- Figyelj Tom én átmegyek Billhez –mondta miközben egy rózsaszín kardigánt vettem magamra.
- De mért?- kérdezte.
- Azt hiszem Bill tegnap este valami iszonyat nagy hülyeséget csinált- mondtam és felé mutattam az újságot amin Bill volt és Sarah.
Tom lapozgatni kezdte, majd megállt a cikknél és olvasni kezdte.
- Ki ez a jó nő?- kérdezte Tom mintha nem is érdekelné semmisem.
- Nem mindegy a lényeg, hogyha ez kiderül, akkor Zoey szakít Billel és Bill megint összeomlik- vettem ki a kezéből az újságot.
- Akkor most mit csinálunk?- kérdezte értetlenül.
- Bill csak egy szerep kedvéért vállalta be ezt az egészet- mondtam.
- Mi? Én ezt nem értem- mondta Tom és utánam jött, majd beszálltunk a kocsiba és Billhez mentünk útközben pedig elmeséltem Tomnak mindent.
- Én tudtam, hogy ez lesz a vége. Mért nem szerezte meg az a rohadt jogsit vagy vett volna egyet feketén
- Tom!- szóltam rá.
- Jól van, de hát akkor is. Bár ha jobban belegondolunk és is szívesen összeütköztem volna azzal a csajjal- mondta mintha ott sem lettem volna.
- Tom ba.zd meg ha nem fogod be a pofádat fejbe váglak ja és megjegyzem hallottam amit mondtál- szóltam rá.
- Jól van, ne haragudj- fogta meg a combom.
- Inkább vezess- vettem el a kezét a combomról.
- Most haragszol?- parkolt le Bill háza előtt.
- Hagyjál már!- mondtam, majd rácsaptam az ajtót és bementem a házba.
Sehol sem találtam Billt vagy legalábbis a földszinten nem. A nappaliban a tv halkan ment néhány pohár törötten hevert a kövön.
- Bill hol a fa.szba vagy?- kérdezte Tom unottan miután bejött és lazán becsapta az ajtót.
- Tom kussolj má! Hallod- szóltam rá és fülelni kezdtem, mert mintha valaki nyöszörgést lehetett volna hallani az emeletről.
- Én valami egércincogást hallok- mondta Tom.
- Hát jó nagy egér lehet- mondtam és felszaladtam az emeletre be a hálóba ahol Billt láttam zokogva amint egy bőröndbe pakolja a ruháit.
Pár másodpercig néztem rá, majd jó szorosan magamhoz öletem.
- Elment… elhagyott… ő is- hüppögött.
- Ugyan semmi sincs még elvesztve- toltam el magamtól a szemébe tudjak nézni közben Tom is felért a szobába és csak nézett Billre
- Írt ez sms-t, hogy ne keressem és azt reméli, hogy… soha többet ne találkozzunk- mondta Bill és tovább pakolt.
- Azt csak dühből írta- mondtam.
- Minek pakolsz?- kérdezte Tom.
- Elmegyek innen jó messzire- mondta Bill.
- Nem mehetsz el ezt még el kell intézned. Nem hagyhatod csak úgy annyiban. Keresd meg azt a lányt és mond meg neki, hogy bizonyítsa, hogy te ártatlan agy- mondtam.
- Ugyan minek? Nem akar már látni sem- ült le Bill az ágyra.
- Ez hülyeség- ültem le mellé.
- Ez az! Na! Takarodj ahhoz a csajhoz azt lökjed neki mi a pálya- mondta Tom mire én csak felhúzott szemöldökkel néztem rá ahogy Bill is.
- Most mi van?- kérdezte Tom.
- Semmi- legyintettem, majd Billhez fordultam.
- Amúgy ki volt az a csaj, akivel összeütköztél? –kérdezte Tom mire én pofán csaptam egy párnával.
- Hívd fel azt, akivel a szerepet játszottad és bizonyíts be Zoeynak az igazságot- mondta Billhez.
- Rendben- mondta Bill.
- Mi haza megyünk te pedig menj és intézd- mondtam.
- Oké- mondta Bill és elkezdte fújni az orrát.
- Szia Bill- köszönt el Tom.
- Sziasztok- mondta Bill és adtam neki egy puszit, majd elmentünk haza.

