Az eső miatt ami a piknik közben ért minket szóval az miatt kissé eléggé megfáztam így kórház után Tom ágyba parancsolt. Levegőt alig kaptam a takonytól és torkom is fájt ráadásul lázas is voltam.
- Kérsz valamit?- kérdezte Tom.
- Igen! Éhes vagyok mindegy mit csinálsz csak valami finom legyem- mondta.
- Oké akkor jó lesz spagetti sok- sok sajttal?- kérdezte.
- Csodás és hozzá tea.
- Oké. Hozom- mondta és adott egy puszit, majd lement a konyhába.
Egyedül feküdtem a nagy ágyban nyakig betakarózva és közben néztem a tv-t. Borzalmasan éreztem magamat és majd meg fagytam.
- Mi lenne, ha megmérnénk a lázadat?- kérdezte Tom.
- Jó- mondtam és bedugta a lázmérőt.
Úgy bánt velem, mint egy kisgyerekkel. Mindegyes mozdulatomat figyelte és mindent megtett, hogy nekem jobb legyen.
- Azt hiszem egy hűtő fürdő nem ártana- mondta mikor megnézte a lázmérőt.
- Nemár az olyan rossz –nyafogtam.
- De akkor a lázad lemegy.
- Gyógyszerrel is lemegy.
- Ez sokkal hatásosabb és a gyógyszer csak árt a babának. Ne feledd amit te megeszel azt eszik ők is.
- Akkor sem.
- Akkor irány a kórház.
- Na jó- egyeztem bele.
- Gyere. Hidd el jobb lesz- fogta meg a kezem a fürdőbe mentünk.
Ott levetkőztetett és belemásztam a kádba. Először csak langyosat engedett és aztán egyre hidegebbet. Az egész testem remegett a fázástól.
- Tom… ez már nagyon hideg- húzódtam össze.
- Tudom, de még pár perc- mondta és elzárta a csapot, majd a fejemet vizezte be és a hátamat.
- Nagyon fázok- mondtam remegve.
- Jó gyere ki- mondta és feltartott egy törölközőt, majd ahogy kiszálltam beleteker és visszamentünk az ágyba.
Tom még ott a fejemre tett vizes törölközőket, amiktől csak még jobban fáztam.
- Hozok enni- mondta, majd leszaladt.
Miután ettem egy kicsit feküdtem, majd felültem az ágyba és mindent kihánytam. Szegény Tom totálisan ki lehetett tőlem.
- Tom –sírtam el magamat.
- Nincs semmi baj…feltakarítom- mondta mire én kiszaladtam a fürdőbe.
A wc mellett ültem és sírtam. Utáltam mindent. A megfázást, a terhességet és azt, hogy éhes voltam, pedig az előbb hánytam.
- Jól vagy?- jött be Tom.
- Aha- szipogtam és megmostam az arcomat és a fogamat.
- Gyere ágyat húztam. Aludjunk- karolt át.
- Oké- öleltem magamhoz szorosan.
- Szeretlek- néztem rá.
- Én is téged- adott egy puszit.
Szerettem Tomot. Annyira aranyos volt és megértő főleg ilyen téren. Nem voltam jól és ő mindent megtette, hogy jobb legyen. És még fintorogni sem fintorgott, mert belehánytam az ágyba, hanem feltakarította.
Éjszaka csak forgolódtam és orrot fújtam.
- Csak egy kicsit nem tudnál nyugodt maradni holnap klipforgatás?- morgott Tom.
- Ne haragudj. Lemegyek a nappaliba- mondtam és fogtam a zsebkendős dobozt, majd lementem a kanapéra.
Sokáig tv-ztem, majd elaludtam végre, de nem sokat aludtam. A fejem majd szétment és az orrom is fájt már a sok orrfújástól.
- Megyek ,de sietek haza- mondta korán reggel Tom teljes harci díszben.
- Oké- szipogtam.
- Vigyázz magadra, egyél, és pihenj- mondta, majd nyomott egy csókot a számra és elment.
Egész délután fetrengtem. Tom többször is felhívott, hogy jobban vagyok-e persze a válasz mindig nem volt.