Az ágy már kora reggel kidobta az egész bandát, mivel David Jost a banda managere volt olyan *kedves*, hogy mindenkit telefonon értesített, hogy reggel pontban 7 órakor indulunk Madrid felé. Szinte mindenki bezuhant az ágyába, és tovább szunyált. Tiszta csönd telepedett a buszra.
Pár órával később…
-Olyan szépen alszik.-susmorog Bill.
-Ki?-kapta fel a fejét Gustav.
-Hát Wikky… nagyon édes.-mondta Bill.
-Ezt úgy érted, ahogy gondolom?-kérdezte meg a dobos.
-Hogy gondolod?-kérdezte meg Bill.
-Nos, hogy ti összejöttetek?-kérdezte meg Gustav.
-Igen, tegnap a kikötőben, de erről csönd!-mosolygott az énekes boldogan.
-Persze, bennem megbízhatsz!-mondta Gustav.
-Oké, na de most bemegyek, és meglepem.-mondta Bill, és beindult az ágyamhoz.
Leült az ágy szélére, de mivel nem tudta támasztani mihez magát, így úgy döntött, hogy ledől, de nem jött össze neki, mert egy bizonyos személy megakadályozta ebben.
-MIÁU!-nyávogott Cira, mikor érezte, hogy veszély leselkedik rá.
-Jézusom!-állt fel Bill, és a macskát felemelte és az ölébe vette, majd inkább kiment vissza Gustavhoz.
-Na, mégsem keltetted fel az asszonykát?-kérdezte meg poénkodva Gustav.
-Nem, mert ez a macska megakadályozott benne!-mondta Bill, miközben simogatta Cira-t, amit a macska örömmel tűrt, és hozzá dorombolt neki.

-Ki volt az az őrült, aki ekkorát nyávogott az előbb?-toppogtam ki kissé álmatagon a minikonyhába.
-A macskád.-mondta Bill, miközben felállt és igyekezett megcsókolni.
-Hey, más is van, és simán lebukhatunk!-állítottam le Billt.
-Nyugi, Gustav előtt lehet, ő tud róla.-mondta mosolyogva Bill.
-Ja, hogy úgy! Áhá! Elmondtad neki, hogy bemutasd mennyire is tudod szeretni a csajod!-mondtam.
-Igen.-mondta Bill, majd megcsókolt.

-Hehh, ezek meg mit csinálnak?-ült le Georg az egyik üres helyre.
-Csókolóznak, mit csinálnának.-oktatta ki a haverját Gustav.
-De miért csókolóznak, ha nem járnak? Bill nem olyan, mint Tom!-vágott értelmes fejet Georg.
-De sügér vagy te, he’! Gondolhattam volna Georg, te neked lesznek ilyen, hü.lye beszólásod!-jegyezte meg Bill miután abbahagyta a szám felfedezését.
-De akkor ti most jártok?-kérdezte meg Georg.
-Nem!-mondtuk egyszerre Billel.
-Hehehe! Méghogy nem, de látom, amit látok!-mondta a basszer.
-Jól van Georg, téged sem az eszedért szeretünk!-mondta Bill, majd bement az ágyához.
-Na, Wikky ti most tényleg nem jártok?-kérdezte meg újra Georg.
-Tényleg nem!-mondtam, majd leültem a két srác közé, és készítettem valami ennivalót, amit megettem, majd bementem az ágyamhoz.

Délután…
Éppen David dumált, vagyis közölte velünk a felállást.
-Akkor ki lesz a helyemen?-kérdezte meg Tom, miközbeb kezdett lekonyulni a szája.
-Ki más is lenne? Hát Wikky!-vágta rá David.
-Hogy mi?-kerekedtek el a szemeim.
-Igen, te!-mondta David.
-De hát én nem is tudom a kottákat.-mondtam.
-Nem baj, lesz lent egy súgó, és a füledbe is mondjuk, ha elhibáznád!-mondta David.
-És a rajongók? Mit szólnak majd? Úristen… nem akarom, hogy velem legyen tele az összes napilap, hogy egy lány volt Tom helyén, és hogy találgassanak, kivel járok, meg hasonlók, mert azt nem élem túl!-kezdtem pánikolni.
-Hey Wikky, nyugi! Csak mosolyogj, és egy pár cikk lesz rólad, de ki fogom magyarázni, hiszen okkal vagy te Tom helyén, mert Tomnak kimosták a gyomrát, szóval kiscsaj, aggodalomra semmi ok!-mondta David.
-De akkor is, nem… nem merem!-mondtam, majd feláltam, és felmentem a busz tetejébe.

