-Nem Natalie, ezt nem mondhatod komolyan!-akadt ki David.
-De, ez halálkomoly. A fiam leokémiás!-mondta szomorúan a 25. éveiben járó szőke hajú sminkes.
-Menj haza hozzá, majd találok valakit, aki kifestegeti a srácokat!-adta meg a kegyelemdöfést David Jost a banda managere.
-Ohh köszönöm David! De mégis kit fogsz a helyemre tenni?-érdeklődött Natalie.
-Ez a két magyar csaj, elég jól bánik a sminkkel. Szerintem nem fognak megharagudni, ha megkérem őket, hogy csinálják meg a fiúk sminkjét amíg vissza nem jössz.-mondta David.
-Ők tényleg ügyesek lehetnek, és nagyon köszönöm, hogy hazaengedsz, majd meghálálom valahogyan!-mondta Natalie.
-Nem kell meghálálni, a fiad legyen az első!-mondta David.
-Igen, ő az első! Akkor most megyek, bepakolok, és megyek is a vonatra. Örültem, hogy találkozhattunk, és megismerhettelek David!-mondta Natalie.
-Én is, és a banda is. Ide bármikor visszajöhetsz!-mondta David, majd a szőkeség kisétált a szobából, át a sajátjába.
Egy hosszú 3 évnyi korszakot hagy most itt. Ő volt a banda legelső és legjobb sminkese. Hiányozni fognak neki azok a napok, melyeket a bandával együtt élt át. Amikor a fanok azt állították, hogy ő és Bill egy pár. De nem, ők csak sétáltak a parkban, ahogy az éjjel az említett srác Wikkyvel. Egy szoros fiú-lány barátság van köztük, ha hiszik a többiek, ha nem. Ők még nem tudják, hogy már este nem ő festi ki őket.
Pár ótra múlva szomorú és kérdő tekintetek néznek utána, miközben húzza a bőröndjét a recepción át az utcára. Maga Natalie is szomorúan ballag el a taxihoz, mely elviszi őt az állomásra, ahonnét hazamegy Dortmundba.

-Ezek után mi lesz David? Ki lesz a sminkesünk?-kérdezi meg Tom aggódva.
-Aggodalomra semmi ok, már találtam nektek sminkest, nem is egyet, hanem kettőt is.-mondta David.
-És kik azok?-kérdezte meg Tom.
-Gyertek fel, aztán elmondom!-mondta David, és a lift felé ment.
Pár perccel később, immár kíváncsi szempár szegeződött David Jost tekintetére, és kíváncsian várták, hogy mit fog mondani a manager, ki is az a két illető, kik a sminkesek lesznek Natalie helyett.
-Mondd már!-jegyezte meg Bill.
-Nicole és Wikky.-mondta David.
-És ezt mégis hogy gondoltad? Két hónap és mennek haza.-jegyezte meg Bill.
-Rászedem őket, meg az utolsó évet a suliban tölteni nem valami jó. Le tudják tenni majd az érettségit, ahol ti is ketten januárba letettétek.-mondta a manager.
-Ebbe nem fognak belemenni!-jegyezte meg a rasztás.
-Majd meglátom. Hányasba vannak a lányok?-kérdezte meg David.
-25-be.-mondta Gustav.
-Akkor egy 20 perc, és itt vagyok.-mondta a manager, majd kisétált a szobájából, és elindult a 25-ös szoba felé.

-Nicole, kinyitnád az ajtót?-kérdeztem, mivel a fürdőben voltam, s próbáltam valami normális po.fát varázsolni magamnak.
-Aha!-mondta, és már ment is ajtót nyitni.
-Hello!-köszönt az ajtóban a manager.
-Szia David. Minek köszönhetjük a látogatásod?-kérdezte meg egyből Nicole.
-Mindjárt megtudod. Wikky is itt van?-kérdezte meg, miközben bejött a szobába.
-Igen, pár perc és kijön a fürdőből, mihelyt tud magára varázsolni egy tűrhető képet, mert nemrég kelt fel.-oktatta ki a managert Nicole.
-Itt is vagyok. Hello David.-jöttem ki a fürdőből.
-Szia!-köszönt David, miközben leültem Nicole mellé.
-Na, szóval mi lenne az a fontos dolog?-kérdezett rá Nicole.
-Csajok, nagy sza.rban vagyok, amiből csak ti segíthetnétek ki a bandát.-kezdett bele David-Nathalienak a sminkesünknek haza kellett mennie, mert a fia leukémiás lett, és most egy darab sminkesünk sincsen. Arra gondoltam, hogy ti elválalhatnátok, persze nem ingyen. Rendesen kapnátok fizetést, ami nem is kis összeg lenne, hanem elég sok.-mondta David.
-És mégis mennyi az a sok?-kérdeztem rá.
-500€ 3 koncert után.-mondta David.
-Ez tényleg nem kevés összeg. Így akár a jogsira is meglenne a pénz! Na, Wikky bennevagyunk?-kérdezte meg Nicole.
-Hát a jogsira nekem is kell a lóvé, mert a mutteromék nem állják, meg a szülinapi bulimra is, meg, majd az egyetemre is, szóval benne vagyok.-mondtam.
-Ohh köszi csajok, akkor ma este már kezdtek is. Na, nem zavarlak titeket, készülődjetek, mert kevesebb, mint 2 óra múlva megyünk.-mondta David, majd elment.
-Júúúújj, de örülök neki!-kezdett el ugrálni Nicole a kanapén.
-Ba.sszus, nem kell a jogsimra gyűjtenem!-ugráltam vele együtt.
Nagyon örültünk az állásnak ebből a térből. De, hogy a Tokio Hotel körül kell sürögnünk-forognunk az már nehéz húzás lesz. Hiába csak kis semmirekellő sminkesek lettünk, de a rajongóknak előbb-utóbb szemet fog szúrni, hogy Nathalie helyett két a fiúk korabeli lány van. Ezután meg majd megkezdődik a találgatás, hogy járnak-e velük, és a rajongók arcán a düh és az undor lesz. Ja, és a paparazzók a mi nyomunkban is lesznek. De talán ebben a két hónapban nem lesz olyan alkalom, hogy a rajongók kétésegek közé essenek, és Nicole meg én lebukjunk, vagy mégis? Majd meglátjuk, ez a jövő zenéje.

