28. rész

THChristina  2008.08.18. 14:14

 Az ítélet tehát.
25 nap börtönbüntetés és pénz bírság ami persze nem kis összeg.
Bill teljesen magába zuhant a börtönbüntetés hallatán.
- Sajnálom Bill én mindent megtettem- mondta Liz a tárgyalás után.
- Tudom- mondta lehajtott fejjel az énekes aki még beszélni sem nagyon volt hajlandó a hír után.
Szívesebben ment volna haza, hogy szeretteivel legyen erre jó pár napot egy koszos kis fészekben kell töltenie tele bűnözőkkel és hasonló sötét alakokkal.
- Gyorsan el fog telni az a pár nap- próbáltam vigasztalni, ami nem sokat segítet rajta.
- Aha- bólintott egyet, majd jött egy egyenruhás férfi és visszavezette a cellájába az elkeseredett Billt.
- Sajnálom én tényleg megtettem mindent- mondta Liz.
- Ne sajnálja inkább köszönjünk, hogy ennyivel megúszta- mondtam.
- Mennem kell, majd még beszélünk. Viszlát- köszönt el az ügyvédnő és elment.
- Tom most mi lesz?- fordultam Tomhoz aki legalább olyan szomorú fejet vágott mint Bill az előbb.
- Várunk- mondta halkan, majd elindult a kijárat felé én meg utána siettem.
Útközben elbúcsúztunk a banda többi tagjától és Simoneval álltunk le beszélgetni az épület halljában.
- Jaj istenem én ezt sosem gondoltam volna, hogy az én kisfiam egyszer börtönbe kerül- tartotta a kezét a szájához.
- Nyugi anya túl fogja élni- mondta Tom.
- Jól van, de akkor is. Mi van ha valami sötét alak tesz vele valamit- festette Simone az ördögöt a falra.
- Ne gondolj ilyenekre. Tele van biztonsági őrökkel a folyosó nem lesz semmi baja- nyugtattam Simonet bár még én sem voltam abban annyira biztos amit mondtam.
- Nagyon féltem- ölelt magához és már majdnem sírni kezdett.
- Anya nyugi- mondta Tom és eltolta tőlem.
- Jól van kisfiam. De tudod, hogy féltem.
- Tudom ,de most már jobb lesz, ha haza mész és lepihensz- mondta Tom, édesanyjának.
- Jól van. Vigyázzatok magatokra- mondta Simone és mind a kettőnknek adott egy puszit és elment.
- Anya teljesen kiborult –mondta Tom.
- Nem csodálom.
- Gyere menjünk mi is haza. Már nem tehetünk semmit –sóhajtott fel Tom és megfogta a kezemet, majd kimentünk az épületből.
Odakint mindenki meg volt őrülve. Kiabáltak, sikítoztak, fényképeztek, kameráztak és kérdezgettek.
- Mi történt? Hol van Bill? Tényleg börtönbe került? De mért? Kérlek válaszoljatok?- az újságírók mind ezekkel bombáztak.
- Tom! Tom! Egy fotó! Egy autógramm! Kérlek! Tom! Bill hol van? Tom had érintselek meg!- és ez hallatszott a másik oldalról.
Tom nem volt olyan állapotban, hogy bármit is tudott volna mondani vagy tenni. Csak húzott ki a tömegből kevésbé sikeresen mivel a tömeg annyira felé nyomult, hogy elszakadtam tőle és sehol sem láttam az emberek pedig csak lökdöstek és kiabáltak ahogy én is Tomnak ,de nem hallott meg.
- Christi! Christi! Itt vagyok gyere- fogta meg a kezemet Zoey és kihúzott a tömegből egyenesen a kocsiig.
- Hol van Tom?- kérdeztem tőle kétségbeesetten.
- Nem tudom ,de nyugodj meg biztosan mindjárt itt lesz Saki már segít neki –magyarázta Zoey.
Percekig vártam ,hogy Tom felbukkanjon míg végül megláttam a bő ruhás rasztás srácot aki ijedten szaladt felém.
- Na végre, hogy megvagy- borultam a nyakába és jó szorosan öleltem magamhoz.
- Nincs semmi bajod? Jól vagy? Ne fáj semmid?- kérdezgetett.
- Nem. Jól vagyok- mondtam.
- Akkor menjünk haza- mondta és beültünk a kocsiba, majd hazamentünk.
Zoey egész úton szótlan volt. Pont úgy, mint a tárgyaláson. Talán hibásnak érezte magát. Sőt biztosan így volt, mert nem bízott benne. Nem hitt neki. Pedig Bill tényleg nem hazudna egy olyan embernek, akit igazán kedvel.