- Haragszol?- kérdezte Tom a kocsiba.
- Nem- motyogtam és az ablak felé fordultam.
Igazából mérges voltam rá a lány miatt az újságban.
- Akkor?
- Semmi. Hagyjál!- kiáltottam rá.
- Jól van, ha te így akkor én is- mondta és megrántotta a vállát.
- Jól van sajnálom inkább ne veszekedjünk- mondtam.
- Szerintem se –nézett rám egy pillanatra ,majd újra az útra.

Bill Kaulitz izgatottan csengetett be Zoey házába. Alig várt pár másodpercet és Zoeyval találta szembe magát. A szemi pirosak voltak és minden fájdalmat, amit ő érzett azt a lány szemében látta csillogni.
- Mit keresel itt. Nem meg mondtam, hogy hagyjál békén- mondta mérgesen és szipogva Zoey.
- Meg akarom magyarázni mert amit ott láttál az teljesen más- fogta meg a lány kezét Bill ,de ő elhúzódott tőle- Kérlek csak őt percet kérek.
- 5 perc.
- Egyik este mikor bevásárlásból mentem haza nem figyeltem az úton és összeütköztünk. Ő hívni akarta a rendőrséget ,de én nem engedtem mivel nincs jogsim és ezért komoly bajba kérhetek és megígértem neki, hogy bármit megteszek csak ne hívja a rendőröket és így jött, hogy bemutat az a szüleinek mintha én lennék a barátja- magyarázta Bill.
- És persze te ebbe szó nélkül beleegyeztél- mondta gúnyosan Zoey.
- Nem tehettem mást, értsd meg- nézett boci szemekkel Bill, majd közelebb lépett Zoeyhoz és megfogta a kezét- Fontos vagy nekem. Nem akarlak elveszíteni.
- Persze. Talán akarsz még valamit mondani mert lejárt az időd- mondta Zoey.
Bill görcsösen szorult össze a szíve. Elveszettnek érezte ezt az egészet. Kezei ökölbe szorultak és úgy próbálta visszaoltani a könnyeit.
- Nem- mondta halkan Bill és hátrébb lépett.
- Szia- mondta Zoey elcsukló hangon és becsukta az ajtót.
Bill lehajtott fejjel állt az ajtó előtt, majd a kocsihoz indult.
- Mehetünk?- kérdezte Saki a volán mögül.
- Igen- bólintott Bill, majd a szemére tette a fekete napszemüvegét és az ablakon bámult ki.
Fekete könnyek folytak végig bársonyos arcán, amik aztán az állán eltűntek.
Tudta, hogy Zoey nem fog könnyen megbocsátani, de azt nem, hogy ennyire fájni fog neki.
Nem értette Zoey mért volt vele ilyen, hisz nem hazudott neki.
A telefonja a zsebében rezegni kezdett. Amint megpillantotta a kijelzőjén, hogy Sarah letörölte a könnyeit és felvette.
- Igen- szólt bele szipogva Bill.
- Szia. Láttam magamat az újsága amint veled enyelgek- mondta Sarah kissé hűvösen.
- Sajnálom nem tudtam, hogy poparazzik vannak arra- mondta Bill.
- Túlélem csak van valami Zoey biztosan ő a barátnőd ő…- mondta volna tovább, de Bill közbe szólt.
- Már nem a barátnőm- mondta halkan Bill. A gombóc, ami a visszafojtott könnyek miatt keletezett feszítette a torkát. Könnyek nélkül beszélni sem tudott.
- Sajnálom. Esetleg tehetek éted valamit?
- Talán elmagyarázhatnád neki.
- Sajnálom ezt nem tehetem. Hülyén jönne ki.
- Mért szerinted az nem jött ki hülyén, hogy egy férre értés miatt dobott?
- Sajnálom.
- Kösz szépen!
- Bill kérlek…
- Hagyjál békén. Szia- monda Bill dühösen, majd lecsapta a telefont.
Dühös volt a lányra, hogy miatta szakított Zoeyval, de magára is dühös volt hisz nem egyszer gondolt arra ahogy Sarahával van.

