Mivel biztosak voltunk benne, hogy nem egy egyszerű üvegezés lesz, ezért magunkra vettünk egy kardigánt is. Aztán lementünk hozzájuk, és kopogtattunk.
-Sziasztok, már vártunk titeket!-invitált be minket Tom, majd miközben bementünk, szépen megnézte Nicole formás hátsó idomait.
-Tom, nem jössz?-fordult hátra Nicole, érezte, hogy a rasztás igen is valamin nagyon eltűnődött, a tekintetét érezte magán.
-Őőő… de!-kapta fel a fejét a rasztás.
-Sziasztok!-ültünk le Nicoleval a kanapéra, ami épp üres volt.
-Hello!-köszöntek a srácok.
-Látom, felöltöztetek!-jegyezte meg mosolyogva Bill.
-Nem lehet tudni, hogy mire számíthatunk!-mosolyodtam el.
-Pedig semmi rosszra nem kell gondolni!-jegyezte meg Georg.
-Na, ezt nem is tudom melyik se.xkazán mondta!-nevetett Nicole.
-Hahaha… de haveroknak, aggodalomra semmi ok, csak egy kicsit durvább üvegezés!-mondta a basszusgitáros.
-Tom, hozod az üveget?-lökte egy kicsit meg Bill a testvérét.
-Mi? Ja, persze!-kapta fel a raszta a fejét, majd a szobájába ment, s onnan egy kifogyott Cola-s üveget hozott ki.
Az átlagosnál is rosszabb volt a hangulata. Lopva pillantott Nicolera, ki érezte, amikor a tekintetét rá vetette.
-Ki kezdi?-ért ki a Cola-s üveggel.
-Majd te!-mondta Gustav.
-Oké, de a szabályok, aki nem meri megtenni, vagy nem akar válaszolni, egy ruha le!-mondta a rasztás, majd pörgetett, rám jött.
-Wikky, felelsz vagy mersz?-kérdezte meg.
-Merek!-mondtam lazán.
A szíve örült, hogy merek. Csak összenéztek a srácokkal, és kimondta.
-Csókold meg az öcsém, és szenvedélyes legyen!-mondta Tom.
-Csak egy csók, mely nem jelent semmit!-suttogtam Bill fülébe.
-Tudom!-mondta Bill, majd közeledtek az ajkaink egymáshoz, majd lassan eggyé vált és a nyelvünk cikázni kezdett egymás szájába. Mielőtt még bevadult volna, elváltam tőle, és visszaültem a helyemre.
-WoW!-hangzott az elismerés.
-Jól van, de most mielőtt, még ráadást kértek, pörgetek!-mondtam, majd pörgettem.
Tomon állt meg.
-Mersz vagy felelsz?-kérdeztem meg tőle.
-Inkább felelek!-mondta magabiztosan Tom.
-Jól van, jól van, tudom, hogy félsz! Na szóval, mikor is vesztetted el, azt hírlik elég hamar. Hány éves is voltál?-kérdeztem meg tőle.
-13!-vallotta be nagy bölcsen Tom, majd pörgetett.
-Drága Gustav, felelsz vagy mersz?-kérdezte meg Tom, mikor látta, hogy az üveg Gustavra mutat.
-Merek, nem mint egyesek!-célzott az előbbi felelésre Gustav.
-Jól van, ez csak azért volt, mert féltem, hogy valami durvát kell csinálnom, Wikkyből bármit ki lehet nézni!-jegyezte meg Tom.
-Ez így is van!-mosolyogtam.
-Na, akkor Gustikám, itt a 20-asba van egy szép szőke hajú lány, mennyél már át hozzá egy boxerbe, és ajánlkozzál már be! Ja, Nicole majd figyeli a dolgot, ugyis mostanában olyan jól elvagytok!-adta Tom a feladatot, miközben a Nicolos résznél elfintorodott.
-Tom, te… te egyszer megdö.glesz!-jegyezte meg Gustav.
Egy 10 perccel később immár Gustav pörgetett, és Georgon állt meg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte meg Gustav a haverjától.
-Merek!-mondta Georg.
-Na, ugyis annyira szeretsz a lányokkal táncolni, szóval vetkőzzél már le meztelenre, hiszen nem vagy te szégyenlős, és táncold körbe Tomot, mintha valami rúd lenne, ha nagyon akarod azt ott lent, takarhatod, de csak az egyik kezeddel!-adta a feladatot Gustav.
-Te nem vagy normális!-jegyezte meg Georg.
Aztán, mivel nem akart szégyent hozni a társaságra, hogy ő olyan gyáva, így fogta és megcsinálta a feladatot, de hozzá benyomtuk a Britney Spearstől a Gimme More-t, és ütemesebben táncolt Tomnak.
A feladat végére szinte mindenki nevetett, majd miután Georg felöltözve visszajött, pörgetett.
