Egy ismerős lánnyal futott össze…
-Szia Heidi!-üdvözölte, már messziről a lányt.
-Szió Bill!-integetett Heidi is.
-Mizujs?-kérdezte meg Bill, mikor összeértek.
-Semmi, éppen boltba megyek, anyu küldött. És veled?-kérdezte meg Heidi.
-Kiakadok ezen a két lányon. Wikky, mint az égető tűz velem, és erre még Nicole, kit meghúzott Tom, a szemcerkám hegyét kicseréli rózsaszínre, reggelre! Engem nem bírnak!-jegyezte meg Bill.
-De bírnak, csak szeretnek szívatni, mert engeded nekik!-oktatta ki az énekest Heidi.
Egy jó darabig sétáltak egy darabig, Bill elkísérte a lányt vásárolni, és segített is neki hazacipekedni.
-Na, azt hiszem megyek, Scotty már kicsit húz!-mondta Bill.
-Oké! A csajokkal kapcsolatban, meg fel a fejjel! Lesz ez még másképp is!-mondta Heidi.
-Oké, na mentünk! Szia!-köszönt el Bill.
-Hello!-köszönt Heidi, majd a lány bement a házba, Bill pedig Scottyval jött hazafelé.

Egy héttel később…
-Hogy mi? Ezt nem mondjátok komolyan!-akadtam ki.
-Muszály velünk jönnetek, anyu nem lesz itthon egy másfél hónapig, nekünk meg 1 hónapos a turné, és mivel nem szándékozunk titeket hazaküldeni, ezért úgy döntöttünk, hogy jöttök velünk! Nagyon jó lesz meglátjátok!-mondta Tom.
-Turné a srácokkal, nem is rossz!-örült meg Nicole.
-Wikky ne tedd már a mérgest, nem mindennapos egy csaj számára, hogy eljöhet velünk turnéra!-jegyezte meg Bill.
-Az egy fancsajnak, mint Nicolenak, tényleg nem mindennapos, hogy veletek turnézzon, de nem vetted eddig észre, hogy anti vagyok?-kérdeztem meg.
-Wikky, itt az idő, hogy megismerd a bandát a turnén!-mosolygott rám Nicole.
-Nicole, ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?-néztem szúrósan Nicolera.
-Persze!-bólogatott mosolyogva Nicole.
-De akkor sem akarok menni!-mondtam mérgesen.
-Jössz és kész!-szólt be Tom.
-Nem!-mondtam, és felmentem a szobámba.
Az egy alatt, a Kaulitzok valamivel elviselhetőbbek lettek, nem szívatjuk őket annyira, de ők sem minket, szóval kezd nyugi lenni. És most meg, hogy menjek el velük Nicoleval turnéra, bár Nicole nagyon örül neki. Azt elhiszem neki, hiszen nagy fan belülről, és mit nem adna egy turnéért, min, a fiúkkal van. De én? Áh, hagyjuk. Elég mérges vagyok rájuk, hogy el kell mennem velük arra a kiba.szott turnéra. Mivel eléggé mérges voltam, elővettem az i-Podomat, és nekiálltam, hallgatni. Miközben hallgattam, elővettem a bőröndömet, és elkezdtem bele pakolni a cuccost, hiszen holnap reggel megyünk arra az átkozott turnéra. De várom…
Aznap még beszéltem Nicoleval, meg egy-egy szót váltottunk a srácokkal. Hamar ágyba bújtam, bár alig tudtam aludni, hogy milyen lesz az elkövetkezendő egy hónap, 4 idiótával összezárva, és a barátnőmmel. Ja, meg még a TH okosai, meg az a sok sikító nyápic rajongó, kik sikítanak állandóan Billéknek.

-Wikky, ébresztőőő!-ugrott be Nicole az ágyamba.
-Mi hee’? Mennyi az idő?-kérdeztem meg csukott szemmel.
-Pontosan fél 7! Kelés Wiktoria Müller!-mondta Nicole és elkezdett az ágyamon ugrálni.
-Kora van, szóval alszok!-mondtam, majd visszabújtam.
-Heyy, nehogy máá’ visszaaludj nekem! Egy óra és jön Saki, mondta Tom!-rázott fel.
-De, mert álmos vagyok, szóval jóéjt!-bújtam még egyszer vissza az ágyba.
-Te akartad!-mondta Nicole, majd kisietett a szobából, egyenesen a konyhába.
-Na, sikerült kiszedned az ágyból?-kérdezte meg Bill, a reggelijét majszolva.
-Nem, szóval kell egy pohár hidegvíz!-mondta Nicole.
-Ki fog akadni eléggé, és végre nem leszek bent a buliban!-mosolygott Bill.
-Most egyszer nem, de rád tudom keverni!-mondta Nicole sunyin.
-Eszedbe ne jusson, megint rám legyen mérges, mi?-nézett Bill kitágult pupillákkal.
-Hát nem is tudom!-húzta az agyát Nicole.
-Nicole, nem keversz bele!-jelentette ki Bill.
-Jól van!-mondta Nicole, majd a teli pohárral elindult felfelé hozzám.

