Minden tökéletesen el volt rendezve és mindenki felvette azt a tökéletes mosolyt amivel a vendégeketet fogadjuk. Már csak percek kérdése és itt lesz mindenki. Fel, s alá járkáltam a házban a többiek meg csak nyugodtan ültek a kanapén. Nem éretettem, hogy tudnak ilyen nyugodtak lenni mikor nem soká itt vannak a szüleink és mindennek tökéletesnek kell lennie. -Christi nyugi már elszédülök, egyfolytában ide- oda járkálsz. Nem fognak megenni nem értem mért félsz ennyire- mondta Betti -Tudom ,de én akkor is izgulok. Még sosem találkoztam a szüleitekkel és szeretnék nekik jó benyomást nyújtani -mondtam -Ha görcsölsz akkor csak mindent elrontasz. Próbálj meg nyugodt lenni- mondta Gustav -Én próbálok, de nem megy- mondtam majd megszólalt a csengő -Jött valaki- mondtam -Akkor nyiss ajtót -mondta Redzsi -Jó, de.... jó áll a sminkem?- kérdeztem -Igen ,de menj már- mondta Betti Gyorsan az ajtóhoz szaladtam, belenéztem az előszoba tükörbe ahol egy ideges arcal találtam magamat szembe és magamra varázsoltam egy bájos mosolyt majd kinyitottam az ajtót. -Jó estét- mondtam hangosan, érhetően és mosolyogva mire Georg és Betti szülei is elmosolyodták magukat. -Jó estét- hallatszódott -Jöjjenek beljebb- nyitottam ki jobban az ajót majd sorba bejöttek rajta az emberek -Jó estét- jött ki Tom is az előszobába -Jó estét- köszöntek neki a vendégek Mindenki levette a kabátját majd felém fordultak és megszólalt a csengő. -Menjenek beljebb mindjárt megyek én is- mondtam mosolyogva, de már remegett a szám a sok vigyorgástól meg izgalomtól -Erre- fogta meg a hátát Tom az utolsóként lépkedő embernek majd a nappaliba vezette őket. Újra belenéztem a tükörbe majd kifújtam a levegőt és kinyitottam az ajót. -Anya- öleltem meg hirtelen anyát aki asse tudta, hogy most mi van -Kicsikém- mondta apa -Jól vagyok -mondtam majd elengedtem anyát -Mi ez a hirtelen ölelgetés? -kérdezte anya -Bocsi csak nagyon régen láttalak már benneteket- mondtam -Hát igen elég régen jártál már arra- mondta anya majd bejött az előszobba és követte őt apa is -Szijja Christi- ugrott a nyakamba Roxen -Szijja kiscsaj mizu? -kérdeztem -Semmi. Hiányoztál -mondta és a nyakamba csimpaszkodott és sikerült azt elérnie, hogy az ölembe tartsam vagyis igazából a lábát körém kulcsolta és szinte fogni sem kellett -Áhhh szijjasztok- jött ki Tom majd anyának adott 2 puszit apávak meg kezet fogot -Szia Roxen- mondta Tom Roxennek -Szijja Tom -mondta Tom majd az egyik kezével Tomot ölelte át -Gyere majd én foglak nehogy Christinek és a babának valami baja legyen- mondta Tom majd kivette a kezemből Roxent és bevitte a nappaliba Már csak Gustav és Juli anyukája és apukája hiányzott na és Andreas, Jessi és Melitta. Újabb csengő.Az ajtóban Jessi, Andreas, Melitta és az előbb említettek szülei álltak. -Jó estét- köszöntem -Jó estét- hallottam az idősebb népet -Sziasztok- köszöntem Andreaséknak akik adtak 2 puszit és beléptek az előszobába -Jöjjenek beljebb- invitáltam be a népet akik levették a kabátjukat majd bevezettem őket a nappaliba ahol már nagy volt a fenn forgás. Odamentem Tomhoz aki éppen Betti szüleivel társalgott. -Ő itt az én barátnőm -karolt át Tom -Örvendek, Paul vagyok- nyújtotta felém a kezét Betti apja -Christina- mondtam majd kezet ráztam vele -Laura -mutatkozott be a nő is -Örültem- mosolyogtam ,de Laura valahogy nem viszonozta inkább elfordult és elhúzta onnan lányát -Ne haragudjanak mindig van valami baja- mondta Paul majd ő is lelépett -Na hát ez szép volt- mondtam majd tovább mentünk -Nyugi nem veled volt baja- suttogta Tom -Hát nem úgy nézett ki- mondtam -Anya, apa ő itt Christi és Tom- mondta Juli a szüleinek -Igazán összeillő páros- mondta az apukája -Mark vagyok- mutatkozott be az apa -Én Christi- nyújtottam a kezem -Tom- mutatkozott be Tom is -Phobe vagyok Juli anyukája és már nagyon sok jót hallottam rólatok- mondta Juli anyukája mosolyogva -Komolyan?