nézett volna. Felkelni nem tudott, mert fájt a dereka Zac pedig fent volt. Pár perc múlva csengetést hallott. De nem érezte magát késznek ahhoz, hogy ajtót nyisson.
- Gyere be bárki is vagy!- kiáltotta el magát.
- Szia! Zoey vagyok- nyitott be a lány.
- Végre valaki- örült meg Tom.
- Mért a többiek hol vannak?- kérdezte és letette a cuccokat, amiket hozott az asztalra.
- Christi elment a munkahelyére. Kathrin valami barátnőjéhez ment Zac pedig fent van a szobába- sorolta Tom.
- Oh hát az nem valami izgalmas- ült le Tom mellé a szőnyegre Zoey.
- Ja és a tv-ben sincs semmi- tette le a távirányítót.
- Akkor beszélgessünk- ajánlotta fel Zoey.
- Rendben. Bill?
- Interjún, de azt mondta, ha vége van átjön- válaszolt Zoey.
- Értem és jól viselkedik?- kérdezte Tom.
- Persze a lehető legjobb fej, akivel eddig jártam csak éppen azt nem értem mi van Redzsivel. Mért nem beszél róla senki, mi van vele?- kérdezősködött Zoey.
- Azt hiszem ezt inkább, majd Bill elmondja, ha akarja- mondta Tom.
- Mért gázos?
- Kissé ,de mondom majd Bill elmondja nem akarok balhét ,hogy már megint eljárt a pofán.
- Jó rendben.
- Na és mennyire komoly már a kapcsolatotok?- kérdezte Tom.
- Ezt, hogy érted?
- Hát, hogy volt- e már szex vagy valami?- vigyorgott Tom.
- Tom te perverz!- lökte oldalba Zoey.
- Most komolyan.
- Nem, nem volt még.
- De lesz?
- Tom hagyjál már!
- Jól van csak kérdeztem.
- Beszéljünk másról ezzel zavarba hozol.
- Oh igen- mosolygott Tom.
- Igen. Beszéljünk inkább másról.
- Miről?
- Például ,hogy mikor szoktátok locsolni ezt a szegény virágot?- kérdezte Zoey és az egyik virághoz ment amelyik már a vízhiánytól dögledezett.
- Ja hát azt… nem tudom Christi intézi ő meg mindig elfelejti. Nem is tudom minek ide virág, itt még a kaktusz is kiszárad (ugye Cs.- xD)- mondta Tom mire Zoey felnevetett.
- Vicces- ült le a fotelba.
- Halihó megjöttem- érkeztem végre haza.
- Szia Christi –adott két puszit Zoey.
- Hello!
- Na mi volt?- kérdezte Tom.
- Azt találták ki, hogy feladunk egy hirdetést fiataloknak, akikből aztán modellt faragunk – meséltem.
- Az tök szuper lehet- mondta Zoey.
- Jaja 1 hónapig jelentkezhetnek és utána selejtező és én leszek az egyik zsűri- mosolyogtam.
- Szuper!
- Kérdés milyen szempontból- jegyezte meg Tom.
- Mért? Szerintem tök király, hogy fiatal lányokat segítenek – mondta Zoey.
- Meg fiúkat –tette hozzá Tom.
- Jó lesznek köztük fiúk, de mi van akkor? Nem értem mért kell folyton kiverned a balhét, ha fiúkkal vagyok- mérgesedtem be.
- Egyáltalán nem vertem ki a balhét- emelte fel a hangját Zoey pedig kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Ja persze! Most is itt kiabálsz- mondtam.
- Mert van rá okom!
- Van persze –hagytam rá, majd bementem a konyhába.

- Ez most mire volt jó?- kérdezte Zoey Tomtól.
- Ki tudja milyen csávók mennek oda.
- Ugyan Tom. Te rosszabbnak tatod magadat bármelyik srácnál is?
- Nem, de… ott volt az a Justin is. Alig múlt el 18 és Christibe esett. Ki tudja most milyen kis csicska jön.
- De nem veszed észre, hogy szeret téged Christi. Szerinted, most itt lenne?
- Nem, de akkor is.
- Nem bízol meg benne?
- Nem erről van szó hanem… ha fiúk közelébe kerül akkor olyan más.
- Biztos tetszeni akar másoknak is. Tom nem csak te vagy az egyetlen férfi és biztosan te is szeretsz másoknak tetszeni nem csak neki.
- Hát igen… de…
- Na látod ez ugyan az. Ha máskor ilyen lesz akkor csak gondolj arra, hogy ha nem szeretne és más kellene neki akkor nem szülne neked gyereket és nem lenne veled- mondta Zoey.

