Odaát…
Az egyik szobában Nicole, míg a másikban Tom. Nicolenak kell eltűrnie Tom nyavalygását.
-Nicole!-szólt Tom a szobájából a lánynak.
-Itt vagyok máá’!-ért át Tom szobájába.
-Hozzál fel jeget légy szíves!-mondta a rasztás a lánynak.
-Jól van, csak megírom az sms-t!-mondta Nicole.
-Nem, azt utána is be tudod fejezni, jég kell!-akaratoskodott Tom.
-Vagy megvárod, míg elküldöm az sms-t, vagy még jeget sem kapsz!-mondta idegesen Nicole.
-Jól van, de igyekezz! Ja, és ezt vidd le!-dobta neki Tom az elhasználódott jeget, mi vízzé olvadt.
-Tudod kinek, dobáld! Egy nem vagyok a csicskád, kettő, ha ennyire ilyen kedvedben vagy, akkor akár lemehetsz és beteheted saját magad a jeget!-mondta mérgesen Nicole.
-Milyen kis mérges vagy!-jegyezte meg vigyorogva a rasztás.
-Te meg milyen szánalmas!-jegyezte meg Nicole, majd lement a jégért.
Kivette a fagyasztóból a jeget, majd vissza sem téve az előzőt, felvitte Tomnak.
-Na, tedd be!-adta a kezébe.
-A-a! Én nem tudom, hogy kell!-rázta a fejét a rasztás.
-Ugye, nem gondolod azt, hogy én rakjam be?-nézett mérgesen Nicole.
-Dede, hisz úgyis ismered a terepet!-mosolygott ördögien a rasztás.
-Te disznó!-mondta Nicole, miközben egy hatalmas pofont adott Tomnak, majd se szó, se beszéd visszament a szobájába.
Nicole nem sírt, csak nagyon dühös volt a rasztásra, hogy ilyen mo.csok vele. Nagyot csalódott benne, nem gondolta volna, hogy ilyen aljas is tud lenni az ő bálványaként emlegetett Tom Kaulitz-Trümper. Várta, már, hogy hazaérjen a ház többi lakója.
„Hello, mikor értek haza?”-küldte az sms-t nekem.
„Szia! Egy 20 perc és ott leszünk, mert még be kellett menni őfelségének kajálni a mekibe. Addig is bírd ki valahogyan Tomot, mert nem várt örömben lesz része!”-írtam vissza Nicolenak.
„Milyen nem várt öröm? Kíváncsi vagyok!”-írta vissza az sms-t.
„Majd meglátod, de azt hiszem, belerohad, majd a szája! Nem mondok semmi többet, majd meglátod! xD”-írtam vissza, mire Nicole csak nevetett, kissé hangosan.
-Heyy, nem lehetne halkabban?-szólt át a rasztás.
-Bocsi, de nem! Istenem, mennyire sajnállak én!-mondta Nicole az ajtójában állva.
-Nem kell engem!-mondta a rasztás.
-20 perc és itt vannak!-hagyta annyiban Nicole, nem mondta el, hogy mire számíthat Tom, de még maga sem tudja, de sejti, hogy valami jó nagy hül.yeség lehet, mit a barátnője talált ki.

Nálunk…
-De én, akkor sem fogom megtenni!-vágta be a durcát Bill.
-Dehogynem!-mosolyogtam önelégülten.
-Az év jelenete lesz, ha megcsókolod Tomot!-nevetett Georg.
-Nem vesszük fel?-találta ki az ötletet Gustav.
-Nem!-mondta Bill.
-Méghogy nem, ezt meg kell örökíteni!-mondta Georg két nevetés között.
-Bill, de sajnállak!-mosolyogtam ördögien az énekes szemébe.
-El tudom képzelni!-jegyezte meg Bill.
-Ezt nem lehet elképzelni!-mosolyogtam.
Nem sokkal később hazaértünk, persze Georg és Gustav is bejött, persze Gustav videokamerája is ott volt kéznél.

-Tom, megvagy még?-kiáltott fel Bill a báttyának.
-Még élek!-szólt fentről a rasztás.
-Le tudsz jönni?-kérdezte meg Bill.
-Megpróbálok!-mondta Tom, majd lebotorkált, miközben felmentem Nicolehoz.
-Na, hello!-mentem be hozzá.
-Mit csináltál?-nézett rám sejtelmesen.
-Gyere le, aztán meglátod, mit kell teljesítenie Billnek, de Tomnak úgy ki fog ro.hadni a nyelve, utána biztos megy majd szájt öblögetni!-mondtam vigyorogva.
-Ugye nem az lesz, amire gondolok?-kérdezett rá Nicole.
-Miért? Mire gondolsz?-kérdeztem rá.
-Testvércsók?-kérdezett rá Nicole.
-Azaz!-mondtam, mire a nevetés kitört belőlünk.
-Menjünk le, itt van a banda másik fele, azok normálisak!-mondtam.
-Oké!-kelt fel Nicole az ágyáról, majd lementünk.

