Másnap megint reggel a nagy kapkodás, és útban az új helyszín felé.
-Ó ba.zz, milyen fáradt vagyok!-nyújtózkodott egyet Tom a buszban.
-Hát még én!-jegyezte meg Georg.
-Kellett nektek lelépni egy ku.rvával!-jegyezte meg Bill fintorogva.
-Jajj Bill, ne kezd már megint, az hogy nem tudsz felszedni egy csajt, nem kell már megint azon fintorogni, hogy élem az egyéjszakás életem!-vetette oda Tom.
-Képzelem, milyen lehet! Egyszer térnél észhez!-jegyezte meg Bill.
-Bill, én nem vagyok az a hősszerelmes típus, az te színpadod, szóval hagyj már a témával!-mondta Tom, és őáltala lezártnak tekintette a témát.
-Te hülye vagy öregem, de megyek is, megnézem a másik oldalon, mi a helyzet, talán ott nem okítanak ki, hogy milyen jó az egyéjszakás élet!-jegyezte meg gúnyosan Bill, majd feljött az emeletre, egyenesen hozzánk.

-Zavarok?-lép be.
-Nem, most már nem!-feleltem.
-Hogy-hogy feltévedtél?-kérdezte meg Gustav, ő volt az aki tiszta jófej volt.
-Főtéma lent, Ann, és hogy ők milyen fáradtak, és álmosok, jobbnak láttam, hogy feljöttem!-mondta Bill.
-Üdv. a körünkben!-mosolygott Nicole.
-Tényleg Wikky, hogy hogy tudtad tegnap a szöveget?-érdeklődött Bill.
-Hát, mivel a mellettem ülő legjobb barátnőm fan, és nem volt olyan nap, hogy ne lett volna egy kicsi TH, így egypár dalszöveg megmaradt bennem!-mondtam.
-Ugye, én megmondtam, hogy egyszer még hasznát veszi az a sok TH-zás!-mosolygott Nicole.
-Úgy utállom, hogy igazad van!-néztem rá mosolyogva.
-Én is láwollak!-mondta Nicole, kissé menekülőre fogva.
-Szivi, reggel jössz futni velem!-fordultam Nicole felé.
-Tudod mikor!-jegyezte meg Nicole.
-Különben egészséges a futás!-jegyezte meg Gustav.
-Épp azért, szóval Nicole reggel futás!-mondtam.
-Na jó!-egyezett bele Nicole.
-Szegények!-jegyezte meg Bill.
-Jól van, de te ugrálsz a színpadon, mi meg nem, csak hallgatjuk, és nézünk titeket!-mondtam.
-Hát van benne valami!-mondta Bill.
-Azért!-jegyeztem meg.
-Éhes vagyok!-szólalt meg később Nicole.
-Nem csak te vagy így!-mosolygott Bill.
-Bill, annyira jófej vagy, hozol fel valami ennivalót?-kérdezte meg Nicole.
-Na, jó, de csak azért mert nem nagyon bírod a tesóm! Valaki kér még valamit?-kérdezte meg Bill, lefelé menet.
-Ásványvizet!-szóltam utána.
Nem sokkal később Bill meghozta, majd ettünk, ittunk, és közben beszélgettünk, míg oda nem értünk a következő koncerthelyszínre.
-Ma lesz koncertetek?-érdeklődött Nicole.
-Ma nem, ma szabadnap van, úgyis este érünk csak Münchenbe.-mondta Gustav.

-Mi ez a nagy punnyadás?-mentünk le pár óra múlva.
-Semmi nem tudok aludni!-jegyezte meg Tom.
-Te szegény, de Georg alszik!-jegyezte meg kicsit gúnyosan Nicole.
-Az ő, én meg Tom vagyok, és nem kéne utálatosnak lenned velem!-jegyezte meg Tom.
-Azok után, hát nem is tudom!-mondta Nicole, miközben leült.

-Ba.sszus gumicukor… jujj, de régen ettem már!-vette észre Bill a minikonyhában.
-Hozzad be légyszi!-szólt ki Tom.
Bill be is hozta, majd letette az asztalra. Amúgy egy 300g-os Haribo-s cola ízű gumicukort hozott be Bill. Azonnal nekiestünk, a gumicukornak, de csak a felét sikerült megennünk.
-Mit csináljak most ezzel?-kérdezte meg Tom az okos fejével.
-Te ökör, ha nem kell, akkor vidd ki!-jegyeztem meg.
-Ne, ne vidd ki inkább, olyan szépen alszik Georg, kicsit ba.szogassuk már!-húzódott mosolyra Bill szája.
Nem is kellett kétszer mondani, a gumicukrok, kisebb időközönként repültek. Billnek annyira tetszett a játék, hogy már megnyalta a gumicukrot és úgy dobta oda Georgnak, hogy arcon találta *szegényt*!
-Ba.zz, melyikőtök volt ez?-nyitotta ki a szemeit.
-Én nem!-mondta Tom.
-Én sem!-mondta Gustav.
-De én sem!-mondta Nicole.
-Én sem!-mondtam.
-David volt!-jegyezte meg Bill.
-Kamuzik!-jelent meg a manager egy jughourttal a kezében.
-Gondoltam egyből, de jéé gumicukor!-kapott észbe Georg.
-Jókor veszed észre!-mosolygott Bill, talán nem kap büntetést.
-Te Bill… jobb ha nem szólalsz meg!-mondta Georg sunyin.
-Jujj, de félek!-mosolygott Bill.
Aztán egymás agyát szívtuk csak egész úton, majd úgy 21:00 körül odaértünk Münchenbe, a városnak is a legjobb szállodájához. Kibéreltük a szobát, majd lementünk vacsizni, ami abból állt, hogy a fiúk csak végighüly.ülték az egész vacsorát.
-Mi nem ismerünk titeket!-jegyeztem meg Nicoleval, miközben már fejünket fogtuk a bö.szmeségektől.
-De Tom, akkor is, olyan szépen állna melletted a csimpánz!-hü.lyült Georg.
-Hahaha! Melletted meg a teknősbéka, úgyis olyan békapo.fád van!-mosolygott Tom.
-Jól van humorheroldok, nem kéne mára befejezni a hü.lyeséget?-szólt közbe Gustav.
-Befejezni?-akadt meg a szemük.
-Még csak most kezdődik az este, még messz van a vég!-mondta Tom.
-Tom, hagyd abba jó!-mondta Bill.
-Mit csináljak, ha jó a hangulatom?-kérdezte meg Tom.
-Na, jól van további jó étvágyat!-álltunk fel Nicoleval, majd felmentünk.

-Azt hittem, már sosem jövünk fel!-dőltem be az ágyamba.
-Ezek beszívtak!-jegyezte meg Nicole.
-Volt valami abban az italban!-mosolyogtam.
-Mit tett bele Bill?-kérdeztem rá.
-Egy kis alkoholt.-mondtam, mivel mindenkivel mindenki kicse.szett, míg ide nem értünk.

Kopogás…
-Gyere!-szóltam ki, miközben Nicole tusolt, már az alvósruhámban voltam.
-Szia, zavarok?-nyitott be Bill.
-Szió, nem zavarsz.-mondtam.
-Van kedvetek átjönni, üvegezni?-kérdezte meg Bill.
-Szerintem van, de akkor felöltözünk!-mosolyogtam rá.
-Oké, akkor egy 20 perc múlva a 16-ban, jó?-kérdezte meg Bill.
-Ott leszünk!-mosolyogtam rá.
-Okés, akkor majd tali ott, most viszont megyek, hagylak titeket felöltözni!-mondta Bill, majd válaszoltam rá, majd elment, én meg bementem Nicolehoz, és előadtam neki az esti programot, melynek örült.
Egy 20 perc múlva, immár a fiúknál kopogtattunk.