Ezernyi alagút, min keresztülmegyünk. Nem tudok aludni, akármennyire is álmos vagyok, egyszerűen nem jön álom a szememre. Az ok egyszerű, nem szeretek buszon aludni, és nem is tudok. Szomjas is vagyok… Fogtam magam kikeltem az ágyból, és kimentem a minikonyhába. A kishűtőből elővettem egy flakon ásványvizet, mellyel el leszek egy darabig, míg meg nem iszom. Elővettem egy poharat, és abból kortyoltam a hideg bubis vizet, s közben az utat kémleltem. Minden kivilágítva, táblák km-ként. Olyan jó nézegetni. Olyan helyeknél haladsz el, mikről csak álmodozni tudsz. Ha minden igaz már valahol Franciaországban lehetünk. Holnap dél körül talán oda is érünk Barcelonába, mert a spanyol határtól úgy 1 órányira van, vagy 1,5 órányira.
Nagyban ültem kint, és iszogattam az ásványvizet, míg meg nem hallottam valami igen különlegeset, macskanyávogást. Már nem először vettem észre, mióta kint voltam. Mivel kíváncsi voltam, hogy honnan jöhet a hang, felálltam és elindultam a buszban. Egyik széken sem volt a macskusz, és a szobában sem. Egy helyen még nem néztem meg, a WC-n. Elindultam arrafelé, és lám a zuhanykabin mellett rátaláltam egy kis fekete macskára.
-Hát szia cica. Hogyan szöktél ide?-vettem a kezembe a macskuszt, és simogatni kezdtem.
Viszonylag kicsi volt még, szinte egy kezemben elfért. Még most is nyávogott. Kimentem vele a minikonyhába és vettem elő egy kis tejet a hűtőből és egy kisebb tálat, mibe tettem neki tejet. A tejet szinte egyből megitta, de még mindig nyávogott. Körbenéztem még a pici hűtőbe és találtam egy kis szalámit, amiből még a fiúk ettek, és neki adtam. Ha nyavalyogni fognak, akkor megmondom nekik, hogy egy potyautas kajálta be a finom szalámit. Mikor megette a macskusz a szalámit, felugrott az ölembe, és menten benyomta a szunyát, s közben dorombolt. Még sokáig néztem az utat, majd valahogyan én is benyomtam a szunyát, ott a széken.

-Fel kéne kelteni, nem?-mondja Bill.
-Szerintem nem jó ötlet!-jegyzi meg Nicole.
-Miért nem jó ötlet?-kapcsolódik be a beszélgetésbe Tom.
-Mert ha nem önmaga ébred meg, akkor kibírhatatlan szokott lenni, és nem bírja, ha csak úgy felrázzák az álmából.-oktatta ki a Kaulitzokat Nicole.
-De akkor is, ne vigyük be, hogy normálisan tudjon aludni?-kérdezte meg Bill.
-Hagyjuk csak, mondom, hogy nem bírja, ha piszkálják.-mondta Nicole.
-Jól van, de mi az a fekete szőrcsomó az ölében?-érdeklődött Bill.
-Passz nem tudom. Tudomásom szerint Wikkynek nincsen kabala állatja.-mondta Nicole.
-Jó reggelt!-jött ki a konyhába Gustav és Georg.
-Nektek is.-köszönt vissza Nicole, Bill és Tom.
-Nahát, Wikky még nálam is jobban kiütötte magát, hogy még itt az asztalnál is alszik?-kérdezte meg Georg a fejét fogva.
-Te ökör, itt aludt kint!-jegyezte meg Tom.
-Jaaa. Valaki tudna adni Aspirint, mert szétmegy a fejem.-kezdett bele Georg.
-Itt van.-tette le elé Gustav 1 pohár vizzel.
-Tényleg, mit lehet enni?-kérdezte meg Tom.
-Mintha vendég lennél… istenem Tom. Ott a zsemle meg a kifli, a hűtőben meg a vaj, szalámi, párizsi meg tej.-mondta Bill.
-Na, akkor ha már öcsi, ott állsz a hűtőnél, kapd elő nekem a szalámit meg a vajat, míg én odamegyek a zsemléért.-mondta Tom, és Bill meg kisscicska módjára pattant.
-Elfogyott a szalámi.-jegyezte meg Bill.
-Hogy mi?? Tegnap vettük még, és csak a fele fogyott el!-jegyezte meg hangosabban Tom.
-Nem mi ettük meg!-mondták a többiek.
-Jó reggelt.-emeltem meg a fejem.
