A nagy fekete haja lobogott, beütemeződve csapódott a vállára. Messziről látni lehetett, hogy ki van festve feketére a szemhéja, s annak a környéke.
-Ez Bill!-jegyezte meg Heidi.
-Tudom!-mondtam.
Az énekes, eléggé gondolkodhatott, hiszen a fejét lefelé hajtotta. De lehet, csak azért, hogy ne kelljen köszönnie, és szégyellnie, hogy ott vagyok az Ő nagyra becsült Heidijével?
-Már ide sem jössz?-kiáltott oda Heidi, mire felemelte a fejét Bill, s ugyanúgy fejét lógatva odajött.
-Hiányoztál!-mondta Bill, miközben megpuszilta jobbról-balról Heidit.
-Te is meg Tom is!-mondta Heidi.
-El tudjuk képzelni!-mosolygott Bill.
„na, még mosolyogni így nem is láttam”-jegyeztem meg magamban.
-Tényleg, Tom merre van?-kérdezte meg Heidi.
-Otthon!-felelte röviden Bill.
-Nicoleval!-tettem hozzá szúrósan.
-Nem tud sosem az indulatainak parancsolni!-jegyezte meg Heidi.
-Hát nem! És, hogy, hogy erre vagy ezzel a csajjal?-érdeklődött Bill, undorral tekintett rám.
-Ha zavarok, akkor elmegyek!-mondtam indulatosan Billnek célozva.
-Menj, úgysem ismered Heidit!-vetette a szememre.
-Dögöl.j meg Bill Kaulitz!-mondtam, majd elmentem, tovább a faluban.
Utálom, mint a sz.ar, és még mindenki előtt leéget. Undorodom tőle, egy mocs.kos alak. És akkor még Tom… Nincs bőr a képén, szegény Nicole. Sajnálom, hogy nem veszi észre, hogy mire megy csak Tom.
Ezekkel a gondolatokkal sétáltam végig a faluban. Este volt már, de még mindig mentem. Majd valahogyan odatallálok.

-Mi lelt téged? Nem ilyen vagy a lányokkal!-jegyezte meg Heidi.
-Utállom ezt a szukát! És képzeld el, még 3 hónapig itt kell, hogy nézzem a képét. Egy nagy ri.banc lerí róla!-mondta Bill.
-Én nem ezen a véleményen vagyok róla, bár csak most ismertem meg.-mondta Heidi.
-A barátnője az tök jó fej, Ő nem utál minket!-mondta Bill, s elképzelte maga előtt Nicole-t.
-De mégsem veled van!-szinte belelátott a fejébe Heidi.
-Igen, de Ő tök normális, lehet vele nevetni, mindenbe benne van! De ez, áhhh… Egy önző ri.banc!-vélekedett Bill.
-Talán még, nem is beszéltél vele, és úgy mondasz róla véleményt!-mondta Heidi.
-Elég volt hallgatnom, amikor Tom mesélte, hogy nem akarta, hogy elvigyük! A kis pi.csa, örülne annak, hogy velünk van, nem Ő egy hü.lye ri.banc, ki csak a kifogásokat keresi.-mondta Bill mérgesen.
-Ilyen egy anti!-mosolygott Heidi.
-De ennyire?-értetlenkedett Bill.
-Ennyire! Nézd inkább ezt! Mit szólsz hozzá?-mutatott Heidi a lerombolt megállóra.
-Ezt nem hiszem el! Kik voltak ezek?-képedt el Bill, mikor látta az összerongált megálló darabjait.
-Antik! De nem volt benne Wikky, ez jó pár héttel ezelőtt történt!-mondta Heidi.
-Tudom! Tényleg, nem csinálunk valamit?-váltott témát Bill.
-Hazaindultam, mikor találkoztam Wikkyvel-mondta Heidi.
-Értem! Akkor elindulok én is haza!-mondta Bill.
-Ha, akarsz, bejöhetsz!-mondta Heidi.
-Ezt vártam!-mosolyodott el Bill.
