Georg vadul szépte a lány száját, majd a nyakát mire az csak nagyokat sóhajtozott és a fiú egyenes hajába túrt.
- Várj…- tolta el magától egy pillanatra Nicole a fiút és a szemébe nézett amiben őrült vágy csillogott.
- Mond- és újra a lány nyakához hajolt, aki elkezdett hátrálni, majd belökte az egyik wc fülkébe Georgot és becsukta az ajtót, hogy ne zavarja őket senki.
Georg vigyorgott egyet, majd megcsókolta Nicolet aki Georg övével kezdett szenvedni.
Miután sikerült lecsatolni egyszerűen letérdelt a fiú elé, majd lecsúsztatta róla az alsónadrágot ami a bokájánál állt meg és kényeztetni kezdte Geoerg felálló férfiasságát a szájával.
Nicole még sosem csinált ilyet, de Georg nyögései arra utaltak ,hogy nagyon jó amit csinál.
- Nicole…- nyögött fel egy nagyot Georg és felhúzta a lányt a földről majd megcsókolta és benyúlt a pólója alá, majd lehúzta róla.
- Ohh anyám- nyögött egyet Georg és Nicole mellei közé fúrta a fejét közben pedig lecsatolta a lány melltartóját, majd ledobta a földre.
A szőke lány hárta hajtotta a fejét és élvezte, ahogy Georg a mellét hapardálja, masszírozza és csókolgatja.
- Gehhorg van nálad gumi?- nyögte Nicole miközben Georg a lány alsó ruházatát szedte le.
- Nálam mindig van- vigyorgott a basszer és Nicole tangájába dugta két ujját és körözni kezdett odabent mire a lány a fiú csupasz mellkasára borult és nyögni kezdett.
A barna hajú egy könnyed mozdulattal megszabadította a lányt a felesleges ruhadarabtól és megkereste a bontatlan óvszert a gatyájájba, majd felhúzatta Nicoleval.
Georg ráült a wc teteéjre és az ölébe húzta a lány és belé tolta a felfelé ágaskodó szerszámát és mozogni kezdtek.
A nyögéseik minden egyes mozdulat után egyre hangosabb lett. Nicole a basszer hátát karmolászta a fiú pedig segített Nicolenak mozogni és a fenekét markolászta.
Néhány erős lökés után mind a kettőjük teste megfeszült és egy nagyot nyögve egymás vállára brultak. A szívük az orgazmus után erősen dobogott, majd miután elmúlt az érzés Nicole Georgról szállt volna le mikor valaki kopogás nélkül a fülkébe nyitott.

-Ohh, bocs, hogy megzavartam ezt az idill pillanatot!-hangzott a gúnyos megvetés a rasztás szájából.
Nicole, ki pont hátat fordított a rasztásnak, e mondat hidegzuhanyként futott végig benne. Takargatva magát megfordult. Minden jó érzés kiszállt belőle. Mélyen a rasztás szemeibe nézett, miben csak szánalmat látott kitapintani. Nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét, s érezte, hogy nem fogja bírni sokáig. Érezte, hogy a sós könnyek csípni kezdik a szemeit, egy egy kövér könnycsepp vándorútra indulnak a baba arcán. Nem szólt semmit, csak felkapta a ruháját, melyet még a hotelszobában magára vett gyorsan, majd elhagyta Georg szobáját. Egyenesen a sajátjukba ment, ahol Wikkyvel volt. Próbálta kinyitni az ajtót, de mivel nem volt nála a kártya, így nem tudott bemenni.
-A fr.anzba!-káromkodta el magát, majd leroskadt a földre és halkan sírni kezdett.
Az elkenődött sminkje egyesülve a könnyeivel csöpögött le a barna padlószőnyegre, mely a folyosón volt.

Tom és Georg…
Miután Nicole elment, Tom kiment a WC-ből, majd megvárta míg a bandatársa felöltözik, és kimegy.
-Mondd te normális vagy? Ránk nyitni?-támadta le Georg dühösen Tomot, miután felöltözött.
-Igen az, de amint látom te nem! Hogy jutott eszedbe megszegned egy ősidők óta bevezetett szabályt, hogy házinyulra nem lövünk? Hah’?-kiabált Tom torka szakadtából.
-Hogy? Hogy én megszegtem? Kapjál már magadhoz ember, mikor is szegtem meg azt a szabályt?-kiabált Georg is.
-Most, ezelőtt egy fél órával! Jó volt ugye Nicole! Jó volt ugye? És, megszegted a szabályt, ugyanis Nicole az enyém! Én voltam az, aki ágybabújt vele!-kiabált Tom.
-De az is te voltál, aki csak úgy, mint egy rongyot kiba.szta az aktus után!-emlékeztette a felháborodott gitárost a basszer.
-Ezt meg honnan tudod? Honnan veszed, hogy ezt tettem vele?-kerekedtek el a gitáros szemei.
-Nem is tudom, ki említette még a turné legelején, mielőtt Ann Kathrint fűztük!-jegyezte meg a basszusgitáros.
-De akkor is, megszegted a szabályt te ta.hó, se.xéhes állat! Miért pont Nicole kellett? Tesztelni akartad, ahogy a többit is?-ordított Tom.
-Nem is tudom, ki beszél magából! De tudod, attól, hogy neked meg volt Nicole, nem azt jelenti, hogy jártál vele, szóval nem is tudom, hogy megszegtem-e azt a bizonyos szabályt!-jegyezte meg Georg.
-De ugyanúgy megfa.rkaltad!-üvöltött Tom.
-Igen megtettem, de nem azt csináltam, mint te, hogy kidobtam. És, nem csak egy éjre kell a csaj!-jelentette ki Nicole.
-Hogy mi? Neked… neked tetszik Nicole?-kerekedtek el Tom szemei.
-És ha igen, akkor mi van? Neked úgyis csak egy éjre kellett!-jegyezte meg Georg.
-Talán!-jegyzi meg ingatagon a rasztás; nem mondhatja el a srácnak, hogy mást is érzez a lány irányt.
De most nagyon megbántotta a rasztást Nicole ezzel. Szinte a lelkébe taposott, hogy lefeküdt Georggal. Nem akarja őket látni egy darabig. Nem szóltak ezután semmit, csak a rasztás kisétált a szobából, egyenesen a sajátjába vette az irányt. Georg, miután távozott Tom, hanyatt dőlt az ágyában, majd mivel eléggé fáradt volt a szempillái álomra csukódtak.

