Durcásan ültem be a kocsiba, melyben a TH valamelyik „okosa” ült, sofőrként.
-Tényleg, Tom miért nem jött?-kérdezte meg a sofőr.
-Tudod Saki, a mellettem ülő vadmacska, tett róla, hogy Tom megérezze a heréit!-mondta Bill.
-Szegény Tom!-jegyezte meg Saki a száját húzva.
-Höhh, hogy már szegény… Pff… először megba.ssza a barátnőmet, majd miután kiszáll belőle se szó, se beszéd elküldi?-mondtam meg a véleményem.
-Szegény kiscsaj, most akkor kilehet!-mondta Saki.
-De még mennyire! Olyan sírógörcse volt még aznap éjjel, nem tudott megszólalni, csak sírt több órán át!-mondtan.
-És most a kisasszony, büntetésből jön velünk!-jegyezte meg Bill.
-Tud gitározni?-kérdezte meg Saki Billtől.
-Elvileg tud, dehogy gyakorlatilag hogyan áll vele, azt majd meglátjuk! Ugye Wikky?-mosolygott rám ördögien, hitte, hogy nem tudok gitározni.
-Hidd el, tudok gitározni! David vagy ki az isten, ott fog tapsikolni!-néztem ugyanúgy ördögien vissza Billre.
-Arra fogadok!-jegyezte meg Bill.
-Oké! Mi legyen a tét, bár tudom, hogy nyerni fogok!-mondtam.
-Ha én nyerek, akkor egy éjszaka velem! Megegyeztünk?-kérdezte meg Bill.
-Mehet, de ne ringasd bele magad, hogy lesz köztünk valami, mert mondtam, hogy tudok gitározni, szóval jobban teszed, ha nem éled bele magad! Ha én nyerek akkor, csókolóznod kell Tommal, úgyis terjengett a hír a neten, hogy bu.zi vagy, most akkor bebizonyítod, hogy az vagy!-mosolyogtam cinikusan rá.
-Ekkora szemét csak te lehetsz!-mondta mérgesen, nem sok kellett volna szerintem, hogy felpofozzon.
-Áhh, ez még semmi, de ha így folytatod keményebb is, lehet!-mondtam.
-Amúgy áll az alku!-egyezett bele Bill.
-Én is így gondoltam!-jegyeztem meg.

Nem sokkal később immár egy hatalmas stúdió előtt állt meg az autó. Miután kiszálltunk belőle, bementünk a stúdióba. Mikor felértünk az akárhányadik emeletre, rajtunk kívül a két másik bandatag, és egy idősebb férfi, valószínüleg ő lehet akkor Davaid, vagy ki a tö.köm.
-Hello mindenkinek!-köszönt Bill, majd lepacsizott mindenkivel.
-Sziasztok!-jött a válaszköszönet.
-Tom, merre van?-kérdezte meg a vasalt hajú.
-Tom, hát Tom… eléggé ápolásra szorul, mert a mellettem álló Wikky jól tö.kön rúgta!-mondta Bill.
-De nem lennék a helyében!-jegyezte meg a vasalt fejű.
-És valójában, ki vagy te?-fordult felém a szőke rövidhajú.
-Wiktoria Müllernek hívnak, de csak Wikky, Szombathelyen lakom, igen mielőtt megkérdezi valaki magyar, vagyok. Pár hónap múlva leszek 18 éves. Hogy hogyan is kerültem ide, ezt a nagynénimnek köszönhetem, mert jóba van Simoneval, és ők ketten találták ki, hogy jöjjek el a barátnőmmel ide nyáron, hozzáteszem nem volt hozzá semmi kedvem!-mondtam.
-Na, most akkor nem kell így kifaggatnunk, mint a többi lányt, de tulajdonképpen, miért is jöttél el Billel?-kérdezte meg az idősebb férfi.
-Jahát, a jó erős lábammal megrúgtam Tom legérzékemyebb pontját, és most büntetésből kellett idejönnöm, mivel a barátnőm Nicole megemlítette, hogy jól tudok gitározni, és így tudom pótolni Tom helyét a csapatban, de csak egy próba erelyéig!-mondtam.
-Most akkor kiderül, hogy ki a jobb, te vagy Tom!-mondta Gustav.
-De ki ám!-mondtam mosolyogva.
-Tomnak nem lehet vetélytársa!-mosolygott ördögien Bill rám.
-Kizárt, másnem a fogadás érdekében mondod, mert nem akarod elhitetni a világgal, hogy mi vagy!-mosolyogtam rá ördögien vissza.
-Mikor kezdünk?-szólt közbe Georg.
-Pár perc, gyere Wikky választunk egy gitárt!-mondta David, majd elmentem vele gitárért.