Miután Nicole kiment, kinyitottam a szemeim, majd kikeltem. Utálom, ha úgy jönnek be ébreszteni, és azt akarják, hogy felkeljek. Felkelni egyedül szeretek, mikor nem zavar senki. Bementem gyorsan a fürdőbe, hogy valami normális po.fát varázsoljak magamnak, mi egy armosásból, fésülködésből állt.
-Wikky, itt vagy?-hallottam meg Nicole hangját.
-Igen, a fürdőben!-szóltam ki onnan.
-Ja, értem! Azt hittem fel sem kelsz!-jegyezte meg, miközben bejött a fürdőbe.
-Arról is híres vagyok! Hoztál fel vizet?-csodáltam meg.
-Igen!-mondta Nicole.
-Ugye, nem rám akartad loccsantani?-kérdeztem meg.
-Hááát akartam, de látom, hogy felkeltél, így megiszom!-fogta rövidre Nicole, és lehúzta a vizet.
-Azért ám!-mondtam.
Egy háromnegyed óra múlva, mindnyájan a nappaliban ültünk, és vártuk, hogy ideérjen Saki. Bár nem telt el 1 perc sem, hogy ne ásítsam el magam.
-Csak nem álmos vagy?-kérdezte meg Bill, ki szemben ült velem.
-Dede! Alig aludtam valamit!-mondtam.
-Izgulsz?-kérdezte meg.
-Nem, csak nem tudtam aludni!-mondtam.
-Mitől?-kérdezte meg, akarta, hogy igazat adjak neki.
-A sok gondolattól!-fogtam rövidre.
-Ja, és izgulsz!-mondta Bill.
-Dehogy izgulok!-mondtam, majd megint ásítottam egyet.
-Jól van Csipkerózsika, mindjárt ideér Saki, majd felmegyünk Magdeburgba, aztán tudsz aludni a buszon!-szállt be a beszélgetésbe Tom.
-Nem vagyok Csipkerózsika!-jegyeztem meg.
-Ha nem lenné álmos, akkor tényleg nem lennél az!-mondta Tom.
-Wikky vagyok, és nem Csipkerózsika!-mondtam Tomnak szikrázó szemekkel.
-Jól van!-mondta Tom riadót fújva.
-Azért!-mondtam.
Nem sokat kellett már várni, hogy ideérjen Saki. Kivittük a bőröndöket, majd beszálltunk a kisbuszba, mi felvitt minket Magdeburgig.

Egy hatalmas busz, körülötte egypár ember.
-Megérkeztünk!-szólt hátra Saki, majd kiszálltunk.
Az ikrek a bőröndjeikkel egyből mentek Georghoz és Gustavhoz, és egy-egy pacsival üdvözölték egymást. Bepakoltuk a cuccokat, majd nemsokára elindultunk.
-Sziasztok fiatalok!-jött oda David.
-Hello!-jött a nagy köszönés.
-Téged még nem ismerlek!-állapította meg David, mikor Nicole felé fordult.
-Hát nem!-mosolygott Nicole.
-David Jost!-mutatkozott be David.
-Nicole Stevart!-mutatkozott be Nicole.
-Örvendek! Na, de akkor a turné menetrendje a következő…-mondta David, és sorolta és sorolta, hogy hol leszünk ebben a hónapban.
-És ki lesz az előzenekar?-kérdezte meg Bill.
-Minden országban más és más!-mondta David.
-Dejóó! Friss pipik!-jegyezte meg Georg, mire mindenki csak ránézett Georgra.
-Majd válogatunk közülük!-jegyezte meg Tom.
-Te úristen, mi lesz itt!-jegyezte meg Gustav.
-Ma lesz koncert?-kérdezte meg Bill.
-Igen, az előbb mondtam! Kölnbe megyünk!-mondta David.
-Te Tom, nem ott lakik Ann Kathrin?-kérdezte meg Georg.
-De, ott!-mondta Tom.
-Találkozzunk már vele!-unszolta a basszusgitáros.
-Jól van!-mondta Tom, majd előkapta a telefonját és felhívta a csajt.

Míg Tom felhívta Annt, addig Bill, Nicole és Gustav külön volt.
-Bánt?-kérdezett rá Bill.
-Egy kicsit!-mondta Nicole.
-Ne is törődj vele, csak játsza a nagyot, hogy Annal címlapra került, meg Ann egy vérbeli ku.rva, szóval nála jobbat érdemel!-mondta Gustav Nicolenak.
-De hát nem Ann vette el neki?-érdeklődött Nicole.
-Áhh, nem! Mikor Annal volt, már régen nem volt szűz! 13 éves korában vesztette el, egy 16 éves csajjal!-mondta el Bill a nagy titkot.
-Ez kemény!-jegyezte meg Nicole.
-Hát az!-mondta Bill.
-És Simone mikor tudta meg?-érdeklődött Nicole.
-Hát igazából, még mindig nem tudja, de ígérjétek meg, nem mondjátok el neki!-mondta Bill.
-Persze, hogy nem!-mondta Gustav és Nicole.
-Wikky?-kérdezte Gustav.
-Alszik!-mondta Nicole.
-Nem tudott aludni az éjjel!-tette hozzá Bill.
-Ki tudna egy turné előtt?-kérdezte meg Gustav.
-Én, mert jó az alvókám!-mosolygott Bill.
-Az egoista formádat, he’!-jegyezte meg Nicole.
-Nem is vagyok egoista!-jegyezte meg Bill.
-Csak önimádó!-mondta Gustav.
-Ez, nem igaz! Össze fogtatok ellenem!-vágta be Bill a műdurcát.
-Jujj, de durcis valaki! A kisbabák akkor durcáznak, ha már álmosak? Nem vagy az Bill? Wikky mellett elférsz ám!-mosolygott Nicole Billre.
-Ma.rha vicces! Ha alszok, akkor is a saját helyemen, mert még a végén Wikky kitekeri a nyakam, hogy hogyan kerültem mellé!-jegyezte meg szúrósan Bill, majd tovább beszélgettek.