Nos igen, bárkinek is bármennyire felmerült a kérdés, hogy Bill és Heidi jártak vagy járnak, a válaszom nem. Nem jártak és most sem járnak, csak nagyon jó barát-barátnő kapcsolat van köztük. Heidi volt az, aki kihúzta őket a rosszból, mikor a felgyorsult Magdeburgból ide Loitscheba költözött Simone az édesanyjuk, Gordon az ikrek nevelőapja és ők.
Amíg Bill Heidivel ment a lány otthonába, én meg az utcákat róttam, addig a híres együttesnek a sze.xkazánjaként híressé vált gitárosnak egy újabb lányt sikerült szinte már az ágyába csábítania.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire rend lesz körülötted!-jegyezte meg Nicole, miközben Tom egyik polcát szemlélte, mert a rasztás matatott valamit a fürdőben.
-Anyának köszönhetem!-szólt ki a fürdőből.
Még egy-két percig volt bent, de fura fejjel jött ki.
-Mi van?-fordult felé Nicole.
-Mindjárt jövök, csak felhívom Billt.-mondta a rasztás, majd a telefonja után nyúlt, és felhívta ikrét.
-Igen!-vette fel Bill a telefont.
-Szia, Tom vagyok! Hol van neked co.ton? Nekem elfogyott és kellene, tudod Nicole meg én!-mondta érthetően Tom.
-Bemész a szobámba, és ott van az ágyon a nagy fekete táskám, annak a belső zsebébe!-mondta Bill.
-Ohh, köszi, életmentő vagy!-köszönte meg Tom.
-Szívesen, aztán majd mesélsz, hogy milyen volt!-mosolygott Bill a telefonba.
-Persze, na leteszem! Szió!-mondta Tom, s meg sem várta öccse válaszát megnyomta a piros gombot.
Bement Bill szobájába, a táska ott volt az ágyon. Belenyúlt a belső zsebébe, és kivette onnan a co.tont, majd zsebre vágva, azt indult vissza Nicolehoz, hogy éreztesse vele, hogy milyen is Tom Kaulitz az ágyban. Mielőtt bement az ajtón, felvette a legse.xibb pózát, és a kaján vigyorát, majd bement a szobájába. Nicole háttal volt neki, direkt nem fordult meg, akarta, hogy a rasztás meglepje. Tom beidegződött gyors léptekkel ment felé, majd hátulról átölelte.
-Áhh… Megijedtem!-nevetett a lány.
-Ohh, ne haragudj!-suttogta Tom és Nicole nyakába csókolt, mire a lány testét árjárta a hideg. A gyomrában pillangók repkedtek a szíve, pedig a lehető leggyorsabban vert.
- Ígérem jóvá, teszem.-mondta a rasztás csábosan.
- Már alig várom!-fordult vele szembe a lány, majd vad smárolásba kezdtek.
Nicole felnyúlt Tom hatalmas pólója alá, majd ledobta róla azt és megcsodálta izmos felsőtestét. A gitáros tolni kezdte a lányt az ágya felé, majd óvatosan rádöntötte. Felnyúlt a pólója alá és a csípőjét kezdte simogatni, majd a melleire tért rá. Nicole kicsit belekarmolt Tom hátába mire a fiú levette a pólóját és eldobta valamerre. A gitáros az ajkaival Nicole nyakára téved, majd mellkasára, mire az jól esően sóhajtozott. A lány kicsit megugrott mikor a fiú az alhasához ért és a nadrágját gombolta ki. Egy hirtelen mozdulattal viszont maga alatt érezhette a gitárost, aki izgatottan várta a folytatást. Nedves csókok fedték be az izmos felsőtestet, aztán pedig lekerült a bő nadrág, ami alatt Tom felálló férfiassága ágaskodott.
Nicole egy kaján vigyort eresztett, majd megérintette aztán mire Tom felsóhajtott.
A rasztás nem sokáig hagyta a kényeztetést és maga alá gyűrte a lányt. Egy pillanat alatt levette a lányról a falatka tangát közben, persze a lány sem tétlenkedett, és Tomról is lekerült a felesleges ruhadarab.
Tom egy pillanatra elhajolt a lánytól gumiért, amit gyorsan fel húzott magára.
