Kezdett a hangulat egyrecsak a tetőfokára csapni. Elég sokan táncikálnak, de valakik meg csak ülnek a pultnál.
-Egy sex on the beach-et kérek.-megy oda Nicole a pulthoz.
A pultos egy pár perccel később a kész koktélt nyújtotta át neki.
-Mennyi lesz?-kérdezte meg Nicole.
-Neked? Neked ingyen.-mosolygott rá a pultossrác.
-Ja, hogy úgy!-mosolygott Nicole rá, és el kezdte inni a koktélt.
Miután lehúzta, bement a tömegbe és rázni kezdte, elég feltűnően, hogy ne csak már Tom legyen a figyelem középpontjában. Egy fél óra múlva már egy jó csapat fiú vette őt körül, és mindegyiknek az volt a szíve vágya, hogy hadd táncoljon ő vele. A lány élvezte, hogy csak úgy körülrajongják a férfiak, és mégjobban rázta, hogy a rasztásnak is feltűnjön.

-Ki az a csaj, aki ott annyira rázza?-nézte Tom Kaulitz azt a nagy tömeget, ahol a nagy fiútömeg volt.
-Nicole.-mondta Gustav.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemei.
-Ő az, de téged össze kéne kötni Georggal… már rég ott táncol a többi srác között.-mondta Gustav.
-Ott a helyem, te nem jössz?-kérdezte meg Tom a haverját.
-Most nem, nemrég ültem le.-mondta Gustav, majd Tom is belépett a kis körbe táncikálni.

Nicole ugyan észrevette, de csak levegőnek nézve, tovább táncolt. Egy darabig még nyomta így, majd mivel már túl unalmasnak találta, és látta, hogy Tom is ott van, megfogta a mögötte álló rövid hajú srácot, és hirtelen megcsókolta. Tomnak csak elsötétült a tekintete, míg a többi srác csak bíztatta őket. Nicole a sráccal kissé erotikusabban kezdett táncolni, volt tipi-tapi, csók meg miegymás. Ott fülytültek meg tapsoltak, hogy tovább, csinálják még, csak Tom Kaulitz volt olyan, hogy majd felrobban a dühében.
Tűrte egy darabig, majd hirtelen beállt harmadiknak és magához húzta Nicole-t, és megcsókolta, míg a kezét a lány formás hátsójára tette. Ám azonban Nicole nem bírta sokáig, és elszakadt Tomtól, és visszament a rövid hajú fiúhoz, aki egy diadalittas mosollyal nyugtázta, hogy végre Tom hoppon maradt. Tom látta a mosolyt, a szemei szinte szikrákat szórtak. Nem tétlenkedett sokat; hirtelen megfogta Nicole egyik karját és kihúzta a tömegből.
-Au, ez fáj! Mondd, te teljesen, hü.lye vagy?-kiabálta le Nicole a rasztás fejét.
-Nem, te vagy a hü.lye! Minek, hü.lyítesz engem, meg pár srácot?-kérdezte szikrázó szemekkel Tom.
-Csak nem féltékeny vagy Kaulitz?-nevetett Nicole Tom szemébe ördögien.
-És ha igen?-nézett dühösen Tom a lányra.
-Fogadj el így! Tök érdekes csak te vagy ennyire kiakadva, ha már jól akarom magam érezni, de te mindenhol feltűnsz, és mindent tönkreteszel!-kiabált Nicole.
-És? Tudni akarod, hogy miért?-kérdezte meg a rasztás.
-Várj, kitalálom. Azt mondanád, hogy szeretsz, pedig csak a féltékenység beszél belőled Kaulitz. Na csá!-indult vissza Nicole, de Tom visszahúzta.
-Mit képzelsz magadról?-kérdezte mérgesen Nicole, és próbálta kirántani a kezét a szorításból.
-Ne engem kérdezz! Te, mit képzelsz magadról? Azt hiszed azoknak nem csak egy éjre kellenél?-kezdett bele Tom.
-És neked is, mire kellettem? Ők legalább normálisabbak, és nem pont miután kiszállt belőlem, akkor egyből dob ki!-kiabálta Nicole.
-Nem egyből dobtalak ki!-jegyezte meg Tom.
-Áhh nem! Ann-Kathrint biztos nem, de velem ezt tetted. Bámultad a plafont, kérdeztem valamit, és a válaszod, mi volt? „Menny!”-ez volt. Úgyhogy Tom Kaulitz ne oszd nekem az észt, hogy mit tegyek, kivel és mikor milegyen, hanem nézzél magadba, és saját magadból indulj ki. S ha megbocsájtasz, akkor visszamegyek, és remélem, nem rántasz vissza, és eltűnsz a közelemből!-osztotta le Nicole Tomot, majd bement a buliba, és tovább folytatta a táncolást a fiúk nagy örömére.