-Neked is.-jött a felelet.
-Te Wikky, mondd csak nem jártál rá a szalámira éjjel?-kérdezte meg Tom, kissé mérgesen.
-Nem én, a macska, akit éjjel hoztam ki a tusolóból, mert valahogyan befészkelte magát, ugye cica?-kezdtem keltegetni a macskát.
-Hogy mi? Macska???-kerekedtek el a többiek szemei.
-Én mondtam, hogy Wikkynek nincsen kabalája!-jegyezte meg Nicole.
-De hogyan került ide a cica?-kérdezte meg Bill.
-Passz, éjjel egy nyávogásra lettem figyelmes, aztán ott volt a tusolónál. Ugye velünk jöhet?-kérdeztem meg.
-Hááát, ezt David dönti el!-mondta Bill.
-Na, akkor fogadok, hogy nem!-jegyeztem meg, majd a macskát kint hagyva, bementem az ágyamhoz és ledőltem rá.
Egy ideig csak néztem a busz tetejét, mivel az volt felettem, majd elmentem letusolni, majd pedig felöltöztem. Aztán kimentem, és mit látok… mindenki a macskát simogatja.
-Tényleg, hamár annyira imádjátok, mi legyen a neve?-kérdeztem meg.
-Először is milyen nemű?-kérdezte meg Bill.
-Lány.-mondta Nicole.
-Legyen akkor Cira.-mondtam.
Ezután szegény macskát újra ölelgették, meg hasonlók, míg oda nem szóltam neki, és adtam neki pár szelet párizsit, amit egyből bekajált. Adtunk még neki tejet, amit ismét megivott.

-Na hello mindenkinek! Egy fél óra és megérkezünk Barcelona-ba!-jött át a másik buszból David, miután megálltunk tankolni.
-Király!-jegyezték meg a fiúk.
-Hello David.-szállt fel a buszra Nicole, kit Cira követett.
-Hello.-köszönt vissza David-Ejha, milyen szép ez a feketeség!-jegyezte meg.
-Ez nem feketeség, hanem macska, és van neve is Cira!-oktatta ki a managert Gustav.
-Hogy mi? Ez egy macska? Hogy került ide?-kapta fel a vizet David.
-Az éjjel találta Wikky a tusolónál.-mondta Georg.
-De hogyan jutott ide fel?-kérdezte meg David.
-Honnan tudjuk mi? Lehet, hogy egy rajongó tette a bust lépcsőjére, és nem vettük észre, ő meg befészkelte magát a tusolóba.-mondta Bill.
-Értem, de azt ugye tudjátok, hogy itt nem maradhat?-tért a lényegre David.
-Hogy mi?-jöttem fel.
-Jól hallottad te is Wikky, a macska nem maradhat itt!-mondta David.
-Ezt nem teheted! Mondd, mégis mit akarsz vele csinálni? El akarod altatni?-kérdeztem meg mérgesen.
-Ha nem találunk neki gazdát, azt kell!-jegyezte meg David.
-Soha, érted soha nem altatod el Cira-t!-mondtam David-nek, majd a többiekhez fordultam-hoztam almot, meg macskakonzervet, szalámit, párizsit, zsemlét, kiflit meg csokit.-mondtam, majd letettem a cuccot az asztalra.
-Jól van, nem altatjuk el, de keresnünk kell neki gazdát!-jegyezte meg David.
-David, mi jó gazdái vagyunk neki. Nézd most is, mindjárt alszik az ölemben.-mondta Bill.
-Bill, de akkor is! Hiába próbálod védeni Wikkyt, a macskának gazdát kell találni, mert nem bírja, majd ezt a légkört, meg nem figyeltek, agyon is taposhatjátok!-akart oktatni David.
-Hogy te mekkora egy hü.lye vagy David Jost. Tök érdekes, otthon nem egy macskám volt már meg kutyám, mégsem tapostam össze!-jegyezte meg Georg.
-Mi is így voltunk!-állt a haverja mellé Gustav és Tom is és Nicole is.
David a fejét fogva megy át vissza a másik buszba, s magában átkoz minket.
-Köszi!-fordulok Nicolehoz és a fiúkhoz.
-Ugyan, nincsmit! Csak az igazat mondtuk!-kacsintott Bill.
Egy fél órát még utaztunk, majd odaértünk Barcelonába. Már régebben voltam itt, szóval ismertem a várost. A busz megállt Barcelona leghíresebb hoteljénél, majd kiszálltunk és bementünk. Megkaptuk a szobát, majd mindenki felment a sajátjába.