Georg kigúvadt szemekkel nézett végig a testemen, majd egy széles vigyorra húzódott a szája.
- Ba.szki- kaptam a szám elé a kezemet, mikor végre felfogtam, hogy mi történt és visszaszaladtam a fürdőbe.
Iszonyat kínosan éreztem magamat, és azt sem tudtam mit csináljak. Egy árva ruha sem volt a fürdőbe csak törölköző. Végül úgy döntöttem inkább bezárom az ajtót és belemerülök a fürdőkádba.
- Christi engedj be- hallottam Tom hangját az ajtó mögül és közben erősen verte az ajtót.
- Georg elment?- kérdeztem.
- El nyugi- mondta mire én kiszálltam a kádból és ajtót nyitottam neki, majd visszaültem.
- Annyira gáz volt. Én azt hittem csak te vagy itt egyáltalán, hogy került ide?- néztem Tomra.
- Csak meg kellett beszélnünk pár dolgot, de telefonon nem tudott elérni ezért eljött- mondta és a kád szélére ült.
- Annyira gáz volt- mondtam, majd lemerültem a víz alá.
- Christi –húzott ki Tom.
- Mi van? –néztem rá értetlenül.
- Ugye nem akarsz ez miatt meghalni?- kérdezte tök komolyan.
- Dehogy- nevettem- De most mond meg milyen gáz volt.
- Hát nem volt valami kellemes látni, ahogy csorgatja a nyálát, de legalább tudja, hogy milyen is az én barátnőm- mondta és adott egy csókot a szám szélére.
- Milyen is?- mosolyogtam rá.
- Szexi- suttogta, majd megcsókolt mire én berántottam ruhástól a kádba.
- Basszus- lepődött meg.
- Bocs- nevettem.
- Ezért kapsz- mondta, majd megfogott és elkezdett csikizni amiből aztán csókolózás lett.

A napok, hetek, hónapok gyorsan követték egymást. Mondhatni mindenki megtalálta a boldogságot még Bill is. Zoey mellett nagyon boldog és ez látszik is rajta. A rajongók és a többi ember is próbálja elfogadni igaz kicsit furcsán fogadták Zoeyt és sokat kérdezősködtek Redzsiről ,de lenyugodott mindenki… nagyjából.
Tom és köztem a kapcsolat a lehető legjobb. Iszonyat boldogok vagyunk főleg, hogy 3 hónap múlva már megszületnek a babák. Persze ezzel is tisztában vannak az emberek és voltak fanok, akik Tomnak baba cuccokat küldtek, ami kissé vicces volt, de nagyon aranyos gesztus.

- Tom csengettek- motyogtam korán reggel.
- Biztos Bill az- mondta és kikelt az ágyból.
- Minek jött? –kérdeztem.
- Nekem el kell mennem, mert David megkért valamire és nem akarom, hogy egyedül legyél itthon- mondta, majd lement ajtót nyitni Billnek.
Ahogy egyre csak közeledik a babák megszületése Tom egyre jobban figyel rám, ami néha kissé idegesítő tud lenni.
- Szia Christi- nyitott be Bill.
- Hali- húztam a fejemre a takarót.
- Kicsim én megyek, sietek haza- mondta Tom és lehúzta a fejemről a takarót és adott egy puszit.
- Jó- mondtam.
- Bill vigyázz rájuk- nézett Tom Billre.
- Nyugi. Inkább menj- mondta Bill.
- Sziasztok- köszönt el Tom, majd elment.
- Bill nyugodtan menj haza vagy intézd a dolgaidat én elleszek- mondtam.
- Dehogy is. Maradok és csinálok neked sütit- mondta.
- Te? Süteményt?- húztam a számat.
- Pihenj addig én megcsinálom- mondta ,majd lement a konyhába.
Egy nagyot sóhajtva néztem fel a plafonra és bele sem mertem gondolni abba, hogy mi lesz később. Már most úgy bánnak velem mintha halálos beteg lennék, aki ha már felemel egy poharat, meghal.
Elég rosszul éreztem magamat ezért bementem a fürdőbe felöltöztem meg rendbetettem magamat ,majd lementem a konyhába, hogy megnézzem Bill mit szenved. Már a lépcső aljáról lehetett érezni valami iszonyatos szagot vagy lehet csak nekem volt büdös, mert valami barack szag volt.
