Bill reggel 7 óra előtt fáradtam mászott ki az ágyból és egyben Zoey mellől is. Fél óra alatt elkészült, majd adott a még mélye alvó Zoeynak egy puszit és egy rövidke üzenete hagyva elment.

Egész éjszaka nem tudtam aludni, vagy ha el is elaludtam 2 óra leteltével újra felébredtem.
Mivel nem akartam Tomot felkölteni ezért kiültem a konyhába és egy csésze forró teával a kezemben egy újságot, kezdtem nézegetni.
Éppen kezdtem volna belemerülni az olvasásba mikor valaki csengetett. Halvány lila gőzöm sem volt arról ki lehetett az, de elmentem ajtót nyitni és Bill tört be a házba.
- Tom hol van?- kérdezte sietősen.
- Persze neked is jó reggelt. Igen én is jól vagyok igaz az éjszaka alig aludtam valamit, de nem attól jól vagyok- mondtam mintha kérdezett volna valamit is.
- Bocsi, de ez nagyon fontos- fogta meg a kezemet.
- Ennyire?- csuktam be az ajtót.
- Igen valakivel muszáj beszélnem- mondta.
- Hát, ha egy értelmi fogyatékos zombival akarsz akkor költsd fel Tomot- mondtam és leültem a konyhába.
- Még alszik? Hogy tud ennyit aludni?- rimánkodott.
- Bill még csak 7:27 általában ilyen kor még te is az ágyat nyomod- mondtam.
- Ahj tudom, de… muszáj beszélnem valakivel.
- És én nem vagyok jó?- kérdeztem mire Bill lekezdett gondolkodni.
- Na jó ,de csak akkor, ha nem leszel ideges, nem kiabálsz és nem vágsz pofán- szögezte le Bill.
- Mit csináltál Bill?
- Még semmit ,de… kivigyem a szemetet?- kérdezte mire én felhúztam a szemöldököm.
- Ez most, hogy jött ide?
- Hát mert teli a kuka.
- Jó vigyed csak haladj- mondtam mire Bill megfogta a zsákot és kivitte.
Pengeként nyilallt az elmémbe a gondolat, hogy nem rég dobtuk ki abba a kukába Bill sütijét és azóta még nem voltak a kukások.
A lehető leggyorsabban húztam a lábamra egy papucsot és szaladtam Bill után, de már késő volt.
Bill a kuka mellett állva csalódottan tekintett rám.
- Bill meg tudom magyarázni, figyelj…- ragadtam meg a karjánál.
- Hazudtatok- mondta és ledobta a szeméttel teli zsákot és rácsapta a kukára a tetőt.
- Tudom, de csak, azért mert azt akartam, hogy örülj- mentem utána.
- Tudod mennyit szenvedtem vele… ti meg kidobjátok és közbe azt mondjátok a szemembe, hogy jó.
- Sajnálom. Bill kérlek, ne haragudj. Tudtam ,hogyha azt mondjuk, hogy sz.ar akkor rosszul esik, hisz egy csomót szenvedtél vele így kitaláltuk ezt. Léci ne haragudj, szeretünk, de a sütéshez egyáltalán nem értesz.
- Már majdnem megbocsátottam erre benyögöd, hogy nem értek a sütéshez.
- Jól van. Ki tudja ,de emlékezz arra vissza mikor én főztem és pocsék volt. Ti is pont ugyan ezt tettétek velem.
- Igazad van –sóhajtott fel.
- Reméltem, hogy ezt mondod.
- Nem haragszom, de cserébe meg kell hallgatnod és meg kell ígérned, hogy nem leszel rám mérges- mondta Bill.
- Rendben- mondtam, majd visszamentünk a házba és elkezdett mesélni.