- mosolyogtam és kezet fogtam vele -Igen, örülök, hogy megismerhettelek benneteket- mondta Phobe majd elmentek a pezsgős asztalhoz -Na ez jobb volt mint vártam- mondtam fellélegezve majd Gustav és Georg szüleihez siettünk ahol Katrinnel már jól elviccelődtek. -Megérkeztek az emlegetett szamarak- mondta vigyorgva Georg és átkarolt -Ő itt a apum, Christian és az anyum Maria- mondta Gustav -Örülök- mosolyogtam- Christi vagyok- fogtam velük kezet -Tom- mosolygott egyre hülyébben Tom és közben a 2. pohár pezsgőt kortyolgatta -Na most mi jövünk- mondta Georg -Ő az én anyum Szandra és az apám Raffael- mutogatott majd mi is bemutatkoztunk és kezet fogtunk -Mikor lesz vacsora?-kérdezte Georg -Már megint a hasán jár az esze- mosolygott Szandra -Tom is ilyen- mosolyogtam -Naaa- mondta Tom -Hát most nem?... de ...hátakkor meg- beszéltem meg magammal -Christi- hallottam magam mögül Bill hangját mire megfordultam -Gyere egy picit -mondta Bill -Egy pillanat- fordultam a többiek felé majd elmentem Billel -Mi a baj? -kérdeztem -Anyáék?- kérdezte izgatottan Bill -Nyugi itt lesznek- mondtam -De már rég itt kéne lennie- mondta és közben ide- oda járkált -Ismered anyudat. Olyan mint te. Több óra kell neki mire tökéletes arcot varázsol magának plusz még mire kiválasztja mit is vegyel fel- mondtam -Háááát mondjuk ja ,de akkor is- mondta -Nyugi már nem soká itt lesznek ,de ha nem nyugszol akkor hívd fel- mondtam, de megszólalt a csengő -Már nem is kell- mosolygott és ment ajót nyitni ahol Simone és Gordon állt. Bill persze rögtön a nyakukb ugrott szegények alig kaptak levegőt. Mindenki köszönt mindenkinek majd leültünk kajálni. -Anya én nem eszek másodikat- nyafogott Melitta mire mindenki ránézett -Mért nem?- kérdezte tőle Jessi -Mert nem vagyok éhes- mondta Melitta -De muszáj mert aztán meg éhes leszel- mondta Jessi -De én akkor sem vagyok éhes- mondta Melitta -Melitta!!A múltkor is ez volt. Nem akartál enni aztán meg nyavajogtál, hogy éhes vagy. Most van vacsora még egyszer nem fognak miattad megteríteni- szólt rá Jessi kicsit mégesen -Jessi semmi baj, ha nem éhes akkor nem kell ennie majd eszik később- szóltam bele a beszélgetésükbe -Nem Christi, meg kell tanulnia, hogy akkor eszünk amikor kell- mondta Jessi -Igazad van ,de ha nem éhes és különben is mi van akkor ha majd később eszik. Nincs semmi hagyd hagy menjen játszani. Gondoltam Roxen is inkább játszana- néztem Roxenre aki csak ült és mikor kiejetettem a nevét elkezdett bólogatni -Hát jó -egyezett bele Jesi -Nyugi nekem is ilyenek voltak a gyerekeim- mosolygott Szandra Jessire majd elkezdtek beszélgetni -Christi te mivel foglalkozol?- kérdezte Betti anyukája, Laura -Fehérneműmodell vagyok ,de mivel most 5 hónapos terhes vagyok ezért nem dolgozom- mondtam -Értem, de rólad régebben jelentek meg meztelen képek is- mondta Laura mire mindenki rámnézett én meg kezdtem kényelmetlenül érezni magamat -Hát... az az igazság, hogy igen- mondtam -Nem értem mi jót tartanak ezekben, hogy az ember így kitárulkozik idegen embereknek- mondta lenézően Laura -Tudja volt rá okom, hogy ezt tegyem- mondtam -Képzelem mi- mondta Laura majd a tányérját nézte -Anya mi bajod van?- kérdezte Betti -Semmi- mondta Laura -És mond csak ki az apja a gyereknek?- kérdezte Laura -Természetesen Tom- mondtam -Drágám hagyuk Christit- szólalt meg Paul -Jól van csak kíváncsi voltam rá, hogy azért van-e Tommal mert van pénze vagy mert ő a gyereke apja- mondta Laura mire bennem teljesen felment a pumpa -Na jó nekem ebből elengem van- dobtam ki a kezemből az evőeszközt -Mi a fene baja van velem?- kérdeztem -Te velem ne beszélj így- mondta Laura -Mért?- húztam a felöldököm- Nem tudom mi a fene baja van velem, de jobb ha leállítja magát vagy mehet el!!!- mondtam dühösen majd felálltam az asztaltól -Elég!!!- kiltotta el magát Betti -Hagyjátok abba- mondta Betti -Nem értem anya mi bajod van Christivel ,de ha nem hagyod abba akkor tényleg mehetsz- mondta Betti -Simán elküldenél?- kérdezte Laura -Simán, nem érem mi bajod van Chrisivel ,de nem hagyom ,hogy a barátőmmel így beszélj.