/Míg nem vagyok bent/
-Szép egy csaj!-jegyezte meg Georg.
-Azám, nagyon szép, de akkora a szája van, mint a bécsi kapu! Ja, meg a barátait nagyon védi!-jegyezte meg Bill.
-Honnan veszed, hogy a barátait nagyon védi?-kérdezte meg a dobos.
-A barátnőjével van nálunk a nyár végéig, és Tom tegnap pont a barátnőjét már meghúzta, és egy szó nélkül kidobta, mint egy kutyát, miután elélvezett. Pont már az 1. napon megtette ez a hü.lyegyerek, és most nagyon bevan rá rágva, és Tom tette, nagy megtorlást ígér, amit megtett Wikky. Ja, és ki ne hagyjam egy vérbeli anti!-mondta Bill.
-Az igazi barátnő!-jegyezte meg Gustav.
-Pontosan, de nehéz egy eset!-tette hozzá Bill.
-Csak nem tetszik Bill?-cukkolta Georg Billt.
-Szép meg minden, de nem járnék vele!-mondta Bill.
-Hallod Gustav, szép meg minden, de nem járna vele… Fogadom, nyár végén sírva fogtok elbúcsúzni a reptéren!-jegyezte meg Georg.
-Hahaha!-mondta Bill.

/Nálam/
-500€-os gitár, ha valami baja lesz, nem lesz nyugtod nyáron. Tom egyik kedvence, és az egyik legdrágább!-adta kezembe David a fehér színű Gibson gitárt.
-Tudok rá vigyázni, és nem lesz a gitárnak semmi baja, nem mint Tomnak! De látom jól elvan hangolva! Valami hangoló van errefelé?-kérdeztem meg.
-Van, ez jó lesz?-adta a kezembe David az egyik kütyüt.
-Jó, persze!-mondtam, majd visszamentünk.

Miután visszamentünk, behangoltam a gitárt, összeraktuk a cuccokat, majd elkezdődött a próba.
-Már megint nem jön ki!-nyavalygott Bill.
-Talán, mert előbb kezdesz el énekelni!-mondta Gustav.
-De nem! Wikky ba.ssza el!-próbálta rám kenni a sz.art Bill.
-Nem Bill, tudom, hogy mikor kell, és igaza van Gustavnak, te kezded előbb az éneklést!-mondtam.
-De nem! Valaki mindig elcs.eszi!-mondta Bill.
-Bill, mi lenne, ha végre nem nyavalyognál, hanem normálisan énekelnél, és akkor lépnél be, amikor kell? Ne akard másra kenni, amit te rontasz el!-szólt be David.
Végül Bill belátta, hogy nekünk van igazunk. Minden vágya volt pedig, hogy rám kenje, hogy Ő legyen a fogadás nyertese. De hát, nem jött össze neki, így járt. Ez van. A próba este 18:00-ig tartott.
-Jó lesz ez fiúk! Akkor a jövő héten, a turnén is ezt várom!-fordult David a fiúk felé.
-Oké, és végre megint turné lesz! Jajj, de várom már!-örvendt meg Bill, majd ők kimentek.
-És Wikky, nem lenne kedved bejárogatni ide próbára? Ugyanis nagyon jól gitározol, mióta gitározol amúgy?-kérdezte meg David.
-6 éve!-mondtam.
-Na, akkor nincsen kedved?-kérdezte meg David.
-Gondolkozhatok?-kérdeztem meg.
-Igen!-mondta David.
-Oké, a választ, majd megmondom még a héten!-mondtam, majd elköszöntem és a fiúk után mentem.
Na ezt is meg kellett érnem. Pff… méghogy a TH managere valamilyen sikert ajánl. Na tudod mikor, itt másfelől is fújhat a szél. Valaki igencsak bekavar nekem, van egy-két tippem rá. Amikor bejöttem ide a stúdióba, a tekinteteket csak vonzottam magammal, meg a két Kaulitznak is ki voltak dülledve a szemei, mikor jöttünk a reptérről.

-Nem tetted tönkre a tesóm gitárját?-fordult felém gúnyosan Bill.
-Képzeld nem, a nagy bánatodra, és ajánlatot kaptam Davidtól!-mosolyogtam.
-Milyen ajánlatot?-kapta fel a fejét Bill.
-Gitárórákra bejárhatnék!-mondtam.
-És mit mondtál rá?-kérdezte meg Gustav.
-Még gondolkodok!-mondtam.
-Elfogadd, ritka embereknek ad ilyen ajánlatot David!-mondta Georg.
-Hát nem is tudom, de azt az egyet igen, hogy Bill elvesztette a fogadást!-néztem Billre.
-Milyen fogadás?-kapták fel a fejüket a fiúk.
-Ja, igen! Fogadott velem, hogy úgysem tudok gitározni egy éjszakában, de nem jött be neki, míg az enyém igen, szóval meg kell csókolnia Tomot!-mosolyogtam ördögien Billre.
-Na, ezt beszívtad Bill!-nevetett a két fiú.
-Elég rendesen, de menjünk már, mert éhes vagyok!-nyavalygott megint Bill.
-Ha valami baja van, mindig nyavalyognia kell?-súgtam oda Gustavnak meg Georgnak.
-Általában!-jött a közös felelet.
Aztán beszálltunk mi is a kocsiba, majd egy McDonald’s felé vettük az irányt.