Az a bizonyos csütörtöki nap, amikor hódkórosan kelek fel az ágyból. Körülöttem a holmim, az egyik sarokba a tegnapi göncöm, a másikba a sulicuccaim, a harmadiknál a szekrényem, míg a negyedik sarokban egy üres chipses zacskó hever. Valahogyan így néz ki a szobám. Wiktoria Müller vagyok, egy szombathelyi lakos, ki nemsokára a 18. életévét tölti be. Nagynehezen tápázkodok ki az ágyból, majd első utam a konyhába vezet, egy hideg kakaó iránt. Enélkül sosem tudok élni, a kakaó az kakaó marad, finom és kakaó ízű. Miután megittam a bögre kakaómat, meglátogatom a fürdőt, hol kezet, arcot és fogat mosok, illetve kezdek valamit a hajammal. Barna hajam van, hullámos. Tudom göndören, illetve sima egyenesen hordani. Visszamegyek a szobámba, elpakolok a mai óráimra, majd felkapok valami göncöt magamra. Nem vagyok valami divatmajom, így egy térdfarmer és egy hozzá illő póló is megfelel. Felvettem még egy sportcipőt, majd a tatyómat a vállamra véve, kiléptem a reggeli utcába. Siettem a buszra, nehogy lekéssem, ugyanis ha lekésem, gyalogolhatok, és azt nem nagyon szeretem. Ez az egy, amit utálok. Szívesen lefutom a Coopert, a két Csótó kört, illetve a 2km-t, de gyalogolni, nem szeretek.
-Már azt hittem ide sem érsz!-jegyezte meg Nicole, mikor beértem.
-Bocsi, csak futhattam megint a buszra!-mondtam kicsit lihegve.
-Te sosem változol!-mondta Nicole.
-Ez vagyok, amúgy mivel kezdünk?-kérdeztem meg.
-Biosz!-mondta Nicole.
-Fa.xa, pont nem tanultam…-húztam el a számat.
-Nem baj, majd lesúgom a könyvből!-mondta bíztatóan Nicole, ugyanis felelek a jobb jegyért.
Aztán megszólalt a csengő, s a vasorrú biosztanár Ili néni tipegett-topogott be a szép kis fekete kalocsniába. Bár szinte nyár volt, Ő, mint mindig melegen öltözött.
-Na, akkor a felelőnk, Wiktoria Müller! Készült?-kérdezte meg a banya.
-Sajnos kellett!-mondtam.
-Na, akkor mondja el, mit tud az idegrendszerről!-mondta a banya.
Csak néztem, mint borjú az újkapura, de szerencsére Nicole elővette a könyvet a pad alatt, s ki tudtam belőle olvasni az anyagot.
-Látom, most az egyszer tanultál! 5-re értékelem a feleletedet, szóval megkapod évvégén a 4-est!-mondta Ili néni.
-Köszönöm!-mondtam nagy bájvigyorral.

-Ez nem komplett! Úgy karó lett volna, hogy csak, na! Nagyon köszi!-mondtam Nicolenak a szünetbe.
-Nincsmit, ez természetes!-mondta Nicole.
A következő óra matek volt. Na jó, ez sem volt érdekfeszítő, csak magyarázott a tanár és magyarázott, miközben én a csillagok között járhattam. Egy dolgon ment az agyam, ki lesz az a nő, akivel találkozni fog a nénikém. Ezt nagyon titkolja, pedig általában mindent megbeszélek vele. Német az tuti, mert múltkor is mikor vele beszélt, németül lotyogott valamit a telefonban. Elég fura neve van, valami Simone vagy Simonet. Nem tudom, de remélem nem mesterkedik semmiben. Nagyon remélem…
A harmadik óra német volt. Mint a matek, ez is unalmas volt, hiszen a tanár 1000 éves anyagot magyarázott már megint, a 0-s felfogásúaknak.
-Képzeld nem is mondtam még…-kezdett bele Nicole.
-Mit? Ugye nem TH-s?-kérdeztem rá.
-De az, de ez nagyon poénos! A gitárost, tudod Tomot, megállították New Yorkban a rendőrök, mert azt hitték drogot visz a bőröndjében!-mesélte nagy örömmel Nicole.
-Mert drogozik, úgy néznek ki, mint a drogosok, a tesója meg mint egy anorexiás bu.zi!-húztam fel magam.
Nem bírtam, ha azokról a bu.zikról áradozik, egyszerűen nem. Nicole nem veszi észre, hogy csak is a pénz miatt van az a nagy felhajtás körülöttük. Egyszerűen nem. Már vagy lassan 3 éve hallgatom, hogy a cuki rasztás így, a cuki kis sze.xkazán úgy!
-Nem azok, te is tudod jól!-mordult fel Nicole.
-Még hogy nem? Nézzél rájuk, mint a görcsök…-mondtam.
-Nem nem így van! Jajj, aztán kiderült, hogy a bőröndben nem volt más, mint baseball sapka és óvszer!-mondta Nicole.
-Látszik, olyan mint a többi! Csak a sz.ex, meg a csajok!-mondtam.
-Na, jó nem nyitok vitát! Ebben igazad van, hogy falja a csajokat, de biztos, hogy oka lehet!-mondta Nicole elszántan.
-Biztos, de én inkább a hosszú kapcsolatok híve vagyok!-mondtam, mivel lezártnak tekintettem a témát.
Aztán még végigszenvedtünk 3 órát, amik hasonlóan unalmasak voltak, mint az előzők. Nicolelal mentem haza busszal.
