Sonja

- Majd, pont az mondjuk meg egy félnótásnak! – nevettünk Rikkivel a kocsiban, mikor mentünk.
- De amúgy helyes volt, nem? – kérdezte meg Rikki.
- Hát nem volt csúnya, de nem az ideálom a raszta haj! – mondtam.
- Értem, de tudod a raszta szív örökké dobog. Az enyém lesz előbb utóbb! – mondta Rikki, és amit ő eltervez, az általában meg is fog történni, na de ez?
- Bízom benne, hogy sikerülni fog. Szerinted, kik lesznek még rajta kívül szombaton a Nürnburringen? – kérdeztem meg.
- Biztos lesz egypár haverja kint, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog alakítani, de remélem, leelőzöd.- mosolygott Rikki.
- Nálam szívem, ez alap. Szegény rasztás, nem tudja, hogy kikkel kezd ki. – jegyeztem meg.
- Hát nem… tényleg, ma milyen nap is van? – tűnődött el Rikki, miközben kifogtam egy piroslámpát.
- Péntek, úristen, holnap lesz…¬ - jegyeztem meg.
- Igen! – mondta Rikki.
- Jujj, de jó! De most, mit szólnál, ha elmennénk egy kicsit shoppingolni? – kérdeztem meg.
- Jó, de az a gáz, hogy nincsen nálam pénz! – húzta el a száját Rikki.
- Semmi gond, nálam van annyi, szóval fizetem a tiédet, és nem kell visszaadnod! – mondtam.
- De, Sonja, ez akkor is a te pénzed, rám nem költheted! – mondta Rikki.
- Rikki, figyelj ezt a halom pénzt apámtól kapom minden hónapban, és mindig marad egy halom, szóval nyugodtan fogadd el. – mondtam.
- Jó, de akkor is, apámnak mit mondjak? Biztos megkérdezi, hogy honnan lesznek! – mondta Rikki.
- Megmondod, hogy tőlem kaptad, biztos nem fog kiakadni! Vagy más nem nálunk alszol, és majd holnap mész haza! – álltam elő az ötlettel.
- Jó, de akkor, majd hazaszólok! – mondta Rikki.
- Oké, na de akkor most irány az a sok ruhabolt. – mondtam, majd miután zöld lett újra száguldozni kezdtünk az utakon.
Egy negyed óra múlva megérkeztünk Berlin egyik nagyon híres vásárcsarnokához, ahol a legjobb ruhák a legdrágább árakon találhatók. Ide szoktam jönni vásárolni, jó minőségű ruhákat kapok, de az áruk is amiatt olyan drága. Rikki mellettem volt, de láttam rajta, szinte álmodozik, hogy ilyen helyre hoztam vásárolni. Említette, hogy nem állnak úgy, mint mi, de neki is kijár egy kis luxus, mégha én fizetem neki. Akármennyire is egy kis hü.lye gazdag pi.csának is néznek egypáran, ha megismernek meglátják, hogy milyen is önmagában Sonja Schwarz. A nagyképű barna göndör hajú elkényeztetettnek hitt nagylány, viszont egy okos, segítőkéz, jószívű lányt takar, ki mindenkit elfogad, ahogy van, nem fintorog azon, hogy a barátnője nem olyan, mint ő, nem olyan dúsgazdag. Elfogadja az embereket, ahogy vannak.
- Na, akkor ide be is megyünk! – álltam meg a NewYorker előtt.
- Oké! – mondta Rikki, majd bementünk, és válogatni kezdtünk a cuccok között.
Nem egy ruhát vittünk be a próbafülkékbe, hanem többet. Egy fél óra múlva 2 nagytáskányi ruhával lettünk gazdagabbak. Volt közte póló, top, bolero és gatyák meg nem egy új fürdőruha, hiszen nyakunkon a nyár. Ezután mentünk a cipőshöz, ahol jól ott hagytunk egy kis vaskos összeget, majd néztünk még kiegészítőket, melyek ismét elég drágák voltak.
Miután megvoltunk ezzel is, beültünk az egyik kajáldába.
- 2 BigMac menüt, sült krumplival és Cola light-tal! – mondtam.
- Oké, 7,50€ lesz. – mondta a mekis kiszolgáló.
Adtam neki annyit, majd leültünk egy helyre és megkajáltunk. Miután ettünk, végre elindultunk hozzánk. Szerencsére most nem akadtunk olyan rasztafélével össze, hogy versenyezzünk.
Odaérve hozzám, betettük a kocsit a garázsba, majd onnan mentünk fel.
- Sziasztok, megjöttünk! – köszöntem be a nappaliba, ahol anya meg apa volt.
- Csókolom! – köszönt Rikki is.
- Sziasztok! De Rikki, nem megmondtuk, hogy ne magázódj? – mondta anya mosolyogva.
- De, megmondták, csak nem tudok még nagyon átállni! – mondta Rikki.
- Nyugodtan tegezz csak minket, nem kell magázódni. – mondta anya.
- Jól van. – mondta Rikki.
- Anya, akkor felmegyünk. Ja, és nem lesz baj, ha Rikki itt alszik? – kérdeztem meg.
- Dehogy gond. De elviszitek este Rexet sétálni. – mondta apa.
- Persze, elvisszük! – mondtam, majd felmentünk a szobámba.

