Azonnal kiszállt és rohant be a klinikára. Mint a szélvész, úgy suhant el mellőlem.
-Hey, uram! Hova megy?-kiáltott utána a recepciónál álló nővér.
-A testvéremet nemrég hozták be, őhozzá! Meg tudná mondani, hogy hová vitték?-kérdezte meg azonnal Bill.
-Kérném a beteg nevét!-mondta a recepciós nővér.
-Tom Kaulitz-Trümper.-mondta Bill.
-Bill, minek kellett annyira elfutnod?-torkollom le a kérdésemmel, mikor beérek.
-A második emelten van, ott majd többet fognak mondani.-mondta a nővérke.
-Köszönjük szépen!-mondta Bill, majd húzni kezdett a lift felé.
-Na, Bill nyugi, ne tépd le rólam a bőrt!-jegyeztem meg a liftben.
-Jó jó, csak nagyon izgulok! Mi van, ha nem alkoholmérgezése van, hanem valamivel komolyabb? Nem voltam ott, áhh kellett nekem lelépnem. Istenem, akkor nem történt volna ez vele!-idegeskedett Bill, miközben a liftben voltunk.
-Jól van, próbálj megnyugodni.-mondtam, miközben kiszálltunk a liftből.
-Ott vannak a többiek.-indult meg Bill ismét rendesen.
-Jó.-mondtam, majd szinte futottam mellette, oly annyira sietett.

-Sziasztok! Hol van? Hol van most Tom?-állt meg a két srác és Nicole előtt, aki mellé lecsücsültem.
-Nemrég vitték el az egyik vizsgálóba.-mondta Gustav.
-Hogyan történt?-kérdezte meg Bill kissé idegsen.
-Gustavval onnan tudjuk, csak, hogy Nicole húzott ki minket, és már ott feküdt eszméletlenül Tom a járdán.-mondta Georg; Nicolera sandított, hogy már mondja el már, hogy mi miatt is történt valójában a baleset.
-Mi van?-nézett fel Nicole, és egy ideges Billt látott, és 3 kérdő tekintetű fiatalt.
-Nicole, elmondod, hogy hogyan volt az egész?-kérdezte idegesen Bill.
-Oké. Onnan kezdődött, hogy láttam Tomot, egy szőke hajú csajjal, akivel éppen s.márolt, és rámvigyorgott, mint ahogy el lehet képzelni mondaná „Ezaz szivi, sokkal jobb vagy, mint bármelyik csaj a világon!”, és akkor rendeltem egy piát, majd utána a kör közepére beálltam, és táncolni kezdtem, de eléggé a határon voltam. Ott táncoltál te is Georg, de pont direkt nem téged választottalak, hanem a rövid tüsihajú srácot, akivel még durvábban táncoltam, és Tommal nem egyszer farkasszemet néztünk, majd ő odajött, és beállt közénk táncolni. Nem egyszer húzott magához, majd kivitt a tömegből, és osztogatni kezdett, mire kiakadtam, és megmondtam a magamét neki, és indultam befelé, de visszahúzott, ismét megmondtam a magamét, majd bejöttem. Ittam, és visszamentem táncolni. Tom is biztos, hogy bejött, de csak ivott és ivott, majd nem sokkal ismét kihúzott a tömegből, de már akkor nagyon dülöngélt. Odakint próbáltam hozzá beszélni, de nem szólt semmit, majd összeesett, a sok alkohol hatására. Az egész az én hibám, ha nem kezdek el táncolni, akkor nem lenne ez.-fakadt ki Nicole.
-De mondd, hogy lehettél ilyen hü.lye? Hah? Te nem vagy jól! A te hibád lesz, ha holnap nem tudunk fellépni Madridban!-üvöltött Bill.
-Bill, nyugodjál légyszi le! Nem Nicole hibája, hogy a m.arha öcséd leitta magát. Amúgy is kimossák a gyomrát, és mehetünk vissza a szállodába, nem tartják bent naphosszat!-mondtam Bill felé fordulva.-Jól van Nicole, csss ne sírj, nem a te hibád!-vígasztaltam a barátnőmet.
-Remélem, mert holnap Madridban koncert!-jegyezte meg Bill.
-David így is ki lesz akadva.-jegyezte meg Gustav, mivel meglátta a messziből a managert, kinek szinte a feje piroslott a dühtől.
-Mit csinált ez a ba.romarcú?-ért oda a manager, szinte kiabált.
-Leitta magát, de fullosan. Most mossák a gyomrát.-mondta Georg.
-Te jószagú úristen! Hogyan lesz akkor holnap, mert nem léphet színpadra! A koncertet meg elhalasztani nem lehet!-jegyezte meg erélyesen David.
-Passz.-jött az egyhangú felelet.
-Na jó, majd holnap eldöntjük, hogy mi legyen, de gitáros nélkül nem lehet koncert.-mondta David.
-Persze, hogy nem! De most ne is ezen gondolkodj, hanem, hogy mi van Tommal!-jegyezte meg hidegen Bill, ugyanis a manager mint mindig, most is a pénzére gondolt, amelyet minden koncert után zsebrevág.