-Tom én még szűz vagyok.-mondta Nicole kicsit félve, hogy erre Tom, majd, hogy fog reagálni.
-Nem baj, csak lazulj el- csókolta meg a lányt Tom és lassan beléhatolt.
Nicole fájdalmasan felnyögött.
-Abbahagyjam?- kérdezte meg Tom.
-Nem… csináld- nyögte a lány.
Tom lassan mozgott és közben a lányt csókolta, majd kicsivel később áttért a melleire.
Nicole száját így már jóleső nyögések hagyták el és kezdte élvezni, ahogy Tom mozog benne és csókolgatja. Amint Tom meghallotta, hogy a lány is kezdi élezni a dolgot gyorsulni kezdett, és a mellbimbóját szívogatta közben, pedig jólesően nyögött.
Kis idővel később mind kettőjük teste megfeszült és egy nagyot nyögve egymást ölelve hevesen szuszogtak. Nem telt bele két perc, Tom kiszállt Nicoleból, és mellé hemperedett le, s kémlelte a plafont, szinte rá sem nézett a lányra. Nicole ezt észrevette.
-Nem volt jó?-kérdezte meg a lány, minden erejét összeszedve.
-De!-jött a tömör válasz.
-Akkor most, mi a baj?-kérdezte hozzábújva Nicole.
-Semmi, menny el!-adta tudtára Tom, Nicolenak, hogy nem kívánja az éjszakáját vele tölteni.

Nicole nem szólt semmit, csak kirohant, még a ruháit sem szedte össze, úgy rohant ki a rasztás szobájából. A szobába való érkezését egy hangos ajtócsapódás jelezte. A meztelen lány, csak úgy tangájában és melltartójában csapódott le az ágyra, s előtört belőle a keserves sírás.
„Szia! Akármerre is vagy, gyere ide légyszi! Óriási ostobaságot tettem! Siess! Puszy:Nicole”-küldte el az üzenetet nekem.

Már nem voltam túl messze a háztól, mikor éreztem, hogy rezeg a telefonom. SMS-em jött, Nicoletól. Miután végig olvastam az üzenetet, sietősre vettem a tempót, és meg sem álltam a házig. A ház kapuja be volt zárva, csengettem egyet, kettőt, de senki sem nyitott ajtót.
„Szia! Itt vagyok a kapuba, nem tudok bemenni! Ha tudsz maradj fent, majd valamikor bejutok! Ha nem lennél fent, akkor jó éjt, és majd holnap dumálunk! Puszy:Wikky”-írtam vissza az SMS-t.
Leültem a kőre, és vártam, és vártam, hogy a fekete hajú feltűnjön. Nem is tudom, mennyi lehetett az idő, mikor valaki megpiszkálta a hátam.
-Te, meg hogy-hogy idekint vagy?-kérdezte meg Simone.
-Bill Heidinél, Tom meg alszik, Nicole is szerintem már, csak sétáltam, és mire ideértem, nem engedtek be, mert alszanak!-mondtam.
-És Bill?-kérdezte meg Simone, miközben mentünk befelé.
-Heidivel!-mondtam.
-Értem! Kérsz valamit enni?-kérdezte meg Simone, mikor indultam felfelé.
-Köszi, nem kell!-mondtam, majd felmentem, egyenesen Nicolehoz.
Nem kopogtam, csak bementem. Nicole az ágyon volt, és sírt, a háta beleremegett.
-Szia! Mi a baj?-mentem oda hozzá, és megöleltem, Nicole visszaölelt és szorított és úgy zokogott keservesen.
Nem szólt semmit. Csak zokogott, hiába kérdeztem tőle bármit, nem szólalt meg, csak sírt, és sírt. Biztos, hogy köze van a dolognak fiúhoz. Van egy sejtésem, hogy ki lehet. Legszívesen odamennék hozzá, és szépen felpo.foznám, de most nem, mert itthon van Simone, és nem akarok családi rituálét. Nicole több órát sírt, hüppögött, míg álomra tudtam kényszeríteni. Nem mentem át a szobámba, maradtam nála, hiszen ilyenkor egy barátnőnek ezt kell tennie.