Útja során észrevette a folyosón ülő zokogó lányt. Egy fintort és gúnyos szavakat küldött felé.
-Mi van Nicole? Csak nem fáj az igazság? Ajj szegényem, kizártad magad? Ilyen buta is csak te lehetsz! De tudod gondoskodnod kellett, volna a kulcsról, hogy nálad legyen, mielőtt Georggal ágyba bújsz te ro.hadt ku.rva!-jegyezte meg lenézően Tom.
-Tűnjél el!-nézett fel rá Nicole.
-Megyek is! De, hogy most leteszteltél minket, mert erre vágytál, akár el is mehetsz innen oda, ahonnan jöttél te büdösszájú sza.jha!-jegyezte meg Tom.
-Dögölj meg Tom Kaulitz!-sziszegte Nicole.
-Majd, ha úgy akarom! Aki elsüllyedhetne az te vagy, te ri.banc! Mondd, mégis hogy képzelted, hogy lefekszel a haverommal? Általában házi nyúlra nem lövünk!-jegyezte meg Tom.
-Nem jártam veled, szóval ne add a sértődöttet! Te voltál az aki, kidobott, és most meg takarodj a szemem elől!-mondta Nicole, majd Tom elment be a szobájába.

Éjjel 2 óra…
-Te, cicám már ideje lenne menni, nem gondolod?-mondta Bill, miközben a pultnál voltunk.
-Nem, Bill légyszi még maradjunk. Egy fél órát!-kérleltem, bár volt bennem *némi* pia is.
-Egy tíz perc! Se több, se kevesebb!-mondta Bill, aki a körülményekhez képest józan volt.
-Imádlak szívem!-csimpaszkodtam a nyakába.
-Hát még én!-mondta Bill, majd odaadta a koktélt, melyet nekem kevertek.
-Köszi!-mondtam, majd nem sokkal később ismét táncoltunk.
Még jópár percet mulattak ők, és valahol a tömegben Gustav is, ők hárman nem tudtak arról, hogy mi is történt odafent. Az énekes érzett valamit csak, de azt próbálta elhessegetni a gondolataiból.
-Na, most már tényleg megyünk!-kezdett Bill kifelé húzni a tömegből.
-De Bííííll, ez az egyik legjobb szám.-nyafogtam.
-Nem baj, de most megyünk!-mondta Bill.
-De neeee!-vágtam be a durcát.
-Dehogynem kisasszony!-mondta Bill, majd felkapott, és úgy kezdett kicipelni a szállodához.

-Tegyél le!-mondtam vagy ezerszer, míg elértünk a szállodáig.
-Nem, mert visszamész! Wikky fél 3 van, és holnap megyünk Modenába, szóval jobb, ha leállsz!-tett le Bill, immár a liftben.
-Végre a saját lábamon állok!-jegyeztem meg.
-De ha nem veszlek fel, akkor még mindig ott dekkolnánk!-jegyzi meg Bill.
-De akkor is, annyira jó volt az a szám!-kezdtem bele a nyafogásba újra, mitől már Bill idegbajt kapott, így fogta magát és megcsókolt.
Legalább addig nem hallotta a hangom.
-Ilyet kérek még!-mondtam, mielőtt kinyitódott volna a liftajtó.
-Kapsz!-mondta Bill, és mégegyszer megcsókolt, majd felértünk és kinyitódott az ajtó.

Már messziről kiszúrtam, hogy valaki immár alszik az ajtó előtt. Mikor odaértem, látom, hogy Nicole az. Hát nem vitt magával kulcsot. Ez még nem volt semmi, de látom sírhatott is, mert a könnyei elmosták a festékét.
-Szerinted mi lehetett?-kérdeztem Billtől, miután Nicolet befektettük a helyére.
-Nem tudom, de az biztos, hogy holnap meg fogjuk tudni.-mondta Bill.
-Hát igen!-mondtam.
-Na, de én most megyek. Jó éjt szívem.-csókolt meg, majd elment, és én is bezuhantam az ágyamba.
Kicsit gondolkodtam, hogy mi lehetett, de bealudtam a nagy gondolkodásba. Egy biztos, valami nyomós dolog lehetett, mert Nicole nem sír, ha nem muszály, és nem alszik be a kevés sírástól. Sokat sírhatott az tény, de mit tettek már megint azok, vagy az, aki(k) ennyire megbántották.