- Érezd otthon magad! – mondtam, és ledobtam az ágyamra, ami egy hatalmas franciaágyra, majd pedig Rikki is.
- Mi jót csináljunk? – kérdeztem meg tőle egy negyed órával később.
- Azt hiszem, felhívom most apát. – mondta Rikki, majd a telefonja után nyúlt.
- Oké- mondtam és közben egy újságot vettem el a helyéről.

- Szia apa! - köszönt Rikki.
- … - mondta az apja.
- Figyelj, nagy gáz lenne ha ma itt aludnék Sonjáéknál? – kérdezte meg.
- … -mondta az apja.
- Apa már megbeszéltük. Ne csináld. Sosem értesz meg semmit sem. – mondta Rikki kissé idegesen a telefonba.
- … - mondta az apja.
- Nem. Jó, de nekem így jó. –mondta Rikki.
- … - mondta az apja.
- Oké. Szia! - tette le a telefont mire én kérdőn néztem rá.

- Na, maradhatsz? – kérdeztem meg tőle.
- Aha, nehezen, de belement! – mondta boldogan.
- Király! – mondtam, és tovább lapozgattuk az újságot.
- Te úristen, ez az Angelina Jolie már hányadik gyerekét akarja örökbefogadni? – hőkölt meg Rikki, mikor meglátta, hogy Angelina asszonyság, újabb csemetét akar örökbefogadni.
- Passz, de nekem szerintem elég lesz kettő is, ha nem egy. – mondtam.
- Valahogy én is így vagyok vele! – mondta Rikki.
Aztán a nap további részében nem történt semmi érdekes. Elvittük Rexet sétálni, aki az én féléves németjuhászom. Aztán anya csinált finom vacsit, amit megettünk, majd a szobámban az hátralévő részében a holnapi versenyről beszélgettünk. Ja, és azt sikerült valahogyan kideríteni, hogy a verseny holnap délután 16:00-kor fog kezdődni. Úgy éjfél körül aludtunk el.

Másnap…
Már korán reggel kidobott minket az ágy. Ez nem csoda, hiszen ma van a verseny. Lementünk a konyhába, ettünk egy kis reggelit, ami egy kis cappucino-ból és egy kis kalácsból állt. Délelőtt nem csináltunk semmit, délben hamar kajáltunk, mert úgy 20:00 óra magasságába indulnunk kellett. Anyuéktól elköszöntünk, majd elindultunk a Nürnburring felé. A BMW-mel csak száguldtunk az autópályán. Remélem azért nem fényképeztek le minket. Úgy fél 10 magasságában oda is értünk. A zenét már messziről lehetett hallani.

- Odanézz haver, milyen egy pöpec járgány gurul erre! – szólt hátra a rasztafejűnek egy feketehajú srác.
- Hm? – fordult meg a raszta, majd mikor meglátta, szinte leesett a képe.
- Nanee! E… ezek tegnap! Te úristen! – jegyezte meg hangosan a raszta.
- Mi az Tom? Mi volt tegnap? Csak nem egy numerára jöttek? – kérdezte meg a fekete hajú.
- Dehogy, csak hát kissé beégtem előttük. Versenyeztünk a plázáig, és csúnyán kikaptam tőlük! – húzta a száját Tom.
- Na tesó, így jártál! Nem csak te lehetsz a legjobb! – mondta a fekete hajú.