-Na, mit mondtak?-kérdezték meg szinte kis-kis fáziskéséssel a managertől, ki visszaért a manager.
-Elválalják!-mondta David mosolyogva; hiszen megkönnyebbült, hogy elválaltuk.
A fiúk száját hasonló hangok hagyták el, mint „Ezaz! Király”
Pár óra múlva immár egy kisebb mikrobuszban mentünk a stadion felé.
-Hogy neked milyen ócska sz.ar zenéid vannak az i-Pododon!-jegyezte meg Bill, mikor szinte kitépte a füleiből Tom i-Podjának a fülhallgatóját.
-Te csak ne szidd a zenémet. Semmi sem jobb a Samy Delux-nál!-mondta Tom.
-De pl. a Nightwish, The Rasmus, HIM illetve a Nickelblack.-kapcsolódtam be a beszélgetésbe.
-Milyen jól mondod!-kacsintott rám Bill.
-Tudom.-mondtam.
-De Wikky, a Metallica-t kihagytad!-jegyezte meg Gustav.
-Meg az Oasist!-jegyezte meg Georg.
-Jóvanmá’! Örüljetek neki, hogy kiállt a rockzene mellett!-jegyezte meg Bill.
-Nicole nincsen hozzáfűzni valód?-kérdezte meg a rasztás mellőlem Nicolet.
-Azt hiszem, kiállok melletted!-mosolygott Nicole a rasztásra.
-Akkor kikenhetsz!-jegyezte meg a rasztás.
-Mért, ha Billék mellé állok, akkor smink nélkül állnál a színpadra?-kérdezte meg Nicole.
-Persze! Nincsenek nagy ragyáim, olyan szép sejmes babaarcom van.-jegyezte meg a rasztás.
-De az egódtól mindjárt egy hatalmas lila folt is lesz, ha tovább fényezed magad, aztán akkor nem állsz színpadra alapozó nélkül.-jegyezte meg Georg.
-Úgysem lesz lila foltos az arcom!-mondta Tom.
-Kérdés meddig nem!-jegyezte meg Bill.
-Most szenyóztok velem?-kapta be a műdurcát Tom.
-Alap!-jött a hangos egyetértés.
Nem telt bele egy negyed órába még, és a stadion mélygarázsában szálltunk ki a mikrobuszból. Felmentünk lépcsőn az öltözőbe, ami egy óriási helyiség volt, még a kölninél is nagyobb volt. A sminkszoba külön volt. Nicoleval oda mentem már. Hát ez is hatalmas volt. Volt 2 óriási tükör, és annál egy asztal, melyre a kellékeket lehet tenni, illetve 2 szék. Hátul volt egy kis pult, ahová lepakoltuk a cuccunkat Nicoleval. Nem sokkal később már jött a sorbanállás. Ahhoz képest, hogy először csináltuk a srácokat, eléggé jól sikerült a sminkjük. Meg is voltak elégedve. Aztán elkezdődött a koncert.
-Kijössz?-kérdezte meg Nicole.
-Mielőtt megint hívatod Davidot, kimegyek!-mondtam.
-Na, azért! Csak nem tetszenek a számok?-kérdezte meg Nicole.
-Ezt nem mondtam, hogy tetszenek, de szépek a számok.-mondtam.
-Akkor tetszenek!-jegyezte meg Nicole.
-Nem tetszenek, csak szépek!-mondtam.
-Jól van, na gyere.-mondta Nicole és kirángatott a tömeghez, csak mi nem távolodtunk el az ajtótól annyira, sokra.
Tök átlagosan voltunk felöltözve, elvesztünk a többi rajongó mellett, szinte ki sem lehetett venni, hogy a TH-hoz tartozunk. Szerencsére Bill nem engem hívott fel a színpadra, hanem egy barna hajú csajszit, aki alig lehetett több mint 12 éves és nem visítozott, mint a többi tizenéves. Ennek örültem, hogy nem abból a sok visítozó majomból választ Bill, hanem egy meghúzódó lányt hív fel énekelni. A koncert után várt ránk egy hatalmas after party, majd kissé megcsiccsenve mentünk a buszhoz úgy hajnali 3 óra tájékán, és álltunk útnak egészen Barcelona irányába.