A hűtőben kutattam kora reggel mindenféle finomság után, amit a piknikre viszünk. Tegnap megbeszéltük Tommal, hogy mivel jó idő van még ezért kimegyünk piknikezni az Elba közeléhez egy kis tisztásra.
A szexmentes hét elég jól telik szerintem, de Tom szerint természetesen nem. Mindegy azt a két napot kibírja valahogy.
- Hozd le lécíves a plédet!- szóltam fel Tomnak a szobába.
- Oké- kiabált le közben, pedig csengettek így elmentem ajtót nyitni.
- Hali- köszöntem Zoeynak és Billnek.
- Hello- köszönt Zoey feldobottan.
- Szia- nyögött Bill és majdnem beesett az ajtón.
- Mi van veled Bill?- mentünk be a konyhába.
- Csak eljött velem futni- mondta Zoey.
- Oh- húztam a számat.
- Nagyon durva volt. Csak futottunk és csak futottunk és izzadtam, mint ku.rva a templomba- mondta Bill.
- Szegény- nevettem.
- Majd meglátod jobb lesz és boldogabb leszel- mondta Zoey.
- Kétlem- mondta Bill.
- Éppen piknikezni megyünk nem jöttük velünk?- kérdeztem.
- Dehogy nem!- örült meg Zoey.
- Dehogy megyünk. Én biztos nem fogok bogarak és mindenféle undorító állat között enni. Én itthon maradok!- tiltakozott Bill.

- Ki volt az a nem normális, aki kitalálta ezt az egészet?- nyafogott Bill miközben egy erdős részen mentünk át.
- Bill kussolj és szedd a lábad- mondtam Billnek.
- Azt hiszem mindjárt ott vagyunk- mondta Zoey.
- Igen szerintem is –helyeselte Tom és Zoeyval az élen előrevágtak.
- Jobb dolgom is lett volna, mint itt mászkálni ez között a gaz között- szitkozódott Bill mi pedig csak nagyokat sóhajtoztunk.
- Itt vagyunk –állt meg Zoey egy tisztás közepén.
- Csodás- néztem körbe.
- Akkor végre leülünk? –kérdezte Bill.
- Le- mondta Zoey és kiterítettük a plédet.
- Éhes vagyok- mondtam.
- Akkor együnk. Mit kértek?- kérdezte Tom.
- Én csak egy almát- mondta Zoey.
- Nekem a salátát add- mondtam.
- Bill?- nézett Billre aki épp kenegette magát valamivel.
- Te mit csinálsz? –kérdezte tőle Tom mire mi is ránéztünk.
- Bekenem magamat a bogarak ellen. Így legalább nem mászik rám semmi –mondta Bill.
- Hát ez… rohadt büdös- hajolt oda Zoey.
- Majd elmúlik- mondta Bill.
- Te és biztos, hogy nem fog rád mászni semmilyen bogár sem?- kérdeztem.
- Tuti- mondta Bill.
- Akkor most mért mászik a válladon egy hatalmas nagy… bogár- kiáltott fel Tom.
- Hol?? Hol?!!- pattant fel Bill és össze-vissza kezdte rázogatni magát mi meg csak röhögtünk, hogy bevette.
- Sehol- nevetett Zoey.
- Tudjátok kivel szórakozzatok- ült vissza durcásan Bill.
- Szerintem, ha csak egy bogár teheti, elkerül- mondta Tom.
- Megverlek- mondta Bill.
- Há most besza.rtam- nevetett Tom.
- Na figyelj- húzta fel a karján a hosszú ujjúját.
- Na gyere –állt fel Tom.
- Megyek- mondta Bill és elindult Tom felé ám nem figyelt a kosárra és egy hatalmasat bukott benne.
- Bill jól vagy?- kérdezte Zoey.
- Áh kutya bajom- pattant fel a földről.
- Inkább maradj ülve- javasoltam.
- Szerintem is- vigyorgott Tom.
- De még nem végeztünk- mondta Bill Tomnak.
- Majd végeztek máskor na most egyél- tömte be Zoey Bill száját egy répával.
- Pff- köpte ki.
- Mint egy óvodás- mondta Zoey.
- Bill utálja- mondta Tom.
- Bocs nem tudtam- mondta Zoey.
- Semmi- rázta a fejét Bill.
- Na végre nyugalom- ültem lába közé hátulról.
- Ja- mondta Zoey.
Bill a reggeli futástól kicsit elfáradt ezért ráfeküdt Zoey combjára és lehunyta a szemét.
- Szerintetek alszik? –kérdezte Zoey úgy 6-7 perc elteltével.
- Bill- fogtam meg a kezét, de semmi válasz.
- Igen- mondtam.
- Mi lenne, ha megviccelnénk?- kérdezte Tom vigyorogva.
- Nem ár hagy aludjon már szegény- mondta Zoey.
- De dél van, ne aludjon- mondta Tom és letépett egy fűféleséget.
- Azzal mit akarsz?- kérdeztem.
- Nézd- mondta, majd elkezdte vele az arcát piszkálni.
Bill csak morgott egyet és megrángatta a fejét, erre mi nevettünk egyet és Tom tovább csinálta.
- Bogarak- mondta álmában Bill és a kezével arrébb lökte azt a fűszálat.
Zoeyval kissé hangosan kuncogtunk és Tom tovább csinálta.
- Bogarak- nyitotta fel Bill a szemét- Bogarak- pattant fel és elkezdte magát rázni ,majd elszaladt.
- Ba.szki ez hova ment? –kérdezte Zoey és egy nagy csobbanást hallottunk.
