Nem tudom mikor és hol, de arra ébredtem, hogy mindenem fáj.
- Tom- mondtam halkan és a mellettem ülő fiú rögtön felkapta a fejét.
- Végre ,hogy felkeltél- szorította meg a kezemet és egy hosszú puszit nyomott a számra.
- A babák… ők… jól vannak… ugye... jól vannak?- kérdeztem.
- Nyugodj meg velük minden rendben- simította meg a fejemet.
- Hogy kerültem ide?- kérdeztem.
- Bill kivezetett minket és hívtunk egy mentőt.
- Bill?- csodálkoztam.
- Igen, mert volt egy fa, ahol megtalálta az elhagyott szemceruzáját és onnantól mindenre emlékezett- magyarázta.
- Értem.
- Most pihenj a babák miatt.
- Jó. Tom… fáj mindenem.
- Csak pihenj és elmúlik- adott egy puszit a homlokomra és lehunytam a szememet és el is aludtam.
- Alszik?- hallottam Zoey hangját negyed óra elteltével.
- Nem rég aludt el –mondta Tom.
- Már fent vagyok- nyitottam ki a szememet.
- Szia Christi- mosolygott és adott két puszit.
- Szia- köszöntem neki.
- Hoztam virágot és csokit- mondta.
- Köszönöm- örültem meg neki.
- Beleteszem egy pohárba- mondta Tom és felkelt mellőlem és Zoey leült.
- Jobban vagy már?- kérdezte.
- Nem- ráztam a fejemet és tüsszentettem egyet.
- Egészségedre- mondta.
- Kösz.
- Mi az, hogy nem lehet. Ki kérem magamnak én Bill Kaulitz vagyok. Milyen jogon nem engedi ezt bevinni?- hallottuk kintről Bill hangját.
- Bill is itt van?- néztem Zoeyra.
- Igen és hozott túró tortát ,de ahogy hallom nem nagyon akarják beengedni- mondta Zoey.
- Pedig most olyat ennék- mondtam.
- Halihó- lépett be Bill vigyorgó fejjel.
- Szia Bill- köszöntem neki
- Szia nyuszi, hoztam neked tortát- vett elő egy dobozt.
- Áh szuper- mondtam csillogó szemekkel.
- Megengedték?- kérdezte Tom.
- Ja nagy nehezen- forgatta a szemeit és ráült az ágyamra.
Szétosztottuk a tortát és elkezdtük enni. Nem értem Bill mért pont tortát hozott, de a lényeg hogy jól tette.
- Meddig kell itt maradnom?- kérdeztem.
- Holnap reggelig- mondta Tom mire én tüsszentettem egyet.
- Azt hiszem meg leszek fázva- mondtam.
- Majd én ápollak- mondta Tom és adott egy puszit.
- Jó napot- nyitott be a doki és Bill annyira megijedt, hogy most le fog bukni a tortával, hogy leborította a földre.
- Oh megijedt? –kérdezte a doki Billtől.
- Ja nem csak…- kezdett bele Bill.
- Rohamai vannak- mondta Zoey mire én elkezdtem kuncogni.
- Értem. Hívjon egy takarítót- mondta a doki.
- Ja ,de kisasszony… minden rendben van szóval holnap haza mehet- mondta a doki.
- Rendben- mondtam.
- További jó étvágyat. Viszlát- ment ki.
- Rohamai vannak- törtem ki röhögésben.
- Most mit mondtam volna- nevetett Zoey és visszajött Bill egy takarítóval aki összetakarította a torta maradványait.
- Én fáradt vagyok- mondtam.
- Akkor mi megyünk- mondta Zoey.
- Nem azért mondtam.
- Tudom de amúgy is mennünk kell- állt fel a székről.
- Majd beszélünk- adott puszit Bill és Zoey.
- Sziasztok- köszöntünk el.
- Aludj egyet és reggel már megyünk is- mondta Tom és elkezdte simogatni a fejemet amitől álomba szenderültem