-Na, akkor majd holnap! Szia!-köszönt el, mikor leszállt a buszról.
-Oké, hello!-köszöntem vissza, majd én tovább utaztam a másik megállóig.
Átgondoltam az egészet, nem is haza kéne mennem, hanem át a nénikémhez, hogy németezzen velem, ugyanis nyelvvizsgára készülök. Így leszálltam a legközelebbi megállónál, és kerestem egy buszt, ami hozzá visz. Egy fél óra múlva jött is egy, mi elvitt engem hozzá.
-Szia, hát te?-lepődött meg Tereza, mikor meglátott az ajtóban.
-Szia, csak nem zavarok?-kérdeztem meg.
-Nos van vendégem, de gyere be, így tudod gyakorolni a nyelvet!-mondta Tereza.
-Hogy mi? Ki van itt?-kérdeztem rá.
-Az egyik német barátnőm, kivel még anno 20 évvel ismerkedtem meg!-mondta Tereza, kezdtem sejteni.
-Oké! Akkor tényleg gyakorolhatom a nyelvet!-mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében.
-Guten Tag!-köszöntem a nőnek, mikor bementem a szobába.
-Hallo, ich heiße Simone Trümper, ich bin der Freundin Tereza!-mutatkozott be az úgy nevezett Simone.
-Ich verstehe! Ich heiße Wiktoria Müller, Tereza ist meine Tante!-mondtam.
-Okay!-mondta Simone. (na innen magyarul írom)
-Tereza sokat mesélt rólad!-jegyezte meg Simone.
-Áhh, és jót vagy rosszat?-kérdeztem meg.
-Mindkettőt!-mosolygott Simone, de az a mosolya valahonnét ismerős volt nekem, de hogy honnan azt nem tudom.
Láttam már hasonlóan nevető embert, de egyszerűen nem ugrott be.
-Nem csalódtam benne! De azért jóvagyok!-mondtam.
-Meg egoista is, de az kell!-mondta Simone.
-Igen, ez a gyenge pontom, hogy nagyon egoista tudok lenni!-mondtam.
-Ismerős ez! A fiaim is azok!-mondta Simone.
-Sim, akkor előálljunk az ötlettel?-kérdezte meg Tereza.
-Miféle ötlet?-néztem kettőjükre.
-Nos, mivel a fiaim nem túl sűrűn vannak otthon, mi lenne, ha nyárra kiköltöznél, olyan cserediákprogram keretében?-kérdezte meg Simone.
-Húúh, hát nem is tudom! Jó ötlet, de anyámék, meg a legjobb barátnőm, Nicolet nem akarom itt hagyni!-mondtam.
-Wikky, anyádék benne vannak, Nicolet meg szerintem elengedik!-mondta Tereza.
-Na jó, legyen!-mentem bele az ötletbe.
-Gondoltam, hogy belemész, talpraesett csajszi vagy te!-jegyezte meg Tereza.
-Tudom, de most megyek haza! Örültem, hogy megismerhettem magát, és Tereza holnap akkor benézek!-mondtam.
-Oké, szia!-köszönt el Tereza.
-Szia, de ne magázz!-szólt Simone.
-Oké, akkor sziasztok!-mondtam, majd kimentem, s egyenesen busszal hazamentem.

Ez a nő, ez a nő… valahonnét nagyon ismerős volt, valahonnét, de nem jut eszembe. Úgy hasonlít valakire, mintha már láttam volna képen.
Mikor beértem a szobámba, a táskámat letettem az egyik sarokba, én magam meg az ágyra dőltem le, majd egy kiadós szunya következett, egészen 17:00-ig. Arra ébredtem meg, hogy valaki benyitott a szobámba.
-Na látom, már megint jó nagy kupi van nálad!-jött be anyám.
-Neked is szia!-mondtam morogva.
-Itt vannak a kimosott ruháid, majd tedd be a szekrényedbe!-rakta le anyu a ruhákat.
-Oké!-mondtam, majd nehezen, de felkeltem az ágyamból, és bepakoltam a szekrénybe.
Miután elpakoltam összedobtam a házi feladataimat, de a szóbelikre már sza.rtam rá. Úgysem fognak piszkálni a tanárok. Mikor végre végeztem, irány volt fel netre. Csak volt egy bibi, rohadt meleg volt, és alig volt net. Brrrr:@
*Hello!*-támadott le Nicole MSN-en egyből, mikor beértem.
*Szia!*-írtam vissza neki.
*Mizujs?*-kérdezte meg Nicole.
*Nos megvagyok! Megírtam a leckémet, meg voltam Terezánál, és valami német nő volt nála, akihez meg vagyunk hívva nyárra, cserediákprogram keretében!*-küldtem az üzenetet.
*Hogy mi? Hogy hívták a nőt?*-írt vissza azonnal.
*Simone Trümper! Azt hiszem…*-írtam meg.
*Hogy mi? Ez most komoly?*-írta Nicole.
*Aha, de miért?*-kérdeztem vissza.
*Jézusom, te tudod kivel találkoztál egyátalán?*-írta Nicole döbbenten a gépe előtt.
*Kivel?*-kérdeztem meg.
*Na jó nem mondom meg, majd holnap, mert biztos nem lenne jó álmod!*-írta Nicole.
*De légyszi mondd meg, kíváncsi vagyok akár rossz, akár nem!*-írtam.
*Bill és Tom édesanyja!*-kaptam meg az üzenetet.