A tavaszreggeli nap fényesen sütött be a ház ablakán már korán reggel.
Én átfordultam a másik oldalamra, hogy átölelhessem Tomot, de helyette csak a hűvös ágyat éreztem.
- Kicsim, ha jönni akarsz akkor készülődj- szólt, hogy Tom aki már fel volt öltözve.
- Kelek- mondtam kissé kómásan és sóhajtottam egy nagyot, majd a fürdőszobába igyekeztem.
A fürdőbe rendbe szedtem magamat, majd lementem a konyhába, de már messziről éreztem, hogy Tom kávét főz. Hirtelen a hányinger lett rajtam úrrá a tömény kávészag miatt és a wc-be rohantam, hogy hányjak egy sort.
- Jól vagy?- hallottam Tom hangját az ajtóból.
- Persze csak ez a kávészag…- álltam fel a wc mellől és a mosdóhoz mentem, hogy fogat mossak – Túl tömény volt.
- De már jobban vagy? Mehetünk?- kérdezte miután kimostam a fogamat.
- Igen- mondtam.
Tommal beültünk egy sötétített ablakú nagy fekete autóba és Saki társaságával elindultunk a börtönhöz.
Természetesen sokan tudták, hogy Billt most engedik ki és több száz ember gyűlt az épület elé.
Fotósok, rajongók, újságírók és egyszerű emberek is voltak, akik az egészről aligha tudtak valamit.
- Mindjárt jövök- mondta Saki, majd kiszállt a kocsiból és elment Billért.
- Ah istenem- dobolt a sarkával Tom.
- Nyugi mindjárt itt lesz- mondtam és a tömeg közepére néztem ahol megpillantottam Billt amint felénk tart.
A rajongókra mosolygott és menekült. Minél hamarabb el akart tűnni onnan.
Teljesen feketébe volt öltözve, a fején egy fekete baseball sapka volt, ami alatt fekete haja össze volt fogva.
A börtön kissé megviselte és ez látszott is rajta. Elég sovány volt mondjuk amúgy sem volt valami húsos, de most még jobban lógtak rajta a ruhák.
- Sziasztok- szállt be az énekes a kocsiba.
- Oh Bill- öleltük magunkhoz.
- Jól vagy? Minden rendben?- kérdezte Tom és közben elindult a kocsi.
- Én jól és ti?- kérdezte.
- Mi is, de most te vagy a fontos- mondta Tom.
- Zoey nem jött?- kérdezte Bill ahogy végig nézett rajtunk, de Zoeyt nem találta sehol.
- Ő elment- mondta Tom.
- Tudom, de Christi azt mondta, hogy mikor kiengednek ő itt lesz- mondta Bill mint egy óvodás.
Tom szúrósan nézett rám mire én csak elhúztam a száma.
- Biztos késik a gép vagy…- mondta Tom zavartan.
- Vagy nem is jön- fejezte be Bill.
- De biztos fog jönni- mondtam gyorsan, de ez őt már nem érdekelte csak nézett ki az ablakon.
Tom meg a szemével gyilkolni tudott volna, de én csak húztam a számat és „muszájvolt” pillantásokat vetettem rá.
- Mit fogsz csinálni ha hazamész?- kérdezte Tom Billtől figyelem elterelés képpen.
- Az biztos, hogy az első utam a fürdőbe vezet, hogy leáztassam magamról a börtön szagot- mondta Bill.
- Holnap lesz egy ebéd Juliéknál direkt miattad- mondta Tom.
- Rendben ott leszek- készült kiszállni a már álló autóból.
- Hívj fel ha bármi van- mondta Tom
- Oké, sziasztok- bólintott, majd kiszállt és az autó elhajtott.

- Mond mi faszomért volt jó hazudni neki?- esett nekem Tom.
- Nem gondoltam volna, hogy még most sem jön haza Zoey- mondtam.
- De akkor mire volt jó? –kérdezte újra.
- Hogy megnyugodjon ha láttad volna hogy megijedt.
- Én most láttad milyen csalódott volt?
- Jó igazad van- hajtottam le a fejemet.
- Igazán örülnék ha néha gondolkodnál mielőtt kiejtesz valamit az édes kis szádon- mondta Tom, majd abba maradt a beszélgetésünk.

Bill egy kád forró vízben várta, hogy Zoey felvegye a telefonját.
- Haló- szólt bele Zoey.
- Szia Bill vagyok zavarlak?
- Szia. Nem. Hallottam, hogy ma engednek ki, ennek igazán örülök.
- Mikor jössz haza?- tért Bill a lényegre.
- Nem tudom.
- Nem úgy volt, hogy ma? Mért nem jöttél haza?
- Én ilyet nem mondtam- tiltakozott Zoey.
- De hát Christi…- kezdett bele Bill, de a mondat végére elhallgatott, hisz tudatosult benne, hogy átverték. Már megint áldozata lett egy hazugságnak.
- Bill itt vagy?
- Bocs- zökkent ki a gondolataiból Bill.
- Figyelj szeretnék egy kis időt kérni.
- Milyen időt?
- A kapcsolatunkkal kapcsolatban.
- De mért?- értetlenkedett Bill.
- Itt akarok maradni. Ott minden olyan más. Megváltoztattad az életemet és már egy perc nyugtom sincs a rajongóidtól. Majd kereslek. Szia- nyomta ki Zoey a telefonját mielőtt Bill bármit is mondott volna.
Bill megkövülten bámult maga elé, majd lemerült a víz alá.
Újra elhagyták pont mikor kellett volna egy társ.
Bill egyik rémálomból a másikba esik és ennek a rémálomnak nem akar vége szakadni.

