- Szia Bill! Végre, hogy megérkeztél- ölelte meg Juli az éppen akkor érkező Billt.
- Szia! De rég láttalak- adott Bill a lánynak két puszit.
- Jól vagy?- kérdezte Juli.
- Igen, köszi és te? Többiek?- kérdezte Bill.
- Én is, kösz. Tom és Georg a szobában, Betti és Christi babát etetnek, Gustav tv-zik és azon kívül mindenki téged vár- sorolta Juli.
- Értem- mosolyodott el halványan Bill.
- Gyere be- csukta be az énekes után az ajtót Juli.
- Szia Bill. Rég láttalak- pacsizott le Gustav Billel.
- Hello. Jó újra látni.

- Még kell pár nap és játszani fogják a klipünket a tv-ben- mesélte Georg.
- Szuper- mondta Bill.
- Na és mit fogtok ezek után csinálni?- kérdezte Juli.
- Elmegyünk turnézni csinálunk egy új DVD-t és lemezt- mondta Bill.
- Jó csak léci ne akkora tervezd ezeket mikor megszületnek a gyerekeim- mondta Tom.
- Nem. Most egy kicsit szünetet kell tartanunk. Túl sok minden jött most közbe. Bele fáradtam- mondta Bill.
- Akkor egy kis szünet senkinek sem árt- sóhajtott fel Gustav.
- Valaki ide adná a szószt?- néztem Billre mivel hozzá állt a legközelebb.
- Mért nem tudsz idáig eljönni?- kérdezte Bill szokatlanul bunkón.
- Most meg mi van? Valami rosszat mondtam?- kérdeztem értetlenül.
- Tudod, nem szeretem a hazug embereket- mondta mire nálam leesett a tantusz.
- Bill nem kérsz valamit inni? Esetleg jeges tea vagy kávé vagy valami?- szakított félbe Juli a veszekedés elkerülése képpen.
- Én kérek- mondta Georg.
- Én is- társultak a többiek.
- Bill gyere segíts- mondta Juli mire Bill felállt és Juli után ment.
„Énszóltam” pillantásokat vetett rám Tom mire én felálltam és konyhába mentem, hogy beszéljek Billel.
- Bill beszéljük meg- mondtam a fiúnak miközben Juli egy tálcára pakolta a poharakat amiben jeges tea volt.
- Mért talán van egy újabb hazugságod a számomra?- kérdezte gúnyosan mire én Julira néztem aki próbált úgy tenni mintha itt sem lenne és kiment a konyhából.
- Ne légy gyerekes ezt csakis a te érdekedben mondtam- mondtam.
- Cht. Még, hogy én gyerekes- nevetett fel gúnyosan- Te hazudsz össze vissza azt remélve, hogy nekem jobb lesz, de képzeld semmivel sem lett jobb! Elegem van belőletek, hogy úgy kezeltek mint egy gyereket! Ezzel az egésszel csak azt fogjátok elérni, hogy megutállak benneteket és elvesztitek a bizalmamat.
- De Bill mi csak jót akarunk neked- mondtam halkan.
- Csak akkor inkább előbb gondolkodjatok!- mondta, majd elment.
Lehajtott fejjel álltam a konyhába és csak néztem a földet. Mindent elrontottam és most utál.
- Christi mit mondtál neki?- jött be Tom a konyhába.
- Én nem akartam hazudni csak jót akartam –néztem rá könnyes szemekkel.
- Akkor tedd helyre- mondta, majd ő is otthagyott.
Tanácstalanul álltam a tényekkel szembe. Nagyon rosszul tettem, hogy hazudtam Billnek hisz joga lett volna tudni, hogy Zoey mikor jön haza. Mindenképpen bocsánatot kell kérnem.
- Hová mész?- kérdezte Juli miközben a magas sarkúmat húztam.
- Beszélnem kell Billel- mondtam és már csak az ajtó csapódását lehetetett hallani.

Erősen nyomtam a csengőt Bill háza előtt és vártam, hogy az énekes ajtót nyisson nekem.
Fél perc elteltével nyílt az ajtó és Billel találtam szembe magamat.
- Bill beszéljük meg- tértem a lényegre.
Ő nem mondott semmit csak beengedett és becsukta mögöttem az ajtót. Leültem a kanapéra ő mellém ült és várta a magyarázatom.
- Ne haragudj rám kérlek- fogtam meg a kezét.
- Mért kellett hazudni? Mivel jobb nekem? Hm?- kérdezte.
- Csak azt akartam, hogy megnyugodj.
- Hát rohadtul megnyugodtam! Szakított velem- rántotta ki a kezét az enyémből.
- Mi?- döbbentem le.
- Jól hallottad. Azt mondta elege van ebből az egészből tartsunk szünetet.
- De az még nem azt jelenti, hogy vége.
- Szerintem meg pont azt jelentette. Elege volt belőlem- állt fel a kanapéról és a hatalmas üvegajtóhoz lépett.
- Ne mondj ilyeneket. Zoey kedvel csak még nincs hozzá szokva a rajongókhoz meg a médiához és idő kell neki amíg ezt feldolgozza- mondtam és melléálltam.
- Tudom, de hiányzik- nézett rám. A szemében megcsillant újra az a bánat amit utoljára akkor láttam mikor Redzsi elment.
- Tudom, de légy türelmes és adj neki egy kis időt. Hidd el jobb lesz- simítottam meg hátát.
- Olyan jó, hogy vagy- ölelt magához.
- Nekem is- szívtam be az illatát.

- Már meg megbocsátott nyugi már!- mondtam Tomnak.
- Ígérd meg, hogy legközelebb nem hazudsz senkinek sem- mondta Tom.
- Ígérem- forgattam meg a szemeimet és megöleltem.
Hát igen. Bárki bármit mondhat az őszinteség a legfontosabb hisz kitudja mit érhetünk el azzal ha hazudunk valakinek. Talán még egy kapcsolat is rámehet és akkor életünk végéig, bánhatjuk a hazudságunkat hisz az mindig csak bajt hoz.