- Mi csoda te megőrültél?!- kiáltottam fel miután Bill elmesélte mit csinált tegnap este.
- Nem tehettem mást meg kell értened- magyarázkodott.
- 100- szor elmondtuk, hogy szerezd be a jogsid vagy ne kocsikázz ,de te nem tudta megállni. Most nézd mi történt? Mi van ha Zoey megtudja?- kérdeztem idegese.
- Nyugi minden úgy lesz ,hogy mindenkinek jó legyen és ha ezt megúszom megszerzem a jogsim.
- De ha nem akkor is.
- Jó, de szerinted mit tegyek?
- Menj el és beszéld meg vele, hogy nem- e lehetne másképp elintézni. A paparazzók mindenhol ott vannak. Csak egy rossz pillanat és neked véged- mondtam.
- Rendben. Nekem most mennem kell- nézett az órára Bill.
- Oké. Ügyes legyél- adtam neki egy puszit.
- Megpróbálok. Szia- köszönt el és kilépett a házból.

Bill álcázva magát a rajongók előtt ült egy kávézó eldugott sarkában és Sarahát várta.
Alig várt pár percet és megjelent az asztalánál.
- Örülök, hogy eljöttél- mosolygott a lány.
- Figyel, muszáj beszélnünk- mondta Bill és közben Sarah leült.
- Én egy rockstar vagyok és barátnőm van. A paparazzik mindenhol ott vannak és ha lekapnak egy férre érthető pillanatot akkor minden újság cikkezni fog és akkor a kapcsolatomnak annyi- magyarázott Bill.
- Én ezt nem tudtam ,de hidd el ez a vacsora nekem is pont olyan fontos, mint neked a barátnőd- mondta Sarah.
- De értsd meg…- kezdett bele Bill, de megszólalt a telefonja. Zoey hívta, de Ő kinyomta. – Nem akarok férre érhető helyzetbe kerülni.
- Nyugi nem lesz baj, de nekem ez a vacsora fontos és úgy tudom neked meg az a fontos, hogy ne legyen rendőrségi úgy szóval, muszáj eljönnöd velem.
- Na jó, de ha kiderül…
- Nem fog, de ha mégis majd én beszélek a barátnőddel.
- Jó.
- Szóval az apámról annyit, hogy Németország legsikeresebb plasztikai sebésze, sztárok szabták át magukat nála.
- És mért olyan fontos, hogy legyen egy pasid?- kérdezte Bill.
- Mert szerinte komolytalan vagyok és azt mondta ha lesz egy komoly kapcsolatom és munkám akkor ideadja az örökségem felét és elköltözhetek Londonba- magyarázta Sarah.
- Rendben –sóhajtott Bill.
- A kikötőbe terveztem egy hajóra a vacsorát pontosan 20: 30-kor. Öltözz ki rendesen.
- Ennyi?
- Igen ja és ne felejts el virágot hozni anyámnak.
- Rendben.
- Bill látom rajtad, hogy nem bírsz, de kérlek ez nekem nagyon fontos és hidd el nem a buli miatt, akarok Londonba költözni, hanem ott akarok tanulni, de ahhoz ezek a feltételek kellenek.
- Rendben. Megértem- mondta együtt érzően Bill.
- Akkor este- állt fel Sarah.
- Este.
- Szia- köszönt el Sarah, majd elment.
Bill egy magában tovább kavargatta a kávéját és közben azon volt, hogy újra felhívja Zoeyt.
- Szia. Ne haragudj, hogy az előbb lenyomtam, de dolgom volt- mondta Bill amint Zoey felvette a telefont.
- Szia. Semmi baj. Gondoltam. Nem hagytál kulcsot és én addig nem tudok elmenni szóval siess haza kérlek… éppen most készülök zuhanyozni- húzódott mosolyra Zoey szája és Billé is.
- Sietek- mosolygott Bill, majd lenyomta telefontját. Kifizette, amit rendelt, majd hazasietett.

- A ma este nem jó- mondta Bill Zoeynak a zuhany alatt.
- Rendben végül is nekem is van egy csomó dolgom- mondta lehangolva Zoey.
- Bepótoljuk, ígérem- adott egy csókot Zoeynak és tovább folyatták magukra a meleg vizet.