- Bill mit csinálsz?- kérdeztem a konyhában.
- Barackos, mazsolás, csokis muffint- mondta és betette a sütőbe a tálcát, amin a nyers tészták voltak.
- Értem- mondtam.
- Meglátod nagyon finom lesz- simította meg az arcomat.
Féltem ettől a sütis dologtól mivel a tésztája is elég furcsa volt főleg a csokisnak, vagyis inkább a csoki darabok voltak érdekesek mintha legyek döglöttek volna bele…
- Bill ez milyen csoki benne?- mutattam a csokis tálcára.
- Állítólag finom a szomszéd néni ajánlotta a kisboltba- mondta mire én nyeltem egy nagyot.
- Há jó- húzta ma számat, majd kimentem a nappaliba és a tv-t bámultam.
Ahogy Bill egyre több süteményt sütött meg egyre büdösebb lett a házban végül elmentem hányni.
- Megjöttem- hallottam odakintről Tom hangját.
Gyorsan kimostam a fogamat és megmostam az arcom majd kimentem hozzá.
- Szia kicsim- ölelt meg.
- Kérlek szépen tüntesd el innen Billt a süteményével együtt- mondtam.
- Azt hiszem az tényleg jó ötlet lenne mert ennek valaminek iszonyat szaga van- mondta és együtt bementünk a konyhába.
- Áh szia Tom- mosolygott Bill és egy tepsivel a kezében és a nyakárba akasztott köténnyel pislogott ránk.
- Hello- mosolygott kínosan Tom.
- Egyetek. Nagyon finom… saját recept- mondta Bill mire én Tomra néztem, aki csak elhúzta a száját.
- Öhm… Bill ez nagyon kedves tőled, de…- közben gondolkodtam, hogy is fejezzem ki a nem tetszést.
- Ugyan semmi- vágott a szavamba.
- Üljetek le és kóstoljátok meg. Léci! Az én kedvemért –nézett ránk mire én egy nagy levegőt vettem és a kevésbé undorítót elvettem.
- Ezt biztos, hogy nem mérgező?- kérdezte Tom és ő is elvett egyet.
- Hülyék vagytok?!
Undorodva haraptam bele a süteménybe, ami iszonyat kemény volt, égett íze volt és rohadt barack.
- Bill ez… jó- mondtam mivel nem akarta szegényt megbántani tényleg sokat szenvedett vele.
Tom szúrós szemekkel nézett rám és az ő arcán is látszott az undor.
- Az csodás. Akkor máskor is csinálok ilyet- csillant fel a szeme és a sütőhöz nyúlt mire és beledobtam a kukába a sütit.
- Azt hiszem most jobb ha mész- mondta Tom.
- Biztos? Nem kell még segíteni valamit?- kérdezte Bill.
- Nem! Menj nyugodtan- mostam.
- Oké. Egyétek meg az összes sütit nem akarom, hogy kárba vesszen- dobta le magáról a kötényt.
- Persze az összeset… megesszük- mosolyogtam kínosan.
- Szia Bill!- mondta Tom.
- Szia- köszöntem én is.
- Sziasztok- intet majd lement.
- Végre- lélegeztem fel.
- Mit csináljunk ezzel sok sza.rral?- nézett Tom a sütikre.
- Mondjuk adjuk ki a kutyának?
- Szerintem az megdöglik tőle.
- Akkor… dobjuk ki- mondtam.
- Oké kiviszem a kukába- mondta, majd megfogta a tálcákat és kivitte a kinti kukába.
- Kérlek, máskor mond neki, ha jön ne süssön- mondta Tomnak mikor visszajött.
- Jó nem mondom- ült le mellém a konyhába.
Tommal végül összedobtunk együtt valami ehetőt amit ebédként ettünk ,majd a nap további részében a munkatársaimmal folytattam beszélgetést a modell iskolával kapcsolatban kisebb nagyobb sikerekkel.
- Szerintem inkább pihenned kéne- mondta Tom ahogy letettem a telefont.
- Mért kell úgy kezelni mintha beteg lennénk? –néztem rá.
- Én nem kezellek úgy csak féltelek- mondta.
- De nem kell. Tisztában vagyok azzal ,hogy terhes vagyok nem kell úgy kezelni mint egy halálos korban szenvedőt- mondtam ,majd kimentem a teraszra.