Egy üveg whiskyvel a kezében ült le a nappali kanapéjára Bill. A szoba borzalmasan nézett ki. Mindenhol szétdobált cuccok voltak. A kezében egy tollal vésett valamiféle verset egy papírra. Minden fájdalmát, érzelmét a szövegbe öntötte. A két lány millió érzelmet váltott ki belőle, amit másképp nem tudott könnyebbé tenni csak egy versel. Szemeiből néha lefolyt egy-egy fekete könnycsepp, de azt követve egy újabbat kortyolt az italos üvegbe. Nem volt már teljesen magánál, de azért tisztában volt az érzelmeivel és azzal ,hogy mit csinál. A szavak csak dőltek belőle az agya közben pedig járt. Amint nem akarta tovább folytatni a verset a dohányzó asztalra dobta és meghúzta a whiskys üveget. Bámult maga elé és Zoey mondatain elmélkedett. Hihetetlennek tartotta ezt az egészet, hogy vele történnek ilyenek. Vágyott a szerelemre azt akarta, hogy valakit szerethessen és hogy viszont szeressék erre most ez történik vele pedig ő csak egy kicsike szeretetre vágyott. Helyette csak fájdalmat kapott és magányt.
Az üres üveget a földre dobta a többi mellé, majd megfogta a kocsi kulcsát és száguldozni kezdett az autópályán. Kitűzött célja volt, ami csak annyiról szólt, hogy jól akarja magát érezni.

Zoey este felé végre rávette magát arra, hogy keljen az ágyból és főzzön magának egy teát.
Ahogy megfogta a tea filtert rögtön eszébe jutott, hogy Bill hányszor járt már ebben a konyhában és milyen jókat beszélgettek együtt, kettesben egy pohár tea mellett.
Most itt ül egyedül a hideg a konyhában, ami valahogy mindig meleg volt mikor Bill bent volt. A fiúból áradt a szeretet és a gondoskodás akárhányszor csak a szemébe nézett, de mégis fájt neki. Fájt, hogy ezt tette vele. Mindenki előtt megalázta. Most biztosan arról beszél a fél világ, hogy milyen szerencsétlen, hogy Bill megcsalta.
A csengő viszont megzavarta gondolatait. Az órára nézett, ami 11 körüli időt mutatott. Odakint már sötét volt.
Zoey vett egy nagy levegőt és felkészült arra, hogy Bill az, de nem ő volt.
Az ajtóban azt a lányt látta, aki Billel volt az újságban.
- Szia. Te vagy Zoey igaz?- kérdezte az ajtóban álló szőkésbarna hajú lány.
- Igen- mondta zavartan Zoey- Te pedig biztosan Bill újdonsült barátnője.
- Beszélni szeretnék veled- ment volna be a házba, de Zoey megállította.
- Bill küldött?
- Nem. Csak az igazat akarom elmondani- mondta a lány és bement a házba mielőtt még Zoey bármit is mondott volna.
- Sarah vagyok –nyújtotta a kezét Zoey felé.
- Zoey- fogtak kezet- Ülj le- mondta Zoey mire Sarah leült és hozzákezdett mondanivalójához.
- Nem tudom Bill mit mondott rólam. Valószínű csak az igazat mivel ez az egész tényleg csak egy szerep volt. Semmi más. Én kértem meg Billt, hogy játssza el azt, hogy a barátom a szüleim miatt. Kellett a pénz, hogy Londonban tanulhassak –magyarázott a lány mire Zoey elgondolkodott.
- És mi a bizonyét arra, hogy nem hazudsz?
- Itt a jegyem holnap elutazok Londonba- mondta Sarah és át nyújtotta Zoeynak a jegyet.
Zoey szíve gyorsabban kezdett dobogni és rosszul érezte magát. Nem értette mért nem volt képes Billnek hinni hisz tényleg nem hazudott neki.
- Bill nagyon szomorú miattad- vette vissza Sarah és a táskába tette.
- Én nem is tudom mit mondjak.
- Csak mond neki, hogy sajnálod, hogy nem hittél neki hidd el örülni fog. És szeretnék bocsánatot kérni. Ha én nem zsarolom, akkor ti most boldogok lehetnétek.
- Talán még nem késő jóvátenni- mondta Zoey.