- Mondtátok Billnek az ebédet?- kérdezte Juli miközben a tányérokat pakoltam az asztalra.
- Igen, biztos nem soká jön- mondta Tom.

- Végig szoktál aludni az éjszakát- mesélte Betti miközben az egyik kislányát tartottam a kezembe.
- Persze van mikor felsírnak, de már kezdik megszokni a szobájukat- egészítette ki Gustav.
- Nagyon édesek. Már alig várom, hogy én is a kezemben tarthassam a gyerekeimet- mondtam.
- Azt már tudjátok, hogy fiúk lesznek vagy lányok?- kérdezte Betti.
- Meglepetést akarunk. Még a cuccaik sincsenek meg csak ilyen nagyon alap dolgok, nem szeretném ha az lenne mint Ashleyvel volt- monda szomorúan.
- Nyugi minden rendben lesz- mondta Betti.
- Szerintem is. Nem kell aggódni- mondta Gustav is mire rámosolyogtam.
- Jaj Christi te is itt vagy?- lépett le a lépcsőről mosolyogva Georg.
- Jaja. Hali- mosolyogtam.
Igaz, hogy már rég megbeszéltük a meztelenes dolgot, de mégis olyan zavarban érzem magam akárhányszor rám néz.
- Jól vagy?- tette a kezét a hasamra és közben adott két puszit.
- Igen, köszi- mosolyogtam rá.
- Oh Georg! Már tudom mi hiányzott az életemből… a szagod- lépett ki Tom a konyhából és lepacsizott Georggal.
- Nekem is hiányzott már a nagy pofád- vigyorogtak egymásra, majd felmentem az emeletre.
- Még mindig nem jött Bill?- jött ki Juli a konyhából egy törlőruhával a kezében.
- Biztos készülődik- mondta Gustav.
- Szerintem is- nevetett Betti.
- Srácok én elmegyek megetetni a lányokat, mert szerintem már éhesek- mondta Betti.
- Segítsek valamit?- kérdeztem.
- A fürdő melletti szobába mehetsz- mondta Juli.
- Köszi. Aha léci hozd Memit- mondta Betti és együtt felmentünk a szobába.
- Ugye, segítesz ha, majd én is….
- Persze! Bármiben csak szólj-mondta Betti készségesen.
- Mosolyogva néztem Memire aki csak a nagy kék szemeit meresztgette rajtam, majd eszembe jutott Ahsley. Ha nem történt volna az a baleset, akkor lassan már 1 éves lenne…
- Hány gyereket szeretnél?- szakított félbe Betti.
- Pf. Fogalmam sincs… 3-4- gondolkodtam el.
- Tom biztos benne van.
- Szerintem is… főleg a csinálásba- nevettünk.
- Biztosan, de az utóbbi időben nagyon sokat változott. Mintha megkomolyodott volna. Már nem olyan gyerekes, mint volt- mondta Betti.

- Úgyis megelőzlek csak várd ki a végét- kiáltozott Tom miközben Georg szobájában a hatalmas plazma tv előtt xbox-oztak.
- Kétlem ez már a második, hogy nyertem- mondta Georg a játék végén.
- Nem értem mért versz meg folyton- rimánkodott Tom.
- Mert béna vagy- vigyorgott Georg.
- Na jó csináljunk mást- terelte a témát Tom.
- Meg jött az új Playboy magazin- vigyorgott Tom.
- Nekem még nem jött meg. Passzold ide had nézzem- mondta Tom.
- Nem értem minek ez neked hisz ott van Christi- dobta Georg Tomnak az újságot.
- Ezzel most mit akarsz mondani?- nézett értetlenül Tom.
- Akármikor láthatod pucéran és pont olyan mint ezek itt az újságban.
- Christi nem kurva szóval állj le- nyitotta ki Tom az újságot.
- Nem azt akartam mondani csak hát múltkor láttam meztelenül és hát…
- Szállj le a csajomról- nézett fenyegetően Tom- De hidd el én is szívesen megnézném Julit úgy- vigyorodott el a rasztás.
- Hé!- vágott Georg Tomnak egy párnát.
- Kvittek vagyunk- vigyorgott Tom és tovább lapozta az újságot.
- Mi lenne ha csinálnánk egy csereét egy éjszakára?- ajánlotta fel Georg.
- A csajok nem lennének benne szóval ne is álmodj róla és ne is kérdezd meg őket ha nem akarsz veszekedést- mondta Tom és belemerült az újságba Geog pedig az édes hármasról kezdett fantáziálni mikor az agyába villant valami egészen különös.
- Feleségül veszem Julit- mondta Georg váratlanul mire Tom felröhögött.
- Túl nagy pinalógus vagy ahhoz, hogy elvedd- nevetetett Tom.
- Te sokkal nagyobb vagy- lökte oldalba a basszer.
- Ezt most te komolyan gondoltad?- váltott komolyra Tom.
- Igen- mondta Georg teljes komolysággal.