Idegesen vágtam a hagymát a vágódeszkán. A könnyeim folytak, de csak a hagyma miatt.
Elegem volt Tomból. Állandóan féltékeny az idegeimre megy.
- Christi!- hallottam Tom hangját.
- Mond- kiabáltam ki.
- Azt hiszem beszélni akar veled- jött be Zoey.
- Miről? Elakarja mondani, hogy hagyjam ott az állásomat, mert pasik is vannak ott?- kérdeztem gúnyosan.
- Nem. valami mást akar- mondta.
- Jó- törtöltem meg a kezemet.
- Mond- léptem oda hozzá.
- Sajnálom- nézett rám –túlzásba vittem. Tényleg sajnálom nem akartam veled kiabálni meg semmi.
- Jó el van felejtve, de kérlek máskor próbáld végig gondolni az én helyzetemet hisz szeretlek- ültem le mellé.
- Jó - adott egy csókot.
- Há gyerekek megjöttem- nyitott be Bill vigyorogva.
- Szia Bill- köszöntem neki.
- Hello- köszönt neki Tom.
- Sziasztok! Zoey?- kérdezte Bill.
- Konyhába- mondtam.
- Befogtátok dolgozni?
- Még kibékültünk- mondtam.
- Min vesztetek már össze megint?- kérdezte Bill.
- Hülyeség- legyintett Tom.
- Szia Bill- lépett ki a konyhából Zoey és egy csókkal köszöntötte Billt.
- Szia- mosolygott Bill.
- Milyen volt az interjú?- kérdezte Zoey.
- Áh semmi extra csak a szokásos.
- Szóval akkor olyan volt mintha csak te lettél volna ott?- nézett Tom Billre.
- Én csak válaszolgattam- mondta Bill.
- Szegény Gusztavék melletted szóhoz jutni…. nekem is csatát kell vívnom, hogy negyed óra múlva végre tudjak mondani egy fél mondatot, aminek a végét se tudom elmondani, mert Bill belepofázik- mondta Tom.
- Jó van hát van ilyen, de most mé ne? –nézett ránk Bill.
- Ezt nem kommentálnám- álltam fel Tom mellől.
- Megyünk főzni?- kérdezte Zoey.
- Persze- mondtam.
- Akkor addig mi beszélgessünk- vigyorgott Bill Tom meg felhúzta a szemöldökét és fejbe vágta egy párnával.
- Beszélgetnek- vigyorgott Zoey.

- Megpucoljam a répát meg ezeket?- kérdezte Zoiey.
- Igen lécíves- mondtam.
- Redzsivel mi van?- tette fel a kérdést Zoey amin, én kissé meglepődtem.
- Hát... Ő.. elment, de, majd ha akarja Bill akkor elmondja- néztem rá.
- Érdekes. Tom is ezt mondta- gondolkodott el Zoey.
- Tudod ez ilyen elég furcsa dolog és nem éppen életünk legszebb pillanatai voltak főleg Billnek szóval majd ő elmondja ha szeretné.
- Jó- bólintott.
Ahogy az ebéd elkészült leültünk az asztalhoz és megebédeltünk.
- Meddig tart még ez a nyomorék állapotod?- kérdezte Bill Tomtól.
- Még… 4 nap- mondta Tom.
- Egyébként hívott David és azt mondta, hogy, majd benéz és lemondott 2 koncertet- mondta Bill.
- Nem tudok mit csinálni- mondta Tom.
- Nem is kell én már elrendeztem- mondta büszkén Bill.
- Na, jó én összepakolok- álltam fel az asztaltól.
- Segítek- állt fel Zoey.
- Ma egésznap segítettél, inkább segíts Tomnak- néztem Tomra aki alig bírt felkelni a székről Bill meg csak röhögött.
- Ne röhögjél már mert pofán csaplak egy párnával- szólt Tom testvérére.
- Jó van- fojtotta el a röhögését, majd beszaladt a konyhába.
- Mi van?- néztem Billre.
- Tom egyszer azt mondta, szeretne olyan lenni, mint a nagypapa, és tessék… valóra vált- nevetett én meg csak ráztam a fejemet.
- Komolyra fordítva a szót beszélhetnél Zoeyval- mondtam mire ő abbahagyta a nevetést.
- Mért baj van?- az arca teljesen más formát öltött. Teljesen lekomolyodott és minden porcikájával rám koncentrált.
- Kérdezősködött Redzsiről és nem csak engem kérdezett, hanem Tomot is. Azt hiszem jobb lenne ha mondanál róla pár szót. Szerintem, megérdemli hisz régebben jóban voltak- tanácsoltam.
- Jó beszélek vele- nézett a földre aztán rám.
- Gondoltam jobb, ha tőled halja- mondtam.
- Igazad van még ma beszélek vele- monda Bill én pedig kimentem az asztalhoz összeszedni a tányérokat.
Bill szívét újra elöntötte a bánat. Éppen próbálta elfelejteni ezt az egészet erre most újra át kell élnie, ami akkor történt. Nem halogathatja tovább Zoey egyre többet kérdez róla és még nehezebb azt mondani mindig ,hogy majd később. Itt az idő és talán Zoey még azt is megfogja érteni, hogy nem áll készen a szerelemre.