Hallgasd hozzá ezt: http://www.youtube.com/watch?v=KFrTXe2AXGY

Zoey boldogan száguldozott az autópályán Bill villája felé. Becsengetett, de senki sem nyitott ajtót ezért kivette a lábtörlő alól és benyitott. A házban pia szag terjengett. Mindenhol szétdobált üvegek és papírok voltak. A dohányzó asztalon elnyomott cigaretta csikkek hevertek. Zoey sosem látta még ilyen rendetlennek a nappalit fogalma sem volt Bill hol lehet. Leült a kanapéra és várni akart. Az asztalon megpillantott egy papírt, amin látszott egy üveg aljának a körvonala, de nem érdekelte csak a kezébe vette és olvasni kezdte.

Megváltó voltál

Megváltó voltál, mikor megláttalak,
követtelek,s vártalak.
Sötét lelkem angyalának,
vigasza az éjszakának.
Veled jóban és rosszban,
most sírok, rád gondoltam.

Megmentettél, akkor bár csak a lelkemet,
a szívem sose dobogott még oly hevesen,
azt hittem nincs kiút, az után, amit átéltem,
gyötrődtem, mint partra vetett hal, mégis a mélyben.
S mint száz, meg megannyi fénycsóva lobban,
az árnyból kiutat te mutattad.
Éreztem hajad, érzéki ragyogását,
illatod, ölelésed, apró sóhaját.

Hát mi lett velünk mond?
Ó bárcsak ne tettem volna.
Most kérlellek, hadd legyünk mi újra,
borzalmasat tettem, mit nem szabadott soha...
Összetörtem a szíved,
mit lakat alatt őriztem.
Összetörtem,
és mégcsak nem is vettem észre,
annyira vigyáztam rád,
hogy az már szinte fájt,
a lelkem ismét darabokban hever,
rám pokol vár.

Gyürkőzöm magam,
a szenvedés fojtogat,
gonosz vagyok tudom,
hagytam,
hogy itt hagy.
Nem mondhattam el mi is történt voltaképp,
én vagyok a rossz, hogy te is szenvedsz ezért.
Gyűlölöm magam,
nem is kell több.
Egy angyali lelket megölni,
mihez szár érzelem köt,
nincs rosszabb ebben a világban,
megbántani azt,
kit legjobb szeretsz,
ha az ott is hagy.
Szeretlek! Istenem,de még hogy,
bárcsak elmondhatnám mit érzek most.
Véres könnycseppet törlök le arcomról.
Viszlát édesem,
tudom elmész most.

Tőrt forgatnak szívemben,
kiszakítanak téged,
elhagyatott vagyok,
egy kóborló lélek.
Felnyögök fájdalmamban, de senki sem vesz észre,
a fény eltávolodik,
és te is elmész véle!!

Mélyen érintették az elolvasott sorok. Szemei könnybe lábadtak. Megfogta a táskáját, majd kirohant a házból. Miközben vezetett a telefonját kutatta a táskájában és Billt kezdte tárcsázni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Megijedt, félt, hogy az éjszaka közepén valami örültségre készül. Tomék háza felé kezdte venni az irányt. Ahogy megérkezett őrülten kezdte nyomni a csengőt, hogy valaki ajtót nyisson és megnyugtassa.
- Zoey- nyitotta ki álmosan az ajtót egy szál alsógatyában Tom és közben a szeméből törölgette az álmosságot.
- Itt van Bill?- kérdezte Zoey.
- Mért, nincs otthon?- nézett nagy szemekkel Tom Zoeyra.
- Nincs és telefonja is, ki van kapcsolva.
- Gyere be- húzta be a lányt.