-Jahajj, hát kit látnak szemeim! – szálltunk ki a verdából Rikkivel.
- De jól néz ki, ez a sokkal jobb mint, a tegnapi! – jegyezte meg Rikki, mikor Tomot nézte.
- Ki lehet az a fekete hajú mellette? – kérdeztem meg.
- Passz, de majd kiderítem, miközben te versenyzel, ugyanis nem ülök be, ahogy a fekete hajú sem fog, mert nincs itt a kocsija. Szóval szívem, ezt bízd ide. Rikki majd megoldja a problémát, míg te a rasztát megelőzöd a fullos BMW-del! - mondta Rikki.
- Oké! – mondtam, majd még beszélgettünk egy kicsit, majd jött a szervező.
Bemutatta a versenyzőket, majd az indulókat oda hívta magához.
- Aki ahányas számot húzza, az a hely az övé! – mondta a szervező.
- 6-os! – mutatta fel a raszta, majd még sokan húztak, és köztük én is.
- Az 1-es. – mutattam fel, majd még húztak egypáran.

- Na szivi, attól még, hogy az egyes számot húztad, ne hidd azt, hogy meg is nyered! Kiscicám, nem az a lényeg, hogy hogyan állsz a kocsid mellett, hanem az, hogy hogyan vezeted! – mondta a fülembe Tom.
- Hidd el szivi, tudom én azt! Érzem, hogy megint hoppon fogsz maradni, de csúnyán! Na, csáó! – mondtam, és elindultam a kocsim felé, hogy beálljak a polepositionba.
A szurkoló tábor kiabált, hogy mikor kezdődik a verseny én meg ide-ode nézelődtem. Pár autóval arrébb megláttam Tomot amint egy cicababa mellét fogdossa.

- Ez a tiéd ha megnyered ha nem –suttogta a fekete hajú bombázó Tomnak a keze pedig a lány mellém volt.
- Hidd el megnyerem- mondta Tom.
- Akkor a tiéd lehet ő is –mondta a lány és kihúzta Tom kezét a felsője alól, majd a mellette lévő csajra nézett aki bájosan mosolygott Tomra.
- Megnyerem- mondta Tom határozottan és a csaj adott egy csókot a rasztásnak, majd se.gget riszálva ott hagyta és beállt a szurkolótábor közé.

Csak megráztam a fejemet és a szervezőre néztem aki felemelte a kezét, és kezdett visszaszámolni, majd elindult a verseny. Jól elkaptam a rajtot, szinte éreztem, hogy egy darabig, nem ér utol senki. A mögöttem lévő autó is kicsit távol volt tőlem.
Amíg én nyugodtan száguldottam az első helyen, Tomnak nem volt valami könnyű dolga.
- Na, mi lesz máá’! Arrébb mennél? – szitkozódott már a 4. helyen.
Aztán valahogyan, de sikerült megelőznie az előtte lévőt, és egy két körrel később üldözőbe vette a piros BMW Cabrio sofőrjét.
Üldözőbe vett engem, szinte egymás mellett haladtunk.
- Na mi van kiscica, csak nem untad magad? – kérdezte meg lehúzott ablaknál.
- De, tudod édesem, csak rád vártam! Így már jó lesz a verseny, na pápá! – mondtam, majd ráléptem mégjobban a gázra, és lehagytam Tomot.
- Na, ezt már nem! – mondta magában a rasztás, majd rálépett Ő is a gázra, és megérkezett újra boldogítani.
Így ment ez még 10 körön keresztül, mire megszólalt a hangosbemondó.
- És az első, a bájos babaarcú tűzpiros BMW Cabrio-s kiscsaj, míg a második egy tizeddel lemaradva a híres Tomunk, a harmadik… - mondta és mondta tovább, míg valaki be nem szólt hangosan.
- HÚZZUNK INNEN FAFEJŰEK, ITT VANNAK MINDJÁRT A ZSERNYÁKOK!!!! – hangzott.