Nem telt bele még egy fél óra, és kinyílt a vizsgáló ajtaja, és egy tolószékben hozták ki Tomot, kissé kábultan.
-Csakhogy!-lélegzettek néhányan fel, köztük Bill s odament az öccséhez, és a doktor úrra figyelt.
-Alkoholmérgezése volt, közepes státuszú. Körülbelül 3 liter alkoholt távolítottunk el a szervezetéből. Pár napig jó lenne pihennie, nem szabadna felhajtásnak lenni körülötte! Tudom, hogy önök egy híres neves zenekar, de nélkülözniük kell a gitárosukat. Sajnálom, de ez van!-mondta az orvos.
-Köszönjük! De akkor most elvihetjük?-kérdezte meg David.
-Igen, de pihenjen, és nem léphet fel a következő koncerten, amit úgy tudok holnap lesz, mert a lányom megy rá, szóval szemmel lesztek tartva!-mondta az orvos fenyegetően.
-Jó, de akkor most mennénk is, nagyon köszönjük Dr. úr!-mondta David.
-Ez a kötelességem, és ha lehet, ne igyatok annyit az after partykon!-mondta az orvos, majd ment a dolgára.
-Na menjünk!-mondta David, majd Tomot megkapta Georg meg Gustav oldalról, és kivánszrogtunk a kórházból.
Saki egy 10 percen belül itt volt értünk. Tomot betették a mikrobusz legvégébe, ott pont elfért. Elé ült be Bill, aki szinte mindegyik percben hátrafordult a testvéréhez, aki ismét álomba zuhant. Valahogyan /na hogyan?/ Bill mellé keveredtem, a másik oldalamon meg Nicole volt, most már megnyugodott. Előttünk ült Georg és Gustav, és legelöl Saki mellett meg David.
-Nicole!-szólalt meg Bill, miközben ültünk az autóban.
-Igen?-nézett rá a lány.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de nagyon ideges lettem, mikor hívott Georg, hogy baj van Tommal. Ne haragudj rám. Tudod, ha Tommal bármi van, mindig így reagálok, hiszen Ő az ikrem, a másik felem.-mondta őszintén Bill.
-Rosszul esett, hogy így kiabáltál, de meg tudom érteni a kifogásodat!-mondta Nicole.
-Megbocsájtasz?-kérdezte meg Bill.
-Igen, de csak akkor, ha elmondjátok, hogy mi volt a kikötőbe!-ragadta meg az alkalmat Nicole.
-Hogy mi?-fordult hátra Georg.
-Milyen kikötő?-fordult hátra Gustav is.
-Jujj, de okosok vagytok! Az nem tűnt fel nektek, hogy nem csak Bill hiányzott a buliról, hanem Wikky is?-világosította fel őket Nicole.
-Jaaa. Na, de akkor mi is volt?-kíváncsiskodott Gustav és Georg.
-Mondd el Bill.-kacsintottam rá.-De ne részletezd, hanem a főt!-mondtam.
-Jól van. Szóval Wikky és én összejöttünk.-mondta el a hírt Bill.
-WáoW-hangzott az öröm.

-És ki is mondta, hogy nem jövök össze egyikkel sem, én a hosszúkapcsolatok híve vagyok?-kérdezte meg Nicole, mikor már felértünk a szobába, és búcsút vettünk a srácoktól.
-o_O, azt hiszem változnak az idők, vele változok én is!-mosolyogtam rá Nicolera.
-De mennyire! Nem baj, legalább nem ölitek meg egymást! Egyébként a macska merre van?-kérdezte meg Nicole.
-Cira? Cic.-hívtam a macskuszt, majd kijött a hálóból.
-Adni kéne neki enni, nem?-kérdezte meg Nicole, miközben felvette a karjaiba a cicát.
-Aha, veszek is elő.-mondtam, majd a minihűtőt kinyitottam, melybe beletettük a macskakaját.
Felnyitottam a konzervet, majd hoztam ki a cica evőstálját, és tettem neki egy kicsi Whiskas adult finomságot, melyet, egy 10 perc alatt meg is evett a cica. Aztán adtunk még neki tejet, majd egy kicsit még nyúztuk szegényt, bár élvezte, majd betettük a helyére, és Nicole is meg én is nyugovóra tértünk.