Nem tudta ki csöngethetett éjszaka és ezért én is lementem Tom után, hogy megnézzem ki lehet az. Zoey állt egy pohár vízzel a kezében Tom előtt. A szemei könnyesek voltak és valamit nagyon beszélt.
- Zoey. Mi történt?- mentem le a lépcsőn.
- Bill eltűnt- mondta mire bennem megfagyott a vér.
- Hogy érted azt, hogy eltűnt?- kérdeztem.
- Átmentem a házába és minden össze-vissza volt… én csak bocsánatot akartam kérni amiért nem hittem neki de már nem találtam ott… a telefonja ki van kapcsolva és a kocsija sem volt a helyén- mondta Zoey akadozva.
Ilyen állapotban az ember teljesen nincs magánál főleg ha iszik. A fájdalom elvakít és most Bill mindenre képes.
Félve Tomra néztem, aki pont úgy nézett rám.
- Valamit csinálnunk kell- mondtam.
- Hívjuk a rendőrséget- mondta Zoey.
- Nem hinném, hogy ők bármit is tudnának csinálni és nem tűnt még el 1 napja.
- Akkor nézzük meg azokon a helyeken, ahol járhatott –mondta Tom.
- Oké- mondtam, majd felszaladtunk a szobába felöltöztünk é elindultunk Billt keresni.

Bill látszólag tökéletesen érezte magát Berlin egyik bárjában. Öntötte magába a piát és a hangos zenére pár lánnyal körülvéve vad táncot járt. Nem akart arra gondolni mi volt pár perccel, órával, nappal, héttel akár hónappal ez előtt. Csak megpróbálta jól érezni magát.
- Gyere, igyunk még valamit- fogta meg egy szőkésbarna hajú 15 év körüli lány a kezét és a pulthoz kezdte húzni.
- Oké- mondta Bill és ment a lány után.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt talállak- mondta kacéran a lány akit Diának hívtak.
- A lényeg, hogy most itt vagyok és ne foglalkozz mással- mondta Bill mosolyogva és vadul megcsókolta a fiatal lányt.
Dia élvezte a helyzetet és nagy rajongója volt a Tokio Hotelnek azon belül, pedig Billnek.
A tánc kettőjük között tovább folytatódott. Pár lány még közéjük csatlakozott, de ők hamar lepattantak mikor észrevették, hogy Billt inkább Dia érdekli.
Az énekes zavartalanul markolt bele a lány fenekébe. Dia alig ivott valamit nem úgy, mint Bill aki már a sok piától alig látott. Az ital kihozta belőle az ördögöt. Egy olyan Bill volt ott azon a szórakozóhelyen, akit még sosem lehetett látni. Mindez a sok pia miatt volt.
Az énekes Diát kifelé kezdte tolni a tömegből egészen a mosdó folyosóig ahol már alig járkált pár ember. Dia kissé kezdett megijedni Billtől, de a fiút ez nem érdekelte. Vadul tépte a lány száját, aztán pedig a nyakát.
- Bill… ne- próbálta magától eltolni a régszeg fiút, de az nem foglalkozott vele. Még jobban magához húzta az ijedt lányt és benyúlt a szoknyája alá.
- Bill hagyjál- lökte el magától erőteljesen mire a fiú csak értetlenül pislogott a lányra.
- Ez már nem te vagy- mondta a lány és otthagyta ám Bill utána kapott és újra megcsókolta.
A lány hagyta egy kicsit ,de mikor megérezte Bill kezét a mellein ellökte magától és csak szaladt amerre látott. Bill lassan utána támolygott, de az a sok alkohol, ami a fejébe szállt nehezebbé tette.
Végül úgy döntött beül az autójába. Percekig csak nézett ki a fejéből, ami kezeivel támasztott, majd beindította a motort.
A sötét úton gyorsan száguldott miközben hányinger gyötörte és kettős látás. A szemeit többször megtörölte vagy hosszabb másodpercekre lecsukta. Abban a pillanatba is csukva volt a szeme mikor egy autó száguldott felé. A kormányt nehezen tudta elrántani és egy hatalmas lökést érzett. A fejét beverte a kormányba minek következtében minden elsötétült a szemi előtt. Aki összeütközött vele az csak mintha mi sem történt volna tovább hajtott és hagyta, hogy Bill eszméletlenül feküdjön a kormánynak dőlve a sötét éjszakában.