-Ez túl gyors volt neki, és túl hirtelen érte!-mondta Nicole.
-Utána megyek!-állt fel Bill.
-Oké.-mondta Nicole, majd a többiek kissé gyanús fejjel fordultak Nicole felé.
-Nicole, te vagy Wikky legjobb barátnője, kérdezhetnék valamit?-próbálkozott Georg.
-Persze, mondd csak.-mondta Nicole.
-Nem járnak ők ketten?-kérdezte meg Georg.
-Mi?-kapta fel a fejét Tom és David.
-Ebből semmi sem igaz, ők nem járnak, csak lelkitársak. Wikky is többször nyugtatta meg Billt, most pedig Billen a sor, hogy nyugtassa Wikkyt, és adjon egy kis bátorságot neki az esti koncertre.-mondta szemrebenés nélkül Nicole.
-Akkor tényleg nem járnak!-jegyezte meg Georg.
-Vagy mégis?-kérdezte meg Tom.
-Tom, dehogy járnak!-oltotta le a rasztást Nicole.
-Jól van, fáradt vagyok!-mondta Tom, majd lakatot tett a szájára.

-De tényleg nem merek kiállni a színpadra. Nézd, annyi féltékeny rajongó lesz, mindenki fintorogva fog nézni rám, hogy ki vagyok és mit keresek Tom helyett!-mondtam.
-Jól van, de mielőtt elkezdődik az igazi buli, elmondom majd az okot jó? És máris onnantól a szívükben leszel. Azt fogom mondani, hogy egy beugró vagy, aki Tom helyett válalta el a mai koncertet, mert Tom tegnap kissé többet ivott a kelleténél, és mám még eléggé rosszul volt, és úgy döntött, hogy kihagyja a koncertet.-mondta Bill.
-Oké. De akkor is félek!-mondtam, és a mellkasába fúrtam a fejemet.
-Nyugi cica!-mondta, miközben simogatta a hátam.
-Nem vagyok cica!-mondtam.
-De az vagy, egy nagyon aranyos, imádnivaló éber macska!-mondta Bill.
-Éber?-néztem rá aranyosan.
-Igen, mert mindig aktív vagy, bármire felkelsz!-mondta Bill.
-Ja, vagy úgy.-mosolyogtam rá, majd megcsókolt Bill.