- Csak nem beleugrott az Elbába?- kérdeztem nevetve.
- A víz úgyse hűlt még le szóval semmi baja- mondta Tom.
- Szerintem nézzük meg mi van ha belefullad?- állt fel Zoey.
- Menjünk- mondtam, majd a vízhez futottunk.
- Bill jól vagy? –kérdezte Zoey Billtől aki a vízből figyelt minket.
- Csodásan. Gyertek be- mondta Bill.
- Én inkább kihagynám- mondtam.
- Én is- mondta Zoey.
- Én is bemegyek gyertek ti is- mondta Tom és elkezdett vetkőzni.
Kicsit mély lehetett a víz mivel Billnek a válláig ért.
Tom levetkőzött alsógatyára és ugrani készült.
- Most ugrok egy fejest- mondta Tom és mielőtt még Bill mondott volna valamit egy hatalmasat csobbant.
- Hát ez… durva – állt fel Bill és kiderült, hogy igazából csak térdig érő a víz.
- Ba.szki- állt fel Tom és tiszta homokos volt a feje és a teste.
Zoeyval persze elkezdtünk röhögni, mint állat.
- Én azt hittem mélyebb- mondta Tom és közben az arcát törölgette.
- Hát akkor jól megszívtad- vigyorgott Bill és letérdelt és így tényleg csak a válláig ért a víz.
- Jól vagy?- kérdeztem Tomtól nevetést visszafojtva.
- Csodásan- mondta unottan.
- Srácok nem megyünk haza azt hiszem közeledik egy felhő?- nézett az égre Zoey.
- Ugyan biztos csak jön meg megy- legyintett Bill és közben Tom lemosta magáról a homokot.
- Biztos nem jöttök be?- kérdezte Tom.
- Tuti- mondtam és leültünk Zoeyval a partra és kajálni kezdtünk.
A felhő egyre közelebb jött és már eltakarta a napot is.
- Srácok, gyertek ki most már tényleg- mondta Zoey.
- Oké- mondták és kijöttek.
Egy kicsit vártak még megszáradnak, majd felöltöztek. Alig fél perc elteltével elkezdett esni az eső.
- Ba.sszus- szitkozódtam és a plédet pakoltam a többiek meg a kosarat.
- Siessünk- mondta Zoey és elindultunk visszafele az erdőn keresztül.
- Hol van Bill?- kérdezte Tom.
- Bill- kezdtünk kiabálni.
- Itt vagyok csak otthagytam a krémem- szaladt oda hozzánk.
- Nem vagy normális ezért visszamentél- nézett rá Tom.
- Ez fontos- kezdte kenegetni magát.
- Haladjunk már mert sza.rrá ázunk- mondta Zoey.
- Kikészülök most mostam hajat erre csinálhatom újra- mondta Bill.
- Ba.szki merre jöttünk má?- kérdezte Tom.
- Tom ugye nem tévedtünk el?- néztem rá kétségbeesetten.
- Attól tartok… de- nézett körbe.
- Még jó, hogy nálam van a krémem- mondta Bill.
- Mért azzal hazatálunk?- kérdezte Zoey.
- Nem, de legalább nem csípnek agyon a szúnyogok- mondta Bill.
- Ahj Bill olyan idióta, vagy mint hat másik- mondtam.
- Fogjátok már be és gondolkodjunk, hogy merről jöttünk- szólt közbe Tom.
- Én már nem emlékszem- mondta Zoey.
- Én sem- mondtam.
- Szerintetek itt vannak medvék? –kérdezte Bill.
- Ez most, hogy jött ide? –néztem rá egy fancsali képen.
- Csak azért mert ha nem találunk ki innen akkor gondolom itt kell aludnunk- mondta Bill.
- Ahj Bill kussolj má kitalálunk- mondta Tom.
- Tom én fázok- mondtam mivel az összes ruha ami rajtam volt vizes lett.
- Mindjárt kitalálunk innen- karolt át.
Az eső egyre jobban zuhogott és az ég is dörgött. Az ég egyre sötétebb volt és még mindig nem találtunk ki.
- Mért nem hívünk fel valakit?- kérdezte Bill.
- Mert itt nincs térerő- mondta Tom.
- Jól vagy kicsim nincs semmi baj?- kérdezte Tom.
- Fáj a hasam és fáradt vagyok és fázok és éhes vagyok- mondtam.
- Mindjárt kijutunk innen- mondta és adott egy puszit- Nincs valami kajánk?
- Minden elfogyott- mondta Zoey.
- Mi van ha nem találunk ki innen és itt maradunk?- kérdeztem.
- Akkor majd sorsot húzunk és eldöntjük kit eszünk meg először- mondta Bill.
- Ez nem vicces- mondta Tom.
- Ahj csak oldom a feszültséget- mondta Bill.
- Ezzel csak fokozod- mondta Zoey.
- Tom én nagyon görcsölök- kapaszkodtam a kezébe és már folytak a könnyeim a fájdalomtól.
- Kicsim még egy kicsit bírj ki. Kérlek- kapott fel az ölébe.
- Istenem csak jussunk ki innen- nézett az égre Zoey.
- Segítsek valamit? –kérdezte Bill és Tom elé állt.
- Például elalhatnál az útból –mondta Tom.
- Srácok ne veszekedjetek- mondta Zoey és ez volt az utolsó mondat amit hallottam mert minden elsötétült.
- Christi! Christi- hallottam még Tom hangját halványan és éreztem, ahogy az arcomat ütögeti és aztán már semmit sem érzékeltem.