- mondta Betti már hangosabban mint a normál hang -Mégis, hogy beszéljek egy ilyen kis fruskval aki a férfimagazinokban mutogatja a meztelen testét- mondta Laura mire már Tomban is kezdett felmenni a pumpa én meg csak álltam és néztem rájuk értetlenül. Dühös voltam, de nem mertem egy szót sem szólni. Csendesen álltam az asztaltól távol és csak néztem a veszedő emberekre akik tulajdonképpen rajtam veszekedtek, de mégis olyan volt mintha Betti anyukájban lenne valami olyan ami a lány ellen szól és mindenki más ellen. -Neked mindig van valami bajod mindenkivel.Sosem azt nézed, hogy mit vitt véghez az illentő és mennyi jót tett az emberekért. Te mindenkiben a hibát keresed és ha megtalálod azzal kezded el szúrkálni amíg el nem éred, hogy megutáljon. Nem veszed észre magadat ,hogy mennyire idegesítő vagy és, hogy mennyire elegem van belölled. Azt hiszed te tökéletes vagy pedig egyáltalán nem vagy az. Tele vagy hibával csak éppen te nem veszed észre. Christinek csupán annyi bűne volt, hogy levetkőzött egy lapnak ,de te nem tudod mért. De honnan is tudnád. Téged nem érdekel más csak a saját igazad. Mindig is te akartál lenni a központ. Elég volt belölled!!!!- bukott ki Betti Mindenki ijedten nézett a két emberre. A levegő csak úgy forrt köztünk. Senki sem tudta mit is kéne most tenni csak néztünk rájuk. -Na jó nekem ebből elengem van- mondta Laura majd felállt az asztaltól- Hihetel, hogy egyes emberek mit meg nem engednek maguknak. Én nem így neveltekel. Nem ezt vártam tőled- mondta Laura -De jobb is. Talán magadba kéne szállni és elgondolkodni a dolgokon- mondta Betti nyugtabb hangon -Chhttt-Laura felkapta magára a kabátját majd egy hangos ajtócsapódás jelentette, hogy elment. Nálam eltört a mécses és sírva szaladtam fel a szobába. Már megint elrontottam mindent. Tom és Betti utánnam szaladtak majd bejöttek a szobába. -Már megint elrontottam- sírtam és Tomhoz bújtam -Ne sírj. Most végre megkapta amire már hosszú évek óta vártam- mondta Betti -Miattam veszekedtetek- mondtam miközben Tom a hátamat simogatta -Nem miattad volt. Hosszú évek óta ez megy és most betelt a pohár és meg mondtam neki amit gondoltam- mondta Betti -De olyan rossz volt -sírtam -Tudom ,de tedd túl rajta magadat, mindenki meg fog értenni.Te semmiről sem tehesz- simogatta meg a hátam -Biztos?- néztem rá -Tuti- adott egy puszit az arcomra majd megölelt -Nem hagyom ,hogy az anyám az a beképzelt spiné így viselkedjen veled- mondta -Köszi- mondtam -Ja, de most már menjünk le ne várassuk meg a vendégeket- mondta Tom -Jó ,de előtte Christi csináld meg a sminked mert kicsit lefojt- mondta Betti mire én elmentem megcsinálni a sminkem és visszamenentünk a vendégekhez -Sajnálolom az előbbit. Remélem megértik- mondta Betti az asztalnál ülőknek -Az tény, hogy az anyád most egy jó darabig nem fog hozzád szólni ,de végre megkapta ami jár- mondta Paul -Rég láttam már ehhez fogható veszekedést -mondta Bill -Jobb is -mondta Simone -Szörnyű lehet így élni- mondta Szandra -Hát eléggé apa nem is tudom ,hogy birod- mondta Betti miközben leültünk az asztalhoz -Még bírom- sóhajtott egyet- de nem sok választ el attól, hogy elváljunk. -Talán ha beszélgetnétek egy kicsit akkor tudnátok változtatni- mondta anya -Nem rég kezdődött el kb mióta megszületett Betti azóta ilyen- mondta Paul -Terhesség utáni depresszió, pánik?- néztem anyára -Valmi olyasmi- mondta anya -Szerintem beszéljünk másról- mondta Paul és csendben ettünk tovább -Ez a csirke isteni -mondta Phobe -Én csináltam- büszkélkedett Juli -Komolyan?? Jajj kicsikém nem is tudtam, hogy ilyen jó szakács vagy- mondta Juli anyuja Phobe -Hát igen Juli kincset ér- mosolyogtam -Anya mikor jön a jézuska?- jött oda hozzánk Melitta -Nem soká, megesszük a desszertetet és utánna- mondta Jessi -Oké- mondta Melitta és elszaladt -Jól vagy?- kérdezte halkan Tom -Persze- mosolyogtam rá ,de legbelül iszonyúan rosszul éreztem magamat Betti miatt. Miután elfogyasztottuk a vacsorát a karácsonyfa köré gyűltünk és átadtuk egymásnak az ajádékokat. Egy csomó ajándkot osztottunk szét és egy csomót kaptunk is.