Ezután nem sokkal megérkeztünk a hotelhoz, elfoglaltuk a szobákat, és egyből volt a rohanás a stadionba. Mint tegnap is, a hátsó bejáraton mentünk be, és amíg bejártunk hamis srácoknak öltözött emberkéket engedtünk szabadjára, hogy velük foglalkozzanak a rajongók.
Nagyban csináltam már Gustav sminkjét, mikor Bill is megjelent.
-Cica, megcsinálod a sminkem?-kérdezte meg.
-Persze édes.-mosolyogtam rá.
-Milyen édes?-jelent meg az ajtóban Tom meg Georg, kérdő tekintettel.
-Édesmézespuszedli!-mondtuk Billel.
-Na, ez magas!-jegyezte meg Tom.
-Nem baj tesó, de most én jövök!-mondta Bill, mikor látta, hogy Gustav felkel a sminkes asztaltól.
-Jól van Bill.-mondta Tom, majd összenézett Georggal, miből csak egy sunyi vigyort és egy szokásos haveri összenézést vettem észre.
15 perccel később…
-Na, kész is vagy!-mondtam Billnek.
-Köszi.-mosolygott rám; legszívesebben megcsókolt volna, de nem tehette meg.
-És most én jövök!-ült be a székbe Tom.
-Hey, és én? Elő kell még készülnöm meg hasonlók! És a koncert 1 óra múlva kezdődik!-mondtam.
-Csak egy kis alapozó lesz, hogy ne lássa Nicole a ragyáim, míg te kint szórakoztatod a közönséget!-mondta Tom.
-Oké!-egyeztem bele, és feltettem egy kis alapozót rá, és készen is volt.
-Köszi!-szállt ki Tom.
-Szívesen!-mondtam, majd láttam, ahogy Georg is közeledik.
-Wikky, olyan szépen megcsináltad őket, engem is légyszi!-kezdett el szinte nyávogni Georg.
-Sorry Georg, nem akarok most kö.csög lenni, de most mennem kell készülni, majd jön Nicole és megcsinálja a sminked, talán még jobban, mint én! Nicole jobban gyakorlottabb benne!-kacsintottam a basszusgitárosra, majd bementem a közösbe és előszedtem a cuccaim közül a fekete-fehér csíkos pólómat, aminek a vállkulccsontjánál van egy kötő, és egy hozzá illő csőgatyát, fehérneműt, dezodort és parfümöt, és mentem is a tusolóba. Megmostam a hajam, majd letusoltam. Gyorsan megszárítottam amennyire tudtam. Felvettem a ruhát, és már mentem is Nicolehoz, hogy megcsinálja a sminkem, illetve megkértem az egyik szabad srácot, hogy egyenesítse ki a hajam. (ugye a kis kényelmes…:D)
-Így jó lesz? Vagy még egy kicsit vadabb legyen?-kérdezte meg Nicole, mikor a szememet csinálta.
-Jó lesz ez!-mondtam.
-Akkor egy kis rúzs még, meg szájfény, és készen is leszel. Georg vigyázz, hadd kenjem ki Wikky száját!-szólt Nicole Georgnak, ki éppen a hajamat vasalta, hát igen Georg volt szabad préda, akit Nicole be tudott fogni, de a basszer szívesen vállalta a feladatot.
-Jól van! Amúgy Wikky, ba.romi sok hajad van!-jegyezte meg.
-Tudom!-mondtam, majd nemsokára elkészültem.

Odakint a nagy sikongás, már csak percek kérdése, és kezdetét veszi a koncert. Oldalt állunk már, a kezemben Tom fekete Gibson gitárja. Aztán felmegyünk. Elsötétült minden, alig látok valamit. Felállunk a helyünkre, majd elkezdem pengetni Georggal együtt a gitárt; megszólal a dob, és kigyúlnak a fények, és pár másodpercen belül megszólal az Übers Ende der Welt legelső sora, és Bill, mint akit rakétából lőttek felszalad a színpadra, és kezdetét veszi a koncert. Az első szám után Bill szép estét kíván a jelenlévőknek, és elmondja azt az okot, amiért nem Tom gitározik ma, hanem én.
-… és fogadjátok sok szeretettel Wikkyt a bájos leányzót, aki volt képes elválalni a mai estét Tom helyett! Reméljük ugyanolyan jó koncertbek nézünk elébe, mint ami volt tegnap este Barcelonában! Szóval és most jöjjön a következő számunk, melyet Tom írt azaz a bizonyos „Reden”!-mondta Bill, majd lejátszottunk úgy, mint az azt követőket.
A koncert közben Bill hol ide hol oda ugrált. A Schrei-nél felhívott egy szép lányt, és vele énekelt, majd tovább folytatódott a koncert. A koncert vége felé nagyon is belejöttem. Mivel úgy volt, hogy nem játszuk az „In die Nacht”-ot, mert nem Tom volt, hanem én, mégis lejátszottuk. Fergeteges buli volt. A koncert végén a legtöbb rajongó tapsolt, volt aki sírt. Ekkor tudatosult bennem az, hogy Nicole és én valamilyenféle kiválasztottak vagyunk a sok közül, hogy itt lehetünk a srácokkal, mint sminkes, és ez a mint sminkes megnyilvánulás, mennyire is takarja, hogy Billel egy párt alkotunk, de a kérdés, meddig???