-Tom, bármennyire is utállak, de most aztán sajnállak!-jegyezte meg Nicole, mikor már a lépcső utolsó fokánál voltunk.
-Miért?-kapta fel Tom a fejét.
-Ja, Bill még nem is mondta?-nevettem.
-Mit nem mondott Bill?-kérdezte a rasztás.
-Tényleg, srácok, itt Wikky mellett Nicole, Ő is Wikkyvel jött! Nicole itt előtted Gustav és Georg!-mutatta be Bill egymásnak az ismeretleneket.
-Bill, hahó, mit nem mondtál el?-kérdezte meg a rasztás kíváncsian, hiszen utálta, ha valamit eltitkolnak előtte.
-Nos, hát az úgy kezdődött, hogy…-mondta Bill, de Tom közbeszólt.
-Na, ebből már jó nem sülhet ki!-jegyezte meg Tom.
„De még mennyire! Hogy fogsz te örülni ennek!”-gondoltam magamban.
-Hát nem! Na szóval, próba előtt fogadtam az úton Wikkyvel, hogy úgysem fog tudni gitározni, az én tétem az volt, hogy ha nyerek, akkor velem tölt egy éjszakát, míg Wikky tétje az volt, hogy ha ő nyer, akkor meg kell, hogy csókoljalak!-mondta el Bill.
-De, ugye nem?-kezdett aggódni Tom.
-Hát Tom, tudod mennyire, sajnálunk titeket, de hát Bill elvesztette a fogadást!-mondta álkomolysággal Georg.
-Na, neeem! Én nem fogom megtenni!-vágott savanyú képet Tom.
-Méghogy nem? Megérdemled részben!-mondtam.
-Ez is a te hibád!-jegyezte meg felém fordulva Tom.
-Szerinted! Nem én kezdtem el mondogatni az autóban, hogy úgysem tudsz gitározni, meg hasonlók!-mondtam cinikusan Tom képébe.
-Bill, én… én megverlek!-mondta Tom mérgesen.
-Ne szívd annyira mellre, haver!-mondta Georg.
-Ezt visszakapjátok még!-mondta Tom.
-Na, mi lesz már! Bill üljél már le mellé, és essetek túl rajta, aztán utána meglehet egymást folytani!-sürgette Georg őket.
-Ha, ez ilyen könnyű lenne!-mondta Tom.
-Jajj, ne nyavalyogjatok már!-jegyeztem meg.
Aztán Bill leült Tom mellé, és elkezdett közeledni felé.
-Kamerát benyomtad Gus?-kérdezte meg Georg.
-Nem vesszük fel!-jelentette ki Tom.
-Dehogynem!-mondta Gustav.
Aztán Bill tovább közeledett, majd egy csókot lehelt Tom ajkaira. Tom, nehezen, de visszacsókolt neki. Láttuk már, hogy el akar válni az ajkuk, mire Nicole megszólalt.
-Érzelmesebben, még 3 percig, egy kis tipi-tapi!-mondta Nicole.
-Tom valahogy úgy, mint este Nicoleval!-jegyeztem meg.
Aztán letelt az a 3 perc is, és mint a villám, úgy váltak szét az ajkaik. Mind a kettő Kaulitz egyből ment a mosdóba, hogy kiöblítse a száját.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól csókolsz!-jegyezte meg Bill.
-Ne bu.zulj Bill!-jegyezte meg Tom.
-Jól van máá’, csak megjegyeztem!-mondta Bill, végülis csak a véleményét mondta, vagy van benne egy kis melegség? xD Na, jó az nincsen benne. xD
-Ilyet még egyszer soha!-jegyezte meg Tom.
-Tehetek róla, hogy elvesztettem a fogadást?-kérdezte meg Bill, miközben jöttek kifele.
-Igen, én nem vagyok annyira, hü.lye, hogy fogadok az ellenségemmel!-mondta Tom.
-Te csak annyira, vagy hü.lye, hogy minden jött-menttel ágyba bújsz!-jegyezte meg Gustav.

-Akarjátok látni a videót?-kérdezte meg Georg.
-Jobb, ha nem!-mondta Tom.
-Te, mi lenne már, ha feltennénk a netre?-kérdeztem meg.
-Azt meg ne próbáld!-jegyezte meg Bill.
-Csak vicc volt!-mondtam.
-Tőled, ez nem volt vicc, inkább támadás!-mondta Bill.
Aztán elvoltunk egész estig, majd úgy 22:00 körül Georg és Gustav hazamentek, majd később Simone is hazaért. Beszélgettünk vele, és tetettük, hogy milyen jól kijövünk, majd felmentünk aludni.