-Na, ezt nevezem!-nézett végig Nicole a szobán, ami pompázott a gyönyörűségtől.
-Hát igen, Barcelona az Barcelona.-mondtam, miközben letettem a cicát.
Miután a bőröndöt letettük az ágyra, elmentünk kajálni az egyik Burger King-be. Az evés sem volt holmi zökkenőmentes.
-Nane, ezek felénk tartanak!-jegyezte meg Bill, miután lenyelte a falatot; egy kisebb csapat közeledett.
-Csak adjátok önmagatokat, egy kis kényszermosoly meg a hasonlók!-kacsintott Nicole a fiúkra, kik felvették a műmosolyt, és szorgosan aláfirkálták a lapokat, melyeket a rajongók adtak nekik.
-Jobb lesz, ha lelépünk!-súgtam oda Nicolenak.
-Hát jah!-mondta, miközben végignézte a *kis* csapatot.
Szó nélkül leléptünk, egyenesen a kikötő felé mentünk.
-Te, valahol ennek a cicusnak ilyen hordozót kéne szerezni.-mondta Nicole.
-Jujj, tényleg.-kaptam észbe.
-Itt vannak állatkereskedők, náluk biztos, hogy van.-jegyezte meg Nicole, és a kisállatos hapsihoz mutatott.
Elmentünk oda, és bevásároltunk. Mindössze csak 20€-t hagytunk ott nála, de ami kell egy macskának azt megvettük. Miután készen voltunk ezzel, vissza felmentünk a hotelba, ahová a fiúk nem sokkal előttünk érkezhettek meg. Lent ültek a recepciónál.
-Sziasztok!-köszöntünk oda.
-Hello!-jött a felelet.
-Csajok, 10 perc múlva indulunk, szóval igyekezzetek lefele.-jegyezte meg David.
-Oké!-mondtuk, majd felmentünk Nicoleval.
Lepakoltunk, Cira-t beraktuk a hordozójába, gyorsan átvettük a ruhát, majd lefelé igyekeztünk a táskánkkal, amiben a smink volt. Beszálltunk a kisbuszba, ami elvitt minket a stadionhoz. Egy próba következett most csak. Ja, és ami nem maradhatott el, a fiúk a távirányítós kisrepülőkkel kezdtek el szórakozni.
-Nem akartok játszani?-jött oda hozzánk Gustav, miközben csak ültünk a lépcsőn és a fiúkon nevettünk.
-Áh, most nem! Jó innen figyelni a bénázásotokat.-mosolygott Nicole.
-Kíváncsi lennénk mindannyian, ti hogyan irányítanátok őket. Na gyertek már!-unszolt tovább Gustav.
-Gyere, mutassuk meg nekik!-álltam fel.
-Nem bánom!-kelt fel Nicole.
Kaptunk egy-egy távirányítós repcsit, majd beszálltunk az üldözésbe.
-O¬_o! Ajjajj, Jumbie beragadt!-mondta Bill, mikor az a szép fehér repcsi beragadt a csarnokban a fényeknél.
-Egyet se félj Bill, 2 perc és visszakapod a repcsit, leszedjük.-mondta az egyik, amelyik a lámpákat igazította, majd egy emelődaru ment oda a beragadt repcsihez, és az említett személyt felemelte, és leszedte a repcsit.
-Tessék!-adta Bill kezébe.
-Köszi! Wááááh! Jumbie, hát nem lett semmi bajod! „Jumbie ist das kleine meine Flugzeug!”-ugrált Bill örömében.
-Tesó, te sem vagy százas!-jegyezte meg Tom.
-De jól vagyok, csak nézd Jumbienak nem lett semmi baja!-ugrált Bill Tomhoz.
-Bill, téged fejreejtetted a születésed közben?-nevetett Georg.
-Hahaha! Hú de vicces! Nem ejtettek a fejemre, csak örülök, hogy a repcsimnek nem lett semmi baja!-mondta Bill.
-Jól van Bill!-intették le a fiúk, és tovább nevettünk Bill akcióján.
Bill meg elvonult, leült egy kicsit messzebb, és onnan irányította az újonnan lehozott Jumbie nevezetű repülőt.
-Mérges most?-kérdeztem meg vagy 10 perccel később.
-Csak durcás! Mindig is ilyen volt, sosem szeretik, ha kinevetik.-mondta Tom.
-Ja, értem.-mondtam, és tovább néztem félszemmel Billt.
Miután megvolt a kisebb próba, a fiúkkal bevonultunk az öltözőbe. Ők felöltöztek az esti cuccukba, Nicoleval addig a sminkesszobában voltunk. Előkészítettük a cuccokat, majd nem sokkal jöttek a fiúk, csináljuk meg őket, mert normális po.fázmánnyal akarnak a színpadra állni.
-Koncert után, 22:30-kor a turisztikai kikötőben!-súgta a fülembe Bill, mielőtt még kimentek, és kacsintott.
-Ott leszek!-tátogtam neki, mert nem akartam hangosan.
Aztán eljött a 20:00 és elkezdődött a koncert. Nicoleval elvegyültünk a sorok között, ki sem lehetett minket szúrni. Egy skótkockás fekete-fehér színösszeállításbani szoknyánk volt, Nicolenak egy fehér alapon apró piros szíves top, míg nekem meg egy fehér alapon fekete halálfejes top. Mindkettőnk hajában volt ehhez illő hajpánt, és a ballerina cipő sem hiányozhatott. A koncertet most angol nyelven adták. Hát Billnek a német sokkal jobban áll. Ha az anyanyelvén énekel, akkor sokkal érzelmesebb, és most nem volt annyira érzelmes. Próbált az lenni, de nem hozta a legjobb hatást nálam, persze a közönségnek fel sem tűnt, ők ugyanúgy szórakoztak, mint ha a koncert németül menne.
Mielőtt befejeződött volna a koncert Nicoleval visszamentünk a sminkszobába, és gyorsan letusoltunk, mert kissé megizzadtunk.
Mivel kezdett kicsit hűvösebb lenni, felvettem egy hosszabb halászfarmert és egy fekete írásos divatos pólót. Nicole is felvett egy farmert illetve egy piros írásos pólót. Kifestettük magunkat, majd kimentünk a party színhelyére.
-Te, mit súgott Bill a füledbe?-jutott eszébe Nicolenak.
-Mikor?-néztem rá.
-Ne játszd a hü.lyét Wikky, mielőtt kiment koncertezni, te meg csak tátogtál.-világosított fel Nicole.
-Ja, hogy az! Este fél 11-kor találkozok vele a kikötőben.-mondtam.
-Nocsak, nocsak… csak nem bejön?-kérdezte meg Nicole.
-Hát tudod Nicole, kellemesen csalódtam benne, és így élőben látva igazad volt, téyleg helyes!-mondtam.
-Nahát! Nem gondoltam volna, hogy a gyűlöleted megtörik iránta ennyi idő alatt!-mondta Nicole.
-Tudod, én sem! Múltkor is tök jó volt vele a parkban.-mondtam.
-Milyen parkban? Hol jártál te leányzó?-érdeklődött Nicole.
-Ujjujj! Azt hiszem, ezt nem említettem még.-húztam be a nyakam.
-De nem ám!-jegyezte meg Nicole.
-A kölni koncertet követően nem tudtam aludni, ahogy ő sem. Írt egy sms-t, hogy találkozzunk a recepciónál, és sétáljunk. Egy szórakozóhelyre akart először vinni, de mondtam neki az érveket, ezért csak egy parkban kötöttünk ki. Tiszta jó volt. Úgy fél 4-kor értünk vissza.-mondtam.
-És nem történt semmi? Se csók, se puszi?-kérdezte meg Nicole.
-Csak puszi.-mondtam.
-Te örök mázlista.-jegyezte meg Nicole mosolyogva.
-Ne aggódj, eljön neked is a szerelem. Ha nem vetted volna észre az üvegezésnél Tom le sem vette rólad a szemét!-kacsintottam Nicolera.
-Tudom, de már idegesített. Meg ha tetszek is neki, akkor is egy éjre kellenék neki.-mondta Nicole.
-Majd megváltozik idővel…-mondtam.
-Ja, de idővel, érted? Észre sem vesz, csak úgy tekint, mint egy *megvoltálmárnekem*-re!-akadt ki Nicole.
-De akkor meg minek bámult téged az üvegezéskor?-kérdeztem meg.
-Hát passz! Nem értem a pasikat.-jegyezte meg Nicole, majd beértünk a partyra.
A fiúk már ott voltak, éppen nem egy csaj volt körülöttük. Hát mit ne mondjak, akiktől megszoktuk dolgokat, úgy is tettek. Tom ádáz szemekkel mérte végig őket, és a piercingjét meg birizgálni kezdte a nyelvével, hogy rajta legyen a hangsúly.
Nicole csak egy lenéző pillantást küldött felé, majd leültünk tőlük nem messze egy asztalszerűséghez 2 pohár piával.

22:00 körül…
-Na most megyek! Vágjál vissza ám neki, nézd ott van egy helyes srác!-mutattam Nicolenak a srác felé.
-Meglesz Wikky! Remélem jól sikerül a *randid* a kikötőben!-kacsintott Nicole.
-Hát lesz ami lesz! Na szió!-mondtam, majd feláltunk, és egy puszival elbúcsúztunk egymástól.
Kint megcsapott a kellemes nyári szellő. Sokkal jobb volt a levegő itt, mint bent. Egy húsz perc múlva értem a kikötőbe. Ki volt világítva, így szebb volt, mint nappal. Billt nem vettem észre, szerintem még nem érhetett ide. Mivel nem akartam állni, kerestem egy padot a Kolumbusz szobor körül, és leültem és vártam, hogy ideérjen Bill.
Nem sokkal később egy alakot láttam messziről közeledni. Azt ki tudtam venni, hogy a haja eléggé szétáll, és vékony alkatú volt. Naná, hogy Bill volt az. Leért, a szemével keresni kezdett. Láttam rajta, hogy igencsak nézelődik, így feláltam, és mögötte megálltam.
-Csak nem engem keresel?-kérdeztem meg mögötte.
-B.asszus, jól megilyesztettél.-mondta, miközben megfordult.
-Csak nem megilyedtél egy ilyen szende kiscsajtól, mint én vagyok?-kérdeztem meg mosolyogva. /én, mint kis szende….na tudjátok mikor..:P/
-Csak nem egózol?-kérdezte meg.
-Hát nem is tudom.-mosolyogtam.
-Jól van! Na gyere sétáljunk egyet.-mondta, majd elindultunk.
-Rámenjünk a hídra?-kérdeztem meg tőle.
-Alap, a kockázat mindig is kell!-mosolygott Bill.
/Köztudott, aki még nem volt Barcelo-nában, a turisztikai kikötőben a hídak mozognak egy bizonyos idő után! Én 3 éve voltam ott, és láttam. Bye:szerk./
-De kell ám, úgy nem élet az élet.-mondtam.
-Mennyire igazad van.-mondta Bill, majd beállt a kínos csönd.
Csak néztük a tengert, azt a messzeséget, mely nyugtatóan hatott ránk az esti órákban.
-Téma?-kérdeztem meg nem sokkal később.
-Mesélsz magadról?-kérdezte meg kíváncsian.
-Mit meséljek?-kérdeztem meg.
-Mindent.-mondta Bill.
-Szombathelyen élek, ez egy kisebb város, épp ezért szeretem. Anyám meg apám házasságban él egymással, bár a házasságuk rosszabb, mint a legelején volt. Van egy testvérem, Peet, nálam 4 évvel fiatalabb, és úgymond anyuci meg apuci szeme fénye, szóval nem szeretem a családomat. Mindig ő, Peet az egyetlen, ő az okos, az ügyes meg ehhez hasonlók. Szívesen vagyok a barátaimmal, ővelük a legjobb. Ja, és kissé szétszórt vagyok otthon. Nem egyszer lett a fejemhez vágva, hogy mennyire trehány vagyok, de ez van. Ha nem tudnak így elfogadni, akkor nem érdemes ismerkedni velem, és kicsokarni mély titkokat. Így ennyi lenne az életem.-mondtam röviden el.
-Hát ez nem valami kellemes egy élet lehet, ha a tesód a kiskedvenc!-jegyezte meg Bill.
-Hát nem, de hagyjuk, azért hívtál ide, hogy velem legyél, szóval ne az életemről beszéljünk.-mondtam.
-Jól van, mit szólnál hozzá, ha beülnénk valahova, ha valahogyan le tudunk keveredni a hídról?-kérdezte meg Bill.
-Benne vagyok, talán itt nem szúrnak ki téged.-mondtam.
-Ajánlom nekik.-mosolygott Bill.
Aztán ismét a csend következett. Csak néztük egymást, Billnek azok a barna szemei *jajj de helyesek*. Fogyni kezdett a távolság közöttünk, és szinte már éreztem a szíve dobogását, majd ajkaink egymáséi lettek.

********Eközben a bulin********