-Óóó drága Bill, felelsz vagy mersz?-kérdezte meg *angyali* mosollyal az arcán a basszusgitáros.
-Merek!-felelte magabiztosan Bill.
-Mivel szegény Tom, még mindig a hatásom alatt van, üljél már így rá, és kezdjél már el rajta élvezkedni, de így ruhán át! Mindössze csak 5 percig.-adta a feladatot Georg.
-Baz.dmeg Gustav, ha nem ilyen feladatot adsz ennek a lökö.ttnek, biztos enyhébbet kaptam volna!-indult el Bill a testvére felé.
-Akkor is ez lett volna!-szólt közbe Georg.
-Ne már! Múltkor a csók, most meg ez?-nyavalygott be Tom.
-Szivi, csak egy játék. 5 percet meg kibírsz, ha az már nem túl hosszú idő, hogy egyenesbe álljon a fa.rkad!-jegyezte meg Nicole, mitől a *húúúú*-zás támadt, majd Bill ráült Tomnak a farka környékére és mozogni kezdett, s közben a két iker hol sóhajtott, hol pedig nyögött.
Miután letelt az 5 perc, Bill egyből lepattant Tomról, és visszasietett a helyére, és pörgetett. Nicole-n állt meg.
-Nicole, felelsz vagy mersz?-kérdezte meg Bill.
-Inkább most felelek!-mondta Nicole.
-Jól van, pedig nem adtam volna annyira cikis feladatot, de hát akkor most felelni fogsz!-mondta Bill.
-Pontosan!-bólintott Nicole.
-Voltál már valaha szerelmes?-kérdezte meg Bill.
-Még nem!-mondta őszintén Nicole, majd pörgetett.
Aztán tovább üvegeztünk. Volt még nem egy durva feladat, amit nekünk kellett megcsinálni, de volt olyan is, amit nem csináltuk meg. Olyan hajnali 1 körül mentünk vissza Nicoleval a szobánkba, majd egyenesen beestünk az ágyba, miután felvettük a pizsinket.
Már majdnem elaludtam, de a bu.zi telefonom el kezdett rezegni.
-A fr.anzba!-szólaltam meg, majd a telóhoz nyúltam.
*Szia! Remélem, hogy nem ébresztettelek fel! Nincsen kedved kijönni egyet levegőzni, mert unom magam! Írjál vissza, Bill* -állt az üzenetben.
*Hello! Már majdnem elaludtam, de jó akkor levegőzzünk egyet, 10 perc és lent vagyok a recepciónál! Wikky*-küldtem neki el az üzenetet, majd visszadőltem az ágyba, hogy picit magamhoz térjek. Egy 10 perc múlva már lifttel mentem le a recepcióhoz.
Bill még nem volt ott, így leültem az egyik székbe, és vártam rá. Nem telt bele egy 5 perc múlva leért ő is a lifttel. A szemével keresett, nem talált meg. Úgy gondoltam, hogy keressen, addig meglepem hátulról.
-Na, ki vagyok?-fogtam be a szemét a kezemmel.
-Wikky?-kérdezte meg.
-Talált!-mondtam, majd levettem a kezemet a szemeiről, és felém fordult.
-Szió!-mondta és adott két puszit.
„nocsak, mi lelte?” – gondoltam magamban.
-Hello!-köszöntem vissza.
-Na mehetünk?-kérdezte meg.
-Persze, azt hittem már, hogy itt akarsz állni egész este!-mondtam, majd elindultunk.
Sétáltunk és sétáltunk egy darabig. Beállt az a kínos csend, amit Bill tört meg nem sokkal azelőtt, míg be nem értünk egy parkba.
-Jó volt az este!-jegyezte meg mosolyogva.
-Igen!-mosolyodtam el.
-Beüljünk valahová?-kérdezte meg Bill.
-Szerintem nem ajánlatos velem mutatkoznod, a rajongók észrevennének, és nekem nyekk lenne!-mondtam.
-Igazad van, akkor üljünk ide le!-mondta, miközben beértünk a parkba, és megálltunk egy padnál.
Leültünk, majd beszélgetni kezdtünk. Az a kínos csönd megszűnt létezni, és csak ömlött Billből a szó, és belőlem is.
-Na, és most jön a legjobb, amikor Gordon rájött, hogy hát Tom miatt lett horpadás a kocsin, minden munkába bevonta, olyan kiscsika volt Tom 2 hétig!-nevetett Bill, visszaemlékezve a dolgokra.
-Gondolom te meg csak nevettél rajta!-mosolyogtam.
-Pontosan!-mosolygott Bill.
-De sze.mét voltál!-jegyeztem meg.
-Igen, de olyan jó mással szemétkedni!-jegyezte meg Bill.
-Hát igen!-mondtam.
Aztán csak beszélgettünk, majd valamikor hajnalban visszamentünk a hotelbe, majd felmentünk a saját szobánkba és elaludtunk.