Tom Kaulitz mérgesen ment vissza a bárba, majd egyenesen a pultnál telepedett le, és sorra lökte magába az erősebbnél erősebb innivalókat, nem törődve semmivel. Miután eléggé K.O. volt, fel akart állni, de nem sikerült valami hű de jól neki. Dülöngélve indult be a legnagyobb tömegbe Nicolehoz, célja volt, hogy elérjen hozzá. Megpillantotta, de a lány szinte észre sem vette, éppen a rövid hajú sráccal volt még elfoglalva. Próbált szólni hozzá, de egy hang sem jött ki a száján. Ígyhát, odadülöngélve a lányhoz, karonragadta amennyire az erelye engedte, és kihúzta.
-Tom, te normális vagy?-kiabált rá Nicole.
Tom nem szólt semmit, csak nézte a lányt, szinte már az ájulás szélén volt.
-Tom, hahó!-lengette meg a kezét Nicole, mikor észrevette a rasztás alig, reagál valamire.
Tom erre sem reagált semmit, hanem csak azt érezte, hogy kicsúszik alóla a talaj, és elsötétül előtte a világ.
-Tom! Jézusom!-kapta a kezét a szája elé.-Ébredj fel! Tooom!-szinte kiabált Nicole, mikor látta a rasztás nem mozdul.-Úristen!-fogta a fejét, és megjelentek a könnyei a szeméből.
Előkapta a telefonját, és tárcsázta a mentőket, akik mondták, hogy nemsokára odaérnek.
-Ne félj, mindjárt itt vannak a mentők! 2 perc és itt vagyok, csak kihívom Georgot és Gustavot!-mondta, majd bement a bárba, és nehezen, de előkerítette őket.
-Mi a baj Nicole?-bombázta a két srác őt, miközben mentek ki.
-Tom…hüpp…Tom kihúzott a tömegből…hüpp…és ide hozott, majd…hüpp…majd összeesett.-sírta el Nicole, mire kiértek Tomhoz.
-Te jó ég!-fogta a fejét Georg.
-Hogyan esett össze és mitől?-kérdezte meg Gustav.
-Nehm tudom…hüpp… deh gyanítom, hogy a sokh pihától.-mondta hüppögve Nicole.
-Mentőket már hívtál?-kérdezte meg Georg.
-Igen!-mondta Nicole.
-Értesíteni kéne Billt meg Wikkyt.-jegyezte meg Gustav.
-Felhívom őket.-mondta Georg, majd elővette a telefonját, és hívni kezdte Billt.

********Nálunk********

„Édes, a szerelmed veszélyes, hogy mire vagy képes, azt bizonyítsd és így lehetsz esélyes, azt mondják drága, a csókjaidnak ára…”

-Ne, Bill ezt ne!-húzódtam el tőle.
-Miért? Miért ne? Visszacsókoltál.-jegyezte meg Bill.
-Mert csak kaptál az alkalmon. Elmeséltem nagyvonalakban az életem, és te csak kaptál azon, hogy szomorú voltam ezután, és csak megcsókoltál.-mondtam a szemébe az igazat.
-De nem, ez nem így volt Wikky.-kezdett bele Bill.
-Hanem hogyan?-szóltam közbe.
-Tudod, akármilyen, hü.lyén is hangzik, de tetszel nekem. És akármennyire is próbálom titkolni, nem tudom, nem akarom magamba folytani az érzéseimet.-mondta őszintén Bill.
Nem szóltam semmit, csak magamba mélyedtem. Lehajtottam a fejem, és az ezelőtt mondott szavakon gondolkodtam. Sosem vallott még így valaki szerelmet, hogy így felválalja az érzéseit. Ő az első, aki ennyire nyíltan beszélt az érzéseiről, előtte más senki. Csak én futottam utánuk, de most itt áll előttem, és mintha ő lett volna az én előző helyzeteimben, amikor pasiztam. Csak magamba süllyedtem, majd nem sokkal később megszólaltam.
-Tudod, te vagy az első, aki az irántam való érzelmeiről beszél Bill Kaulitz szinte pár heti ismertség után. Legelőször már a megjelenésed miatt, és minden miatt, utáltalak, ahogy az egész bandát. De rájöttem, hogy más vagy, mint az újságokban. Nem az az önző, nagyképű pasi vagy te, hanem az őszinte és segítőkéz. És nagyon meghatottál a véleményeddel. Gondolom, az üvegezés utáni beszélgetéskor is már ezt akartad elmondani, de még nem merted, nem?-néztem rá.
-Igen, de csak most jött el az alkalom, itt a kikötőben. Szóval, akkor járnál velem?-kérdezte meg Bill.
-Igen.-mondtam, és megcsókoltam.
-Annyira örülök!-mosolygott rám.
-Én is, de mondd csak, a rajongókkal mi lesz, ha netán kiderül?-néztem rá.
-Biztos, elég sokan fognak mérgelődni, és fognak jönni durva üzenetek, de ha megbízol bennem, akkor át tudod majd vészelni. A rajongókkal, meg ilyentéren nem kell törődni. Lehet, hogy visszaesik a népszerűségem a körükben, de én is ember vagyok, és nekem is vannak érzéseim, és Bill Kaulitz nem lehet facér egy életen át.-mondta Bill.
-De ugye nem jelentjük még be? Légy szíves titkoljuk, mégha azt mondod az interjúban, hogy van kapcsolatod is, ne mondd el légyszi, hogy ki az.-kértem meg Billt.
-Nem fogom, de nem is foglak letagadni, csak annyit, hogy egy gyönyörű lány személyében találtam meg a boldogságot.-mondta Bill.
-Oké!-mosolyogtam rá, és megcsókoltam.
A híd nemsokára végre visszafordult, és le tudtunk jönni a szárazföldre. Ezután csak beszélgettünk, viccelődtünk egyéb dolgokon illetve csókolóztunk. Elég régóta ülhettünk a padon, mikor megszólalt Bill telefonja.
-Bocsi, de ezt fel kell vennem.-mondta, majd előkutatta a telefonját.
-Semmi gond.-mondtam.
-Hallo.-szólt bele a telefonba.
-…-valaki.
-Hogy mi? Hol van? Mi van vele?-kérdezte meg Bill idegesebben.
-…-valaki.
-Úristen, persze egy jó fél óra és ott vagyunk.-mondta Bill kétségbeesetten.
-…-valaki.
-Jól van Georg, igen Wikkyvel vagyok, és majd többet odabent. Indulunk, csá.-nyomta ki Bill a telefont.
-Hey Bill, mi a baj?-kérdeztem meg, láttam, hogy valami történt.
-Tom kórházban van.-bukott ki belőle.
-Jézusom. És miért?-kérdeztem meg.
-Nem tudom, állítólag sokat ivott. De most hívok egy taxit, és odamegyünk.-mondta Bill.
-Oké, csak nyugodj meg. Ha sokat ivott, akkor lehet, hogy alkoholmérgezése van.-mondtam, majd Bill felhívta Sakit.
-10 perc és itt lesz, hogy mit mondtál? Alkoholmérgezés?-kerekedtek el Bill szemei.
-Igen, ez lehet. Kimossák a gyomrát, és kap fájdalomcsillapítót, és utána jól lesz.-mondtam.
-Értem, gondolom a gyomormosás nem valami kellemes.-mondta Bill, miközben mentünk el a kikötőtől, mivel oda nem jöhet be autó, át a piacon, és kiértünk az útra.
-Az nem kellemes állítólag.-mondtam.
Aztán odaért Saki az autóval, majd beszálltunk, és egyenesen a kórház felé mentünk. Bill nagyon aggódott. Egy 10 perc múlva, immár